Erre remekül, de nem tolakodóan rá is játszik, ha kell, tartózkodóan titokzatos, máskor pajkosan kislányos, ahogy a szerep és a közönség pillanatnyi hangulata kívánja. Győrben is nagyon szerették őt, ám a gála felfedezettje a Rába-parti estén a texasi származású drámai szoprán, Tracy Cox volt.

Az idén ő nyerte el az ezúttal Veronában megrendezett Operalia verseny Birgit Nilsson-díját. Cox a Los Angeles Operában debütált, a Domingo által vezényelt Figaro Házassága Marcellina szerepében. Győrben Verdit és Puccinit énekelt. A gálát főleg olasz szerzők operaslágereire építették fel, még a Torna a Surriento is a programba került, igaz, azt már a műsorfüzetben „tipikus romantikus tenorként” jelzett, nemzetközi művészeti televíziós vállalkozásokban érdekelt Andreas Magony énekelte. A szervezők biztosra mentek, ezért aztán két közkedvelt győri művész is színpadra lépett.

Egyikük Bede-Fazekas Csaba, aki külföldi hívásai ellenére megmaradt győrinek, alakja, egyénisége a városkép része. Fellép prózai szerepekben, de még balettelőadásban is, nem csoda persze, operát ritkán játszik a győri színház. Bede-Fazekas most a Traviatából énekelt, majd később, már ráadásnak a János vitézből választotta Az egy rózsaszálat. A könnyed nyár végi estébe ez is belefért. Vele ellentétes életutat jár be a város szülöttje, Bakonyi Marcell. Ő inkább külföldön lép fel, de erre az alkalomra hazahívták. Először a repertoárjában mindig élen található Mozartot szólaltatta meg, aztán jött az Escamillo-ária a Carmenből. Ebből az operából lépett elő az orosz származású mezzoszoprán, Nadezdha Karyazina is.

Ő tavaly harmadik lett az Operalia fesztiválon, azóta a moszkvai Bolsoj ünnepelt énekese, de Észak-Amerikában és Londonban is gyakran lép fel. A koncert közreműködője az operát viszonylag ritkán játszó Győri Filharmonikus Zenekar volt. Őket ezen az estén a „mediterrán européer” Michalis Economou dirigálta, aki jelenleg a katari és az athéni filharmonikusok vezető karmestere. A sajtótájékoztatón azt mondta az együttesről, hogy a klasszikus hagyományokat eredeti, megújuló tehetséggel képviselik. Economou azt is elmesélte: katonai szolgálata alatt memorizálta a legtöbb zeneművet – főleg Mahlert és Brahmsot –, sokat állt ugyanis őrségben, és fegyver helyett alkalmi karmesteri pálcával védte a hazát. Szerencsére akkor éppen nem akarta megtámadni senki.

Győrben sok ezer ember állta végig a gálát. Ötszáz széket helyeztek ki, azokat már másfél órával a kezdés előtt elfoglalták. Kicsit kételkedtem, hogy a nyitott, az alkalomra sem lezárt téren, a városlakók kedvenc találkozási helyén – ahol közkedvelt, mindig zsúfolt teraszok találhatóak –, lesz-e akkor csönd, hogy egy tévéfelvételre is szánt operagálát nagyobb külső zajszennyezés nélkül meg lehessen tartani. Nos, annyian voltak a nézők, hogy mindenki mást kiszorítottak onnan.

A városban egyébként is imádják a tömegrendezvényeket, előfordul, hogy a program csak ürügy a társas együttlétre, máskor kifejezetten a műsorért jönnek az emberek. A közönség egyébként ingyenkínálattal is el van kényeztetve, a Négy Évszak Fesztivál keretében – igaz, többségében más műfajjal. A Győrkőc fesztivál tízezreket mozgat meg három napon át, a belépő egy mosolygós fénykép a gyerekektől.

A nyárnyitó és a -záró könnyűzenei koncert is ingyenes, húsz-hamincezer ember hallgatja végig. A Széchenyi tér rendezvényein nép-, világ- és dzsesszzene szól, ugyancsak belépődíj nélkül. Természetesen az Operalia gála is ingyenes volt, ezt a rendezvényt most nem a járműipari világcég gigantikus leányvállalata támogatta, hanem a város és annak közszolgáltatója fizette ki. A városban egyre több helyi cég adja nevét és pénzét a kulturális programokhoz. A gála közönsége pedig – közülük jó néhányan valószínűleg még soha nem jártak operában – hálás volt a nyárbúcsúztató élményért.

Novikova a közönség kedvence