A hatalmas méretű alkotás hollóházi porcelánlapokra készült, s a porcelán köztudottan merev anyag. Szász aggodalma indokolt volt, ugyanis néhány évvel az átadás után a kép repedezni kezdett.

Így aztán 1993-ban sérülései jó apropónak tűntek a hirtelen politikailag is divatjamúlttá vált kompozíció eltávolításához. (Különösen a fáklyás képen a fáklya nyelén látható kis ötágú csillag vált zavaróvá, bár az már 1984-ben is anakronisztikus volt, úgy néz ki, mintha a Converse All Star márka jelvényét matricázta volna valaki oda).

Szász Endre 1993-ban még élt, meg is kérdezték, mi a véleménye a levételről. Máig fennmaradt levelében azt írja, hogy nem ellenzi, viszont szeretné, ha a mű raktározása biztosítva lenne. A leszerelésre mégsem került sor. Mint ahogy 1997-ben sem, amikor pedig a fővárosi várostervezési bizottság is támogatta a Budapesti Közlekedési Rt. kérését, hogy szereljék le a metróperon faláról Szász Endre Dózsáját, mivel annyira megrongálódott (és persze megrongáltatott), hogy a helyszínen nem lehet helyreállítani. Azonban 1997-ben sem szedték le a 10,5x2 méteres kerámiaképeket, sőt még ma is fenn van, ami maradt belőlük. Szerencsére még elég sok. A kompozíció főmotívumai többnyire tűrhető állapotban vannak, az egyéb részeken viszont jónéhány porcelánlap sarka, széle hiányzik. Az elhanyagoltság pedig szinte felhívás a vandáloknak a további rongálásra.

Szerencsére nem csak vandálok járnak a Dózsa György út felé. Vannak, akiket a jelen állapot éppen arra indít, hogy tegyenek valamit a képek érdekében. A Városjáró néven író blogger például már évek óta meg-megújuló próbálkozásokat tesz, hogy sorsukat a felújítás felé terelje. Eddig sikertelenül. Kezdeményezte például az alkotás védetté nyilvánítását, de 2010-ben a KÖH műtárgy-felügyeleti osztálya a Nemzeti Galéria szakvéleménye és egyéb szakértői vélemények alapján nem tartotta védettségre érdemesnek a műveket, ami persze nem azt jelenti, hogy eltüntetendőknek is tartják őket. Mint a blogon olvasható, Városjáró nemrég újra beadta kérelmét (immár a KÖH-ből alakult Forster Intézetnek), de ismét elutasították, mivel a művészettörténeti megítélés nem változott.

A képek egy másik rajongója, egy magyar származású, Kanadában élő festőművész, Giorgio Vaselli a digitális mentést javasolja a Köztérkép című honlapon. Vaselli nagy felbontású fotók alapján történő digitális restaurálást és megőrzést vinne véghez. Mivel ő maga nem rendelkezik ehhez megfelelő eszközzel, várja „olyan lelkes fotós jelentkezését, aki hajlandó a művet teljesen befotózni egy komolyabb kamerával”. Arra a kérdésre, hogy számára miért fontos Szász Endrének ez a nem túl sokra tartott műve, a festő érdekes magyarázatot ad. Szász képe kiemelt szerepet játszott az általuk követett „energy art” irányzat törekvéseinek megfogalmazásában. Ez az irányzat az alkotásokban rejlő dinamikát tekinti a nézővel történő kapcsolatteremtés alapjának. „Fiatal művészként elkezdett foglalkoztatni a kérdés – írja Vaselli –, hogy vajon az energikus szürrealizmus lehet-e az ideális stílus a kifejezőerő optimalizálására és a nézővel történő kapcsolatteremtésre. Szász portréja Dózsa Györgyről elsődleges szerepet játszott ennek a felismerésében.”

Persze akadnak olyanok is, akik nem digitálisan, hanem anyagában segítenének restaurálni a képeket. Koháry Géza iparművész ehhez ajánlott segítséget még korábban. Sőt, Szász Endre özvegye, Szászné Hajdú Katalin is elmondta kérdésünkre, hogy néhány évvel ezelőtt ő is felajánlotta, segít, hogy a Hollóházi Porcelángyárban elkészüljön a szakszerű restaurálás, de senki sem vállalta a művek felújításának finanszírozását. A porcelángyár pedig azóta megszűnt.

A képek egyébként a BKV területén vannak, kezelőjük a közlekedési vállalat, de a cég szándékáról hiába érdeklődtünk.

Szász Endre maga sem ellenezte a képek leszerelését, de erre mindmáig nem került sor – sőt vannak, akik a műalkotás megmentésén dolgoznak