De a méhekről nem csupán ennek kapcsán érdemes beszélni. A méhrajoktól a demokratikus döntéshozatalról és a hatékony szervezettségről, rajintelligenciáról is sokat tanulhatunk, tánccal történő kommunikációjuk és a mostanában divattá váló úgynevezett városi méhészkedés is érdekes. A többi között ezekről is gondolkodik az a művészeti projekt, amely tegnap óta látható a Műcsarnok hátsó teraszán.

Az ötletgazda két német művész, a frankfurti székhelyű Finger csoport két tagja: Andreas Wolf és Florian Haas. Eredetileg mindketten festőművészek, ám egy ideje, mondjuk úgy, konceptuális művészettel foglalkoznak, pontosabban társadalmi problémákat boncolgató, művészeti hátteret, művészeti eszközöket használó, hosszú távú projekteket gondoznak. Ezek egyike a méhek és a méhek élete kapcsán felmerülő kérdések vizsgálata.

Andreas Wolf és Florian Haas 2008-ban Frankfurtban megalakította az első úgynevezett Vegyes Méhészcsoportot, amelybe különféle hátterű, élethelyzetű emberek jelentkezhettek, akik kaptárokat gondoztak, ezek tetejére a művészek jóvoltából később egy-egy, a kaptárokkal egybenyitott, makettszerű üvegépület került, ahová berepülhettek a méhek. Ahogy ők mondják: „Múzeumokat készítettek a méheknek.”

Városi méhészet Budapesten

És most hozzánk is eljutott a Finger csoport programja Új Múzeum Méheknek címmel, amely Erdődi Katalin szabadúszó kurátor meghívására, a Közösségi Méz független kezdeményezés keretében, a Műcsarnokkal együttműködésben valósul meg.

Július eleje óta Tornyossy Csaba profi méhész vezetésével (és rendszeres oktatásával) önkéntesekből álló méhészcsoport gondoz három, méhekkel teli kaptárt a Műcsarnok hátsó teraszán. A magyar Vegyes Méhészcsoport negyven tagja között mások mellett akad hajléktalan, hivatalnok és karrierjét építő diplomás fiatal is. Ennek a csoportnak fontos célja, hogy különféle embereket maga köré gyűjtve, közösségi élményt, számos gondolkodnivalót, végső soron akár új életcélt adjon tagjainak.

Tornyossy szerint a városi méhészkedés különben szép jövő előtt áll. Az ezredforduló környékén olyan nagyvárosokban jelentek meg kaptárok a háztetőkön, mint New York, Párizs, Toronto vagy London. Berlinben a Hotel Intercontinental, Bécsben pedig az operaház és minden jobb szálloda tetején működik városi méhészet.

Hanem fölmerül a kérdés: városi környezetben, a kisebb-nagyobb élelmiszer-áruházakon kívül, hol lehet mézet gyűjteni? Tornyossy szerint a Városligetben viszonylag egyszerűen, mert japánakácból és fehérheréből még a gördeszkásoknál, a kocogóknál és a hobbikerékpárosoknál is több van arrafelé, ráadásul ezen a helyen a kertészek locsolják a növényeket, míg az országban a méhek és a méhészek szenvednek a szárazság miatt. A július eleje óta tartó munka után a napokban 65 kilogramm mézet pergettek ki, amelynek a bevizsgálások szerint kitűnő a minősége.

Kaptárak a múzeumban

A három kaptár tetejére most tehát egy-egy üvegmúzeum került, így ettől a hétvégétől a méhek saját múzeumukba járhatnak.

Az első üvegmúzeum a Vegyes Méhészcsoporttal foglalkozik. Oldalán képregényekben használt szóbuborékokban, a munkában részt vevőktől származó idézetek olvashatók, amelyekből kiderül, milyen sokféle motivációval vágtak bele a munkába.

„Öt éve vagyok munkanélküli” – így az egyik. „Egy szálloda tetején nyitottunk méhészetet, és a mézet a szálloda éttermében áruljuk” – így a másik. „A méhek társadalmi berendezkedése egy teljesen új világot nyitott meg előttem” – így a harmadik. „Profi méhész szeretnék lenni, szeretem a mézet, új barátokat keresek, többé nem leszek a pixel-proletariátus része” – így a negyedik.

A második üvegdobozmúzeum az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) a kampányával foglalkozik, amely a rovarok és a méhbábok fogyasztását népszerűsíti, szemben a hús gazdaságtalan és környezeti hátrányokkal járó előállításával. Na de szeretnénk-e például a méhbábokat is a célkeresztben látni? A közönség bedobható cédulákkal szavazhat: igen vagy nem?

A harmadik üvegdoboz múzeum az oldalán elhelyezett feliratok szerint a méhdemokrácia és a rajintelligencia sajátosságait vizsgálja, és finoman figyelmeztet: volna mit tanulnunk a méhektől ezen a téren. „Megfelelő szervezettség mellett a demokratikus csoportok kiemelkedően intelligensek, gyakran okosabbak, mint a csoport legokosabb tagjai” – olvashatjuk Thomas D. Seeley amerikai méhkutató alapvetését az üvegdoboz múzeum oldalán.

És miközben a három makettszerű múzeumi teremben repkednek a méhlátogatók, mi körülöttük repkedünk, és hallgatjuk a tárlatvezetést, amely egyébként szeptember 30-ig rendszeres lesz. Nézzük a méheket, forgatjuk magunkban ezt a több szálon futó művészetközeli programot, és közben azon gondolkodunk: to bee or not to bee?

Szép jövő előtt áll a városi méhészkedés