De mostanában, hogy már nem tudunk annyit beszélgetni, és helyette is ott ülök a templomban, elnézem az embereket, néha reggel,máskor délután vagy kora este, ahogy beülnek, és a maguk ritmusában imádkoznak, szót váltanak Istennel, fiatal lányok, idős, svájcisapkás férfiak és az elmaradhatatlan öregasszonygárda, a minden időben, minden korban ugyanazt jelképező, kortalannak és kimúlhatatlannak tűnő öregasszonyok, akik körül rend van, fénylenek a kiskanalak és még a konyhaablak kihasadt szúnyoghálóján betévedt legyek is, könyvespolcuk Jókaitól és Mikszáthtól roskadozik, de ott van tizennégy kötetével Benedek Elek is: A nagy magyarok élete, ,,nemesen élni, okosan cselekedni, s ha kell, bátran meghalni a hazáért: erre tanít a nagy magyarok élete”. Kezükön a karikagyűrű, a míves foglalatú köves gyűrűt csak ünnepekkor húzzák fel reumától csomóssá vált ujjukra. Nyakukban vékony aranyláncon feszület. Lenézésük a világ és a férfiak iránt általános. Nyilvánvaló, hogy katolikusok.

Néha arra gondolok, nem vagyunk egyebek, mint a nyelv bevett fordulataival, kliséivel, közhelyeivel működő birkák, megyünk, csak megyünk végig az életen, amerre a kolompot halljuk, arra fordítjuk a bamba fejünket, és bólogatva baktatunk. Irányt is a kolomp hangja szerint váltunk a rétnek nevezett szánalmas életünkben. És minden bajnak ez az okozója.

Elhagyott a szerelmem, mert jobboldali vagyok, ráadásul bigott katolikus. Azt hiszem, amennyire homályosan vissza tudok emlékezni a jelenetre, az külön vádként szerepelt, hogy ideológiai szempontból meghatározható vagyok, pontosabban: úgy vagyok meghatározható, hogy jobboldalon állok. Ő nem ezt a kifejezést használta egyébként. Én kerestem ki, a Népszabadság több számát átlapozva a szájbertérben, a megfelelő, szalonképes kifejezést. Olyan jelzőt egyébként nem használt rám, ami akkor jólesett, de így utólag igencsak bánt, mert elveszi annak lehetőségét, hogy jobban megértsem őt. Olyanra gondoltam, mint amilyent azok használnak a hozzá (a szerelmemhez) hasonlókra, akikkel a szerelmem engem azonosított: ,,büdös” és ,,rohadt”. Az, hogy bigott lennék, nagyon szíven ütött. Engem lányfejjel szült az anyám, aztán kiment Olaszba, és ott élt ma is, a férjének hentesüzlete van Triesztben, három gyerekük van, mindhármat megkeresztelték, volt elsőáldozó és bérmálkozó, ahogyan én is, miért volna ez bigottság? Rá is kérdeztem, hogy akkor az, hogy engem nem vetetett el, hanem megszült, bűn. Úgy értem, azzal, hogy katolikus neveltetéssel házasság előtt szexuális életet élt, és ennek még bizonyítéka is lett, az bigottság? Vagy pedig az, hogy a nagyanyámék nem tagadták ki, hanem magukhoz vettek, és szerettek mindvégig. Igaz, templomba is járattak minden vasárnap.

Voltak pillanatok, amikor gyűlölni kezdtem a nagyanyámat, mert azt éreztem, képtelen lennék magam is másként cselekedni, hogy az vagyok, akinek születtem, és egyszerre az is vagyok, akinek neveltek, de hogy annak neveltek, akinek születtem, és próbáltam ezt elmagyarázni a szerelmemnek, hogy náluk sincs ez másként, hozhatta bárhogyan az élet, a történelem, a nácizmus és Szálasi.

Akkor még gyermeki lélekkel akartam Szabó Magda lenni, hittem abban, amit leírt, hogy magad is annyi vagy, amennyit megcsinálsz, persze ezt sokkal szebben, idézetbe csomagolva, tetszett nekem, tizenkét éves korom óta sokszor elhajtottam, és nem láttam abban semmi kivetnivalót, ha ezt meg is valósíthatom, már amennyire én képes vagyok, ehhez a minisztérium nagyszerű hely volt, az pedig, hogy talán némileg könnyebb életem is lehet, mint amit a könyvtárosi fizetés biztosít, szintén nem éreztem bűnnek.

LOVAS ILDIKÓ

Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Ez a részlet a jövőre a Kalligram kiadónál megjelenő, Cenzúra alatti című kötetéből való.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

09. 13.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.

09. 20.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

09. 27.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.