Az elektronikus eszközökön olvasható e-könyvek eladása az Egyesült Államokban már meghaladta a 20 százalékot, ennek azonban már több mint egyharmada (36 százaléka) úgynevezett self publishing (saját kiadás). Az utóbbi aránya a brit piacon 12 százalék. E kiadványforma megjelent a német könyvpiacon is, a művek száma egyre növekszik. A nagynevű német kiadók a fokozódó nyomásnak engedve adnak teret a saját kiadásnak, ha nem is értékes márkanevük alatt.

Az elkülönítés abból a szempontból indokolt, hogy a self publishing nem magán- vagy szerzői kiadás, amely megrendelésre ugyan, de a kiadó szöveggondozói, technikai apparátusának igénybevételével eredményez szerkesztett könyvet, nyomtatásban vagy az interneten.

A self publishing azt jelenti, hogy az író, hazai szóhasználattal: „amatőr író”, akit azonban az Amerikából elterjedt kifejezéssel „indie authornak”, független szerzőnek neveznek, a maga által írt és szerkesztett szöveget közvetlenül elhelyezi a kiadó által rendelkezésére bocsátott világhálós könyváruházban, és ezért nem kell fizetnie. Maga határozza meg a kiadvány letöltésének árát, rendszerint csekély összegben, előfordul, hogy nem is kér pénzt érte. Könyve gyakran több (hazai és külföldi) könyváruház kínálatában is megjelenik.

A világhálón böngészve több olyan hazai könyvműhelyt találhatunk, ahol tárt karokkal várják azokat, akik magánkiadásban szeretnék megjelentetni – kiadói gondozással – írásaikat. Másfél éve azonban működik már egy olyan műhely is, amely a szövegek ingyenes feltöltését kínálja. Kerekes Páltól, a Publio Kiadó vezetőjétől tudjuk, az önkifejezés szabadságát valló vállalkozás bevételei részben a self publishing révén megjelenő művek eladásából származnak (amelyből a szerzők sokkal nagyobb arányban részesülnek, mint más kiadóknál), részben a szerzőktől. Ők kérhetnek ugyanis különféle kiadói szolgáltatásokat, egészen a Facebookon levezényelt reklámkampányig, amelyért természetesen már fizetnek. És kérnek is, bár előfordul, hogy csak utólag, miután könyvük már kikerült a honlapra – mert családi-baráti körben felhívták a figyelmüket egyes hiányosságokra, helyesírási hibákra.

A többség mégis a megadott technikai lépések szerint ingyen publikál, a kiadó előzetes ellenőrzése nélkül. Mint megtudtuk, egy sajátos szoftverrel a kiadó munkatársai utólag átfutják a szöveget, és ha „kritikus” szavak fordulnak elő benne, végigolvassák. Ha vállalhatatlan, leveszik a kínálatból. Több száz mű közül eddig mindössze kettővel volt probléma.

Valaki egy vezető hazai politikust lejárató szöveggel próbálkozott, sikertelenül. Egy beküldött fantasyben pedig az ordas eszméket szajkózó szkinhed „hőssel” szembesültek, aki különös változáson megy át, amikor egy incidens alkalmával gázspray-vel lefújják, és kábulatában náci koncentrációs táborban találja magát – rabként. Ennek hatására természetesen szembefordul addigi gondolkodásával, de a szöveg ennek ellenére is csak a szélsőségesen durva kifejezések megszelídítésével jelenhetett meg.

A 2011 novemberétől működő hazai self publishignak vannak már „sikerszerzői”. Például Zimányi Róbert G., aki a foci fanklubokról szóló Góóól-örömmel vonzott nagyobb figyelmet, majd legutóbb Oravecz Nóra, akinek Tejszínhab nélkül című romantikus szinglikötetére hagyományos kiadó is felfigyelt (a fiatal szerző újabb írása Összekötve címmel már ott jelent meg). Ez nem ritka jelenség a nyugati könyves szakmában: a nagy kiadók kihalásszák a saját kiadású művek tengeréből a legjobbnak, leginkább piacképesnek látszókat, és azokból akár bestseller is válhat. A Publiótól most egy fiatal költő, Egri László Pennamorzsák című verskötetét vették meg, mert igen jó szakmai kritikát kapott. És bizonyára újabb tehetségek is felbukkannak majd így a kiadó naponta 2-3 (!) új könyvvel bővülő világhálós kínálatában.

Kezdetben jobbára éltesebb nők hozták szövegeiket, aztán középkorúakkal bővült a kör, mindkét nemből. Mostanában egyre több a fiatal, tizenévesek is jelentkeznek, főként versekkel. A Publióhoz kötődő több mint 400 szerző többségét vidékiek és külföldön élők alkotják, falusiak, városiak vegyesen. A tematika némiképp változik. Jellemzően történetmesélő írások jelentek meg, mai sztorik párkapcsolatokról, bomló szerelmekről, külföldre férjhez ment magyar nők eseteiről. Aztán teret nyert a fantasy. Feltűnt az erotika is – pornográf íráshoz azonban a kiadó nem adja a honlapot.

A Publio emellett régebben megjelent művekkel egészíti ki a portfóliót. Ilyen például Zemlényi Zoltántól a nyolcvanas években híressé vált Hoppárézimi, vagy Kerekesházy József Apponyi Albertről szóló életrajzi kötete, amely főként határon túli olvasók érdeklődését csigázta fel. „Messze felülmúlta a várakozásainkat a Publio működésének kezdeti időszaka” – vélekedik a kiadóvezető. Tájékoztatása szerint a vállalkozás, bár a befektetett tőkét még nem hozta vissza, már kitermeli a folyamatos működés költségeit.