A Kecske utcai nyertesek
A lezárult MMA-pályázaton minimum 250 ezer forintot, maximum hatmillió forintot nyerhetett el egy-egy pályázó. A 203 támogatásért folyamodó alapítvány, kiadó és egyéb szervezet közül 57 kapott pénzt – nem egészen annyit, amennyit kértek, de nincs is ezzel semmi baj, ez bevett szokás a pályázati rendszerekben. Ami viszont feltűnt, hogy a teljes igényelt összeget mindössze két jelentkezőnek ítélték meg: a Cságoly Ferenc építészetét bemutató könyvsorozatnak 1,2 millió forintot, a Magyar Iparművészet című folyóirat kiadására pedig 4,3 millió forintot. Természetesen az utóbbin akadt meg a szemünk.
A Magyar Iparművészet című folyóirat kétségkívül támogatandó kiadvány. Több okból is. Egyrészt mert valóban színvonalas és a maga nemében hiánypótló. Múltja egészen a XIX. századig nyúlik vissza, bár a szocializmus idején nem jelenhetett meg, sajnos. Második világháború utáni megszűnését követően 1993-ban Fekete György belsőépítész, akkori államtitkár indította újra a lapot a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában. Ma is olvasható az impresszumában alapítóként „professor emeritus Fekete György, belsőépítész”. Közismert tény, hogy a lapot újraalapító belsőépítész jelenleg épp a pénzosztó MMA vezetője. Ez a másik ok, amiért maximálisan támogatni kell.
A folyóirat internetes önbemutatása szerint a szerkesztőség eddig a Nemzeti Kulturális Alap évenkénti támogatásából tartotta fenn magát. Ami nem jelenti azt, hogy ne élvezte volna a lap már tavaly is az MMA párhuzamos támogatását. Igaz, tavaly még – némi mértéktartást gyakorolva – az igényelt négymillióból csak kétmilliót szavazott meg saját lapjának a műakadémia. Idén 4,3-ból 4,3-at. Ez akkor is beszédes, és kicsiben jellemzi a Fekete-féle szervezet jelenlegi pozícióit, ha ez a pénz csak töredéke a lap előállítására fordított évi 33,7 millió forintnak.
Ráadásul a könyvesboltokban és múzeumokban árult lap megítélt támogatása ellentmond saját pályázati kiírásuknak is, amelyben vastag betűvel szerepel, hogy „az igényelt támogatás 75 százalékát elérő vagy azt meghaladó mértékű támogatás esetén a kiadvány kereskedelmi forgalomban nem értékesíthető”. Mivel a Magyar Iparművészetet kereskedelmi forgalomban értékesítik példányonként 750 forintért, arra következtetünk, hogy az igényelt teljes támogatási összeg elnyerése után, betartva a pályázati kiírást, a lap ingyenesen hozzáférhető lesz. Rá is kérdeztünk erre: egyrészt üzenetet hagytunk a szerkesztőség rögzítőjén, másrészt tudakozódtunk az MMA-nál. Az akadémia sajtóreferensétől lényegében azt a választ kaptuk, hogy a kiírást ők úgy értették: a támogatott ne az előállítás teljes összegét tőlük kapja meg abban az esetben, ha a termék bevételt eredményez a támogatottnál.
Csakhogy a pályázati kiírásban nem ezt fogalmazták meg, így ha komolyan veszik saját pályázati felhívásukat, akkor – bár kétségtelenül vicces – a Magyar Iparművészet nem kerülhet kereskedelmi forgalomba.
Ha már megkerestük a neten az MMA-támogatottak listáját, gyorsan át is futottuk, hogy ki nyert, ki nem nyert. Négymillióhoz közeli összeggel senki más nem lett gazdagabb. De kapott például kétmilliót idei 3. lapszámának kiadására az egyébként szintén értékes Országépítő című lap, amelynek pályázati postacíme megegyezik a Magyar Iparművészet pályázati címével, amely adressz a Magyar Művészeti Akadémiának is címe volt, amikor még egyszerű egyesületként működött: nevezetesen a Kecske utca 25. Egy másik, szintén igényes építészeti lap, az Octogon ugyanakkor egyetlen forintot sem kapott, talán azért, mert nem a Kecske utca 25.-ből küldték el a pályázatukat. Olyan érdekességek is felfedezhetők a nyertesek listáját böngészve, mint például Várkonyi Judit Képregény – Csikós Attila élete és pályája című könyve, amellyel két kiadó is jelentkezett támogatásért: a Helikon 1,5 milliót kért, de nem kapott semmit, a Libri 3,5 milliót kért, és 2,6-ot kapott, így nyilván el is dőlt, ki fogja kiadni a kötetet. (Ráadásul kiderült, hogy a lista ezt a különös egybeesést hibásan közölte, mert igazából a Helikon Kiadó nem erre a könyvre, hanem Ókovács Szilveszter Kritikám alul című kötetére kért támogatást, bár az igaz, hogy nem kapott.)
Most azonban nem szeretnénk bírálni egyetlen megítélt MMA-támogatást sem, amelyet nem névre, címre azonosíthatóan önmaguknak szavaztak meg. Sőt megjegyezzük, észrevettük az elfogulatlanságra törekvés apró jeleit is: meg tudták állni például, hogy támogassák alapítójuk, Makovecz Imre írásainak megjelentetését a Serdián Kiadónál. Jó hír, hogy bár az MMA-tól egy fillért sem kapott, a könyv azért megjelenik.
