Merre lehet olyan városvezetés, amely a válság dacára 46 százalékkal megemelte kulturális intézményeinek támogatását, és nem csak azért, mert 2021-ben szeretne Európa kulturális fővárosa (EKF) lenni? A megfejtés: Temesvár.

Az elmúlt hétvégéken ingyenes opera-előadásokat tartottak a városban

Multikulturális, ez a jelző illik leginkább a bánsági városra. A megannyi nemzetiség által lakott Temesvár (320 ezer lakossal) tele van kulturális programmal és remek helyekkel – melyek közül a kedvencünk a Jaj!-ként fordítható nevű, dizájnjában kommunista emlékeket felsorakoztató, szezonban alternatív színházként is működő pub lett.

Az elmúlt hétvégéken épp a román társulat ingyenes szabadtéri opera- és operettfesztiválját tartották a Rózsák parkjában. Az igazgató, a magyarul is kiválóan beszélő Corneliu Murgu abban reménykedik, a telt házas hétvégi előadások az évadra is hoznak nézőt az operaháznak. Azért indította újra a szabadtéri fesztivált, mert gyerekkorából kedves emlékeket őrzött róla. Igaz, akkor még nem volt ennyire rendezett a park. Népünnepély, mondja róla, ahol az utóbbi hetekben előfordult, hogy a nézők az esőben várakoztak a folytatásra, de hiába, mert a zenekart nem védi tető. A direktor szerint jövőre, a tizedik fesztiválra akár nemzetközivé is válhat az esemény. Ami persze nem kizárt, de A víg özvegy operett-előadása láttán a magunk részéről mégis azt gondoljuk, ezzel inkább várni kellene. Különösen, hogy az ugyancsak hagyományos rendezésben előadott Carment is csak a címszereplő, a kiválóan játszó és éneklő Ramona Zaharia mentette meg. A két előadásban ráadásul nyomát sem leltük megfelelő énektudással bíró férfi énekeseknek.

Pár héttel korábban dzsesszfesztivált is szerveztek Temesváron, ugyancsak belépő nélkül, a hónap közepén pedig a Plai világzenei fesztivál következik, például a francia Zaz zenekarral, a török BaBa Zulával és az amerikai Maia Vidallal.

Ezzel együtt a helyiek úgy érzik, nem kimondottan állnak a figyelem középpontjában. Nem véletlen tehát, hogy ők is azt gondolják, jót tenne nekik, ha elnyernék 2021-re az EKF címet. Persze erős a konkurencia, jó pár román város pályázik ugyanerre Aradtól Kolozsvárig, Gyulafehérvártól Craiováig, és talán Marosvásárhely is beszáll a versenybe.

A Temesvári Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetője, Simona Neumann viszont hihetetlenül optimista – igaz, neki tényleg ez a dolga. Bár még két évük van, hogy elkészüljenek a pályázatukkal, bízik abban, hogy a multikulti vonal, Magyarország és Szerbia közelsége, valamint az a tény, hogy Temesvár volt az első román város, amely a kommunizmus alól felszabadult, mind segíti őket. Nem beszélve arról, hogy városuk a mai Románia területén több tucat dologban büszkélkedhet elsőséggel a sörgyártól az első hajózható csatornán és a városi kórházon keresztül az utcai világításig. A kulcsszót is megtalálták: revolutionary, amelyben nemcsak az evolution szó szerepel, hanem még a Love is – visszafelé olvasva.

Az együttműködés valóban nem esik távol a várostól, és hogy ennek minél innovatívabbnak kell lennie, nem kétséges. Jó kezdeményezések már elindultak, júniusban például a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szegedi Inno-Motive Nonprofit Kft. tartott interneten összekötött szimultán előadást az Alice Csodaországban nyomán. Ez is a Virtual Theatre – Cultural Bridge elnevezésű Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében zajlott. De a DKMT eurórégió (a magyar, román és szerb együttműködés) eseményei is idetartoznak.

A 2011-ben a Timisoara 2021 céljaira létrehozott egyesület az idén száz tagra bővült, benne ott van a városháza, a közintézmények, a civil szervezetek, a helyi vállalkozások és helyi művészek, kultúrában érdekelt személyek. Az egész projekt feltehetőleg 60-65 millió eurót emészt fel, amelyhez, ha elnyerik a lehetőséget, az országos költségvetésből is számítanak dotációra. Az idei projektjük, amelyet 100 ezer euróval a városháza finanszíroz, három részre bontható. Egyrészt nemzetközi szakértőket szeretnének bevonni a munkába, olyanokat, akiknek már vannak korábbi EKF-es tapasztalataik, valamint fontos szerepet szánnak a kulturális programok romániai és nemzetközi promotálásának. A városvezetés és a Timisoara 2021 egyesület munkatársai abban reménykednek, hogy a helyi fiataloknak is eléggé érdekessé tehetik a várost, és így nem a külföldi munkalehetőséget választják.

A Fellner és Helmer építette kultúrpalota előtt elterülő Viktória tér mindig zsúfolásig tele van galambokkal. Nem csoda, hogy az ortodox katedrális felőli sarkán ott áll Avram Popa is, a galambember. Szinte idegenforgalmi látványosság, ahogy napi öt-hat órában eteti a madarakat. Az egykori gyári munkás már nyugdíjas, és vagy tíz éve jár ki a madarakhoz. Eteti, itatja őket, mert mint mondja, más nem törődik velük. Jó néhányat már felismer a színéről, de nem nevezi el őket, mert nincs szükség rá. A szűkszavú Popa kukorica-napraforgómag és zab keverékét viszi nekik. Körülbelül havi ötveneurónyi lejt elkölt erre. Annak, aki támogatni akarná a galambetetést, egy személymérleg áll a rendelkezésére: ezen a jólelkű emberek pár lejért megmérhetik magukat. Popa, aki Assisi Szent Ferencet hírből sem ismeri, úgy véli, a madarak néha jobbak, mint az emberek, tanulhatnánk tőlük. Vigyáznak, figyelnek egymásra, a családok összetartanak. A Viktória tér másik felébe viszont más famíliák járnak: Popa oda nem megy, mert ennyi galambot nem tudna jól tartani. Amúgy is az innenső sarok áll közelebb az otthonához és a templomhoz. Istenhez közel akar lenni, nyugalmat, védettséget érez így. Még akkor is, ha néha őt sem kímélik a galambok – de akkor sincs baj, mondja, letisztítja a ruháját.

Gondoskodásban ugyancsak élen jár a Temesvári Szépművészeti Múzeum, amelynek nemcsak hatalmas Corneliu Baba-kollekciója van, hanem speciális programjai is – meséli Miklósik Ilona nyugalmazott muzeológus. Az szinte természetes nekik, hogy vakvezető sávot raktak le a teremben, és Braille-írással segítik a látássérülteket. Múzeumpedagógiai programjaik nemcsak az iskolásoknak szólnak, hanem Marius Cornea főmuzeológus és Ionel Coman muzeológus szervezésében külön-külön csoport foglalkozik – többek mellett –az autista gyerekekkel, valamint Alzheimer-kórban szenvedő idősekkel is, akikkel a képek segítségével idézik fel fiatalságukat.

Persze kérdés, mi lesz, ha a város mégsem nyeri el az EKF címet. Akkor sem gondolnák magukat vesztesnek, hiszen addig is minden pénzt a város fejlesztésére fordítanak, és a gazdaság, a turizmus is fellendülhet. De most erre a lehetőségre nem is gondolnak. Azon vannak, hogy újabb kulturális együttműködéseket kössenek, mint a múlt hét végén Maastrichtban Rijekával, Tamperével és Sundsvallal. Ezek a helyek ugyanis vagy jövőbeni kulturális fővárosok, vagy ugyancsak pályáznak a címre.