Aztán idővel kiderül, hogy majdnem mindig elfelejtik, tegnap vállukon hordozták, ma meg nem fizetnek neki egy fröccsöt sem a sarki kocsmában, csak összesúgnak a háta mögött: lezüllött szegény.

Csakhogy a futás háromezer méter fölött kezdődik. Az igazi hosszútávfutók nem is akarnak feltétlenül bajnokok lenni, már tudják, az a dolog nem arról szól, hogy le kell győzni a többieket, még csak nem is arról, hogy le kell győzni önmagunkat. A futás a futásról szól, a távról, amit meg kell tenni, az időről, amit futással kell tölteni, és a kettő együtt a végén kiad egy helyezést. Jót, rosszat, kinek mi jut.

Vannak nagyon kellemes, elegáns helyezések. Elsőnek lenni nem elegáns. De harmadiknak például igen. Vagy kilencediknek. Vagy megérkezni a maraton végén valahol a huszadik hely környékén, finom, könnyed léptekkel, észrevétlenül, mint aki éppen csak arra járt, aztán kicsit arrébb nyújtani az izmokat, köszönöm lábam, hogy elhoztál.

Akiről beszélni akarok, az örökmásodik volt. Peches pozíció, se nem elegáns, se nem bajnoki, de hát ez jutott neki. Alain Mimounnak hívták, de nem ez volt az igazi neve, Aliból franciásított Alainre, Algériából költözött Párizsba. Senki nem is hallott róla, amikor hirtelen nemzeti hős lett, mert szenzációs eredményt ért el, második lett tízezer méteren a londoni olimpián. Aztán második lett a két hosszú távon, ötezren és tízezren a brüsszeli Európa-bajnokságon, 1950-ben, és megint kétszer második lett Helsinkiben. Mindannyiszor ugyanaz a futó volt gyorsabb nála, a mindig elgyötört arccal futó cseh: Emil Zatopek.

Vannak ilyen peches emberek, a világ legjobbjai lehetnének, de pont egy fenoménnel élnek egy időben, aki egy gondolattal még náluk is gyorsabb. Nincs mit tenni, mint elviselni. Vagy kitalálni valamit. Mimoun azt találta ki, hogy Melbourne-ben nem vereti meg magát még kétszer, hanem följebb megy még egy számmal, maratont fog futni. Nem mintha ott sokkal jobbak lettek volna az esélyei. Zatopek Helsinkiben azt is megnyerte, de legalább más távon kap ki tőle. Ennyi változatosság neki is jár.

Harmincöt éves volt, a most vagy soha szorongatta. Harmincöt éves volt, és a felesége első gyereküket várta Párizsban. A verseny előtti napon táviratot kapott: leány. Visszatáviratozott: Olympe legyen a neve.

Eldördült a pisztoly, Alain Mimoun elindult élete első maratoni versenyén. Fél távnál fokozta a tempót, szépen otthagyott mindenkit. Nem nézett hátra, csak a célnál, a stadionban. Tudta, hogy Zatopek végig ott van a sarkában. Amikor visszanézett, azt látta, hogy senki nincs a sarkában. Másfél percig várt a célban, hogy jöjjön végre Zatopek.

Nem Zatopek jött, hanem a jugoszláv futó. Zatopekre még további három percet kellett várni. Elgyötört arccal jött, most még talán a szokottnál is elgyötörtebbel. Hat héttel korábban sérvvel operálták, csoda, hogy egyáltalán végig tudta futni a távot. Vicsorogva, merev tekintettel megérkezett hatodikként. Aztán csak állt, és várta, hogy visszatérjen belé az élet.

Az életmellé Alain Mimoun is visszatért: Emil, nem is gratulálsz? Én nyertem. Zatopek egy pillanatig állt, aztán kihúzta magát, lekapta a béna kis fehér vászonsapkát, amiben futni szokott, és meghajtotta Alain Mimoun előtt a fejét. Aztán átölelték egymást.

Ennyi az ő történetük, soha többet nem versenyeztek egymás ellen. Mimoun még nyert hat francia maratoni bajnokságot, az utolsót negyvenöt éves korában. Elindult a római olimpián is, ám ott Abebe Bikila lett a bajnok, aki mezítláb csattogta végig a távot. Alain Mimoun harmincnegyedik lett. Ami azt illeti: az is egy elegáns helyezés.

FÁY MIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

09. 06.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.

09. 13.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.

09. 20.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.