Bizonyítani kell a hasznosságot
A második fordulóra egyetlen jelentkezés futott be: az 1982 óta a múzeumban dolgozó Korsós Zoltán érezte úgy, hogy alkalmas lehet a tisztségre. Hetvenoldalas pályázata nyert. „Az első kiírásra nem jelentkeztem, csak a másodikra. A múzeumi közösség véleménye szerint volt olyan pályázó, aki alkalmas lett volna a vezetésre” – nyilatkozta lapunknak az új főigazgató, aki jól ismeri az intézmény belső életét, vele együtt átélt jó néhány változást és korszakot.
„Tisztelem a két évszázada felhalmozódott hagyományokat. Hű szeretnék maradni a múltban kikristályosodott értékekhez, de azzal is tisztában vagyok, hogy a múzeumoknak új szerepkört kell vállalniuk a társadalom számára való hasznosság bizonyítása érdekében.” Megkérdeztük, hogy mit értsünk intézményfejlesztésen egy olyan múzeum esetében, amelynek jelentős részben ki kell költöznie a korábban milliárdokért átalakított egykori Ludovika Akadémia főépületéből – hiszen oda, a jelenlegi kormány döntése értelmében, beköltözik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Korsós Zoltán szerint az intézményfejlesztési koncepció nem merül ki abban, hogy a Ludovika épületében összébb kell szorítani magukat, egyes részlegeket át kell helyezni. Az Ásvány- és Kőzettár gyűjteményének épületen belüli átköltöztetése a végéhez közeledik. Ebben minden munkatárs feszített tempójú munkájára szükség van, amely érthetően az alapfeladataik ellátásának rovására zajlik. A főigazgató szerint a Ludovika pincéjében, alagsorában újonnan kialakított terület megfelelő (például modern, kompakt rendszerű, mozgatható tárolószekrényekkel van felszerelve), de a munkaszobák és a laboratóriumok tekintetében sokkal szűkebb.
Az ásványtári munkatársaknak az Őslénytani és Földtani Tár kutatóival kell a szobákon osztozniuk. Ugyanakkor az intézmény bővült is: 2012. december 30-ával tagintézményként hozzájuk csatlakozott a gyöngyösi Mátra Múzeum és a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum. Épül és jövőre szintén az MTM tagintézménye lesz a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum (kiállítóhely). „Mindezek a – már megtörtént – lépések jelentős intézményfejlesztésről tanúskodnak, bár hogy hogyan fogjuk feladatainkat megfelelően ellátni, azt még a közeljövő munkája dönti el” – mondja a főigazgató.
Eddig három helyen működött a múzeum, a Ludovika húsz éve elkezdett felújítása épp azt a célt szolgálta, hogy minden tár egy helyre kerüljön. A közszolgálati egyetem beköltözése miatt ez álom marad. Mi lesz most? Marad a szétszórtság? Korsós Zolán szerint talán ez a legfájóbb pontja a változásoknak. „Megint a távoli jövőbe vész a múzeumnak az az évszázados reménye, hogy egyetlen épületben legyen az összes gyűjteményünk, kiállításunk és a velük foglalkozó munkatársak. Ez nem az itt dolgozók önző elképzelése: a nagyközönség számára lenne fontos, hogy a Magyar Természettudományi Múzeumot egyetlen épülettel, egy szimbolikus megjelenésű helyszínnel lehessen azonosítani.”
Ennek hiányát a látogatószámban, a médiaszerepléseikben régóta érzik. A közszolgálati egyetem beköltözésekor arról is szó volt, hogy az Orczy-kertben emelnek majd egy új épületet a múzeum számára, de erről már hosszabb ideje nem hallani. A főigazgató is ismeri a korábban felmerült elképzeléseket, de szerinte jelenleg és a közeljövőre nézve nincs reális terv az MTM egységes elhelyezésére.
A főigazgató emlékeztet rá: annak is megvan a maga történelmi előzménye, hogy a múzeum jelenlegi helyére került. Bár a Ludovika épülete valóban a Magyar Királyi Honvéd Akadémia céljaira épült 1836-ban, első „lakója” a Nemzeti Múzeum (és benne a Természetiek Tára, a mai természettudományi múzeum elődje) volt, amelynek gyűjteményeit az 1838-as nagy pesti árvíz idején menekítették az épületbe. Egészen 1846-ig itt is maradtak, amikor végül elkészült a szintén Pollack Mihály által tervezett Múzeum körúti épület. A katonai akadémia csak a kiegyezés után, 1872-ben kezdte meg működését a Ludovika épületében. Hogy miként tud majd együtt élni az egyetem és a múzeum? „Meglátjuk” – mondja Korsós Zoltán.
