De általában nem kettővel, hanem több gyerekkel szorzott, hiszen ha az emberiség túlélése a cél, akkor minden nőnek kötelessége annyit szülni, amennyit csak tud. Ideális esetben minél több férfitól, hogy csökkenjen a vérfertőzés kockázata.

Gyerekkorától játszadozott már a világvégével. Ilyenkor arra gondolt, hogy egy mély, sztentori hang, talán Istené, talán valamelyik arkangyalé, megszólal majd, és azt mondja: mindenki meghalt, csak ők maradtak életben néhányan, abban a fülkében, osztályteremben, presszóban, ahol épp tartózkodott.

Tessék, lehet újrakezdeni! Ezért aztán nem is szeretett sokáig olyan helyen lenni, ahol kevesen vannak. Egyedül meg pláne nem. Egy szál maga hogyan teremthetné újra az egész világot?

A huszonkettes kocsiban most biztonságosan elegendően voltak. Az első sorba ült, rögtön az ajtó mellé, innen könnyebben felmérhette a terepet, s összeadhatta fejben a párokat. A mellette szakadatlanul csipitelő, kihúzott szemöldökű, affektáló harmincas nőt képzeletben már a három sorral odébb ülő hallgatag és marcona favágó ölébe ültette. Úgy képzelte, hogy ennek a hatalmas férfinak elég volna a szemét csak egy kissé összébb hunyorítania, a nő máris megszűnne felesleges fecsegéssel múlatni az időt, s maga lenne a csendes odaadás.

Kettővel arrébb egy borászkezű férfi ült. Látszott az ujjain, hiába sikálta citrommal, citromsavval, a kékfrankos fanyar lilája behúzódott a körömágy alá, beitta magát a szárazra cserzett bőrredők mélyébe. Neki azt a tanárnőforma negyvenes, most éppen keresztrejtvényt fejtegető asszonyt szánta, aki kihúzott háttal, szinte merőlegesen ült a műbőr ülésen, s hiába volt harminckilenc fok, blúzát nyakig begombolta.

– Innál csak egy csöppnyi kis juhfarkot, beleborzonganál. Nyalnád a szájad szélét meglepődve, mintha a sós tenger egy cseppje költözött volna oda. Vagy feledkeznél bele a merlot mélységébe, mindjárt megbomlana az a tökéletes kontyod meg az órarendszerű életed – rendezte el gondolatban ennek a párnak a sorsát is.

Megálltak valahol, sípolt a kalauz, nyílt az ajtó, leült valaki. Nem nézte meg alaposan, azt látta csak, hogy férfi, és olyan fűzöld kötött pulóvert hordott, amilyet erdész apja szokott. Folytatta volna tovább a világvége előtti emberszámba vevést. Kimaradt még a húszéves punklány, a közel ilyen korú egyetemista fiúval, a háziasszony meg a férfi, akinek a nadrágszára nem érte el a bokáját, és piros-fehér csíkos zoknit viselt, aztán az egyik kalauznő is egy még nemzőképesnek tűnő nyugdíjassal. De még mielőtt e párokat fejben összeboronálta volna, az új utas térde egyszer csak az övéhez ért. Éppen hogy. Alighogy. Talán egy A4-es papírt még simán át lehetett volna csúsztatni a két térd között, de egy tízforintost már biztosan nem. Először arrébb akarta húzni a lábát, aztán mégse. Jólesett az a meleg, otthonos érzés, ami a másik térdből áramlott felé. Nem nézett a szemébe. De nem is tudott volna: a férfi olvasott.

A Tüskevárat.

Ezen sokáig gondolkodott. Hogyha tényleg itt volna a világvége, vajon neki egy olyan emberrel kellene-e beérnie, akinek valami furcsa mágnes van a térdében, ám minden bizonnyal gyermeteglelkű? Vonzza a kaland, el tud még merülni izgalmas vadászatokban, és felnőtt külseje ellenére kamasz maradt, miként könyvének hősei.

A következő állomáson a férfi leszállt. Ötven kilométerrel arrébb leszállt ő is. Térdkalácsában magával vitte az egész Kis-Balatont, Matula bácsival, Tutajossal, Bütyökkel, Náncsi nénivel, István bácsival, a víz illatával s a nádat borzoló széllel.

DOROS JUDIT

A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

08. 30.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

09. 02.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.

09. 09.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.