MAGAZIN: Nem tudtam nem észrevenni, hogy Opel Omega márkájú autóval érkezett.

KÓBOR JÁNOS: Igen, és lassacskán le kellene cserélnem, de sajnos már nem gyártják. Többen javasolták, hogy vegyek új típusú Opelt, és a típusjelzését cseréljem vissza Omegára, de az már nem ugyanaz. Mielőtt megkérdezi, Omega karórám viszont nincs, mert bár a svájci cég kimondottan az együttes tagjainak készített néhány reklámórát, én nem bírok elviselni a kezemen semmit, így sohasem hordtam. Pedig szép volt, és főként: nem divatos. Nemigen érdekel és befolyásol ugyanis a divat.

NAOMI DEVIL: Engem viszont nagyon érdekel a divat, a popkultúra figurái, öltözékei, tárgyai. Izgalmas, hogy miképpen érhető tetten öltözködésben, tárgykultúrában, szokásokban az a generációváltás, ami ezekben az években zajlik. És amire bár évtizedenként sor kerül, viszont amihez ma már nem is kell annyi idő, hiszen a számítógép segítségével divat-életmód ügyekben mindenki naprakész lehet. Egy divathullám már nem évek alatt jut el hozzánk, hanem másodpercek alatt. Elég böngészni az internetet, és egyetlen perc alatt megtudható például, hogy miben járnak az utcán a tokiói fiatalok.

MAGAZIN: Miben járnak?

NAOMI DEVIL: Most a japán fiatalok körében felszolgálólány-divat tombol. Olyan összeállításokat hordanak az utcán, mint a francia pincérlányok: fekete-fehér, csipkével díszített ruhákat. Persze, lehet, ha most kattintanánk rá a számítógépre, azt látnánk, hogy már ez is változott.

KÓBOR JÁNOS: A számítógép tényleg fantasztikus. Amikor annak idején a műszaki egyetemre jártam, a lyukkártyával működő, szoba nagyságú Ural márkájú komputerrel ismerkedtünk, de néhány évvel később, az első, kezdetleges kézi számítógépekre már zenei programokat írtunk. Úgyhogy én nemcsak használom a számítógépet, de még azt is tudom, hogyan működik. Ezt persze a felhasználóknak nem kell tudniuk, viszont emiatt a lehetőségeknek csak nagyon kicsi szeletét használják ki.

MAGAZIN: Mondjuk művészetet csinálnak vele.

NAOMI DEVIL: Lehet, de az csak akkor lesz művészet, ha igazi koncepció van mögötte, és nem csak a technika végtelen lehetőségeivel ügyeskedik valaki. Amúgy a számítógép vagy a digitális technika nagyon hasznos a művészetcsináláshoz. Az én esetemben például ahhoz is, hogy a digitális fotótechnikával millió féle változatban elkészüljön az a kép, ami aztán a festmény alapjául szolgál majd. Ma már nem várhatom senkitől, hogy jelmezbe öltözve egy hétig üljön modellt mozdulatlanul. Ezért előveszek egy-egy jelmezt a gyűjteményemből, beöltöztetem a modellt, sokféle módon lefényképezem, aztán jöhet az ecset, a festék meg a vászon.

MAGAZIN: Gyűjti a jelmezeket és a kosztümöket?

NAOMI DEVIL: Van egy pár. Internetes oldalakról vásárolom őket, ritkábban csináltatom. Japán kimonóból van négyöt darab.

KÓBOR JÁNOS: Bennem Japán a siker öröme mellett sajnos rossz emlékeket is ébreszt. Amikor 1970-ben, az első Yamaha Fesztiválon léptünk fel Tokióban, az utazás során, Kijev környékén kényszerleszállást hajtott végre a minket szállító Aeroflot-gép. Motor nélkül levitorláztunk a szántóföldre, és marha nagy szerencsénk volt, hogy az esést túléltük. Akkor azt mondtam: köszönöm, ennyit a repülésről. Megtörtént, hogy Isztambulból, az egyik koncertünkről hatezer kilométert vezettem, hogy eljussak Lisszabonba a következő fellépésre, csak azért, hogy ne kelljen repülőgépre ülnöm.

MAGAZIN: Ha már a színpadi kosztümökről esett szó, a legenda szerint a Kossuth-díját is olyan zakóban vette át, ami eredetileg fellépőruha volt.

KÓBOR JÁNOS: Mivel nekem érettségi óta nem volt öltönyöm, amikor a Kossuth-díjat kaptuk meg a Parlamentben, valóban az egyik fellépőzakómban voltam, amiről levettük a díszeket, így ünneplővé alakítottuk. Alatta azért csőfarmer volt és egy vadonatúj, erre az alkalomra vásárolt tornacipő…

MAGAZIN: Nem ez volt a legkülönösebb kitüntetése. Az idén tavasszal az orosz ortodox egyház vezetőjétől az úgynevezett Nagykereszt érdemrendet vehette át, az Omega együttes többi tagja pedig a Romanov Nagyherceg-emlékéremben részesült.

KÓBOR JÁNOS: Szergij pópa, aki a kitüntetésre javasolt minket, a hetvenes években maga is a rockzenész volt. Ezek egyébként főleg egyházi kitüntetések, amelyeket a hagyományos keresztény értékek védelméért, hazafias tevékenységért adományoznak, de misszionáriusok is megkaphatják. Az indoklás szerint mi nagyban hozzájárultunk az orosz–magyar kapcsolatok erősítéséhez, egyebek mellett a mi lemezeink jelentették az oroszoknak a szabadságot. Miközben csak most, 2013-ban koncerteztünk először Oroszországban. De nem Szergij pópa volt az egyetlen, aki szerette az Omegát. Állítólag Medvegyev és bizonyos pletykák szerint Angela Merkel is nagyon bírt minket.

MAGAZIN: A fiataloknak mit jelent az Omega együttes?

NAOMI DEVIL: Apukám korosztályának többet jelentett, de néhány Omega-szám dallama itt van a fejemben, és a szövegek sem ismeretlenek. A mi korosztályunknak az internet segítségével már nagyon színes a paletta, és ennek megfelelően ritkábbak a zenekarokhoz erősen kötődő rajongók. Én néha rockzenét hallgatok, máskor dzsesszt, van hogy komolyzenét vagy éppen zulu dobosokat. Sokszor hallgatok szvinget, talán ezt a legtöbbször, mert szvingtáncolok is. Ezeken a táncos esteken mindenki a negyvenes évek hangulatának megfelelő ruhát vesz fel, az adott kor stílusának megfelelő hajat visel, és persze úgy is viselkedik, mintha a negyvenes években járnánk. Én ezeken a szvingtáncos-találkozókon pihenem ki a popkultúrát. És nemcsak én, nagyon sokan. Szerte a világon egyre több szvingtáncostábort szerveznek, és ezek ma már olyan népszerűek, hogy a meghirdetésüket követő első óra után elfogynak a helyek.

MAGAZIN: Az 1900-as évek közepéről-végéről nem csak a szvinget, de Fellini filmjeit is szereti.

NAOMI DEVIL: Fellini karikaturistaként kezdte, és ez az összes karakterében tetten érhető. Nekem tetszik ez a vicces, ferde tükör. Volt egy időszak, amikor minden filmjét megnéztem.

KÓBOR JÁNOS: Korábban én is főleg az olasz és a francia filmeket szerettem, és persze a régi magyar meg amerikai mozit. De azt gondolom, hogy ma iszonyatosan nehéz jó filmet csinálni, mert olyan magasan van az ingerküszöb, hogy azt átugrani szinte lehetetlen. Az élet sokkal filmszerűbb dolgokat produkál, mint maga a mozi. Ikertornyok dőlnek le, ember ugrik ejtőernyővel a világűrből, űrhajó megy a Marsra… És ma már nekünk is bőségesen lehet utazgatni, fantasztikus élményeket gyűjteni.

MAGAZIN: Azért annak idején nem volt ilyen könnyű fickándozni a világban. Egyszer éppen a Scorpionsszal kapcsolatban mondta, hogy az Omega éppen olyan jó zenekar volt, csak a Scorpions tagjai Nyugaton születtek, Nyugaton éltek, és járták a világot.

KÓBOR JÁNOS: Szerintem az Omega eredetibb együttes volt, mint a Scorpions. De mert ők a nyugati közegben éltek, koncerteztek, mindent ki tudtak hozni magukból, ami bennük volt, ezzel szemben, mi, innen, Kelet-Euró pából – bár elég sokat utaztunk –csak folytonos procedúrák révén jutottunk el fontos helyekre. Pedig akkoriban nagyon kellett a jelenlét, mert nem volt internet, vagyis ismertségre csak úgy lehetett szert tenni, ha valaki nagyon sok helyen személyesen megmutatta magát.

NAOMI DEVIL: Ma már nem probléma külföldön tanulni, dolgozni. Divattervező akartam lenni, adódott egy lehetőség, hogy Salzburgban tanuljam a divattervezést, de ott megtetszett a festészet. Egyszer kivágtam egy képet valamelyik japán divatlapból, lemásoltam, és kiderült, egészen jó barátságban vagyok a festészettel. Attól kezdve festő akartam lenni. Bécsben tanultam a mesterséget, hol ott élek, hol Budapesten.

MAGAZIN: Talán ezért fontos a Naomi Devil művésznév?

NAOMI DEVIL: Tizenéves koromban ez volt a felhasználói nevem az interneten, de az Ördögöt külföldön amúgy sem tudják kiejteni, mindig azt kérdezik, török vagyok-e… Török ördög…

MAGAZIN: Hasonló okokból lett Kóbor Jánosból Mecky?

KÓBOR JÁNOS: Nem, ez csak becenév. Sportoló voltam, 110 gáton igen jó eredményeket értem el, de közbejött egy sérülés, így a sportot mellőznöm kellett. Helyette a József Attila Gimnáziumban a barátaimmal zenekart alapítottunk, akkor adtunk egymásnak beceneveket. Nemhogy a művésznevekről nem volt fogalmunk, de a zenekar működéséről sem. Még a hangszereket is úgy sorsoltuk ki. Rám a gitár jutott, egy darabig tanultam is, de nem nagy lelkesedéssel.

MAGAZIN: A mai, számítógépes világban már zenei tudás nélkül is komoly sikereket lehet elérni. A gép forog, az alkotó pihen…

KÓBOR JÁNOS: A mai zenével nincs semmi bajom, bár nem sok közöm van hozzá. Ami ma van, az már nem igazi rockzene, abba rengeteg technikai trükk és világzenei hatás bejátszik. És igen: az elektronika segítségével egy jó kis zenét ma már otthon, a konyhaasztalon, a mikrosütőben is meg lehet csinálni. Bár ha ezt valaki jó ízléssel teszi, nincs is vele baj. Az biztos, hogy a hatvanas években átláthatóbb volt a művészet és a zene. Átláthatóbb volt és hatásosabb.

MAGAZIN: Tervek?

KÓBOR JÁNOS: Nem hiszem, hogy nekünk a zenében új dolgokat kellene produkálnunk. Családom Bátaszékről származik, és nemrégiben fölkértek, hogy nem tudnánk-e egy segélykoncerttel segíteni az ország egyik legmagasabb kőépítményének, a bátaszéki templom megsérült tornyának a felújításában. Közben jött az említett ortodox egyházi kitüntetés, és ez a két dolog együtt adott egy lökést afelé, hogy készítsünk egy olyan zenei anyagot, amelyet az ország nagy templomaiban lehet majd eljátszani. Ami zenéjében, szövegében megfelel a templomi környezetnek, amelyben hangsúlyos szerepet kap a templomi orgona monumentalitása és egy hatvantagú kórus is. És úgy érzem, ez valahogy jobban megfelel életkorunknak is. Egy ilyen koncertsorozat bevételéből már talán lehet egy komolyabb hozzájárulást adni a renováláshoz is. Nekem ugyan fizikailag az égvilágon semmi bajom sincs, azért már kicsit anakronisztikusnak érzem, hogy hetvenévesen is egy hagyományos rockszínpadon ugráljak. Szerintem ez most testhezállóbb és a korunkhoz jobban illő, szép feladat.

NAOMI DEVIL: Én már tíz éve foglalkozom a popkultúra megjelenítésével, most egy újabb sorozaton dolgozom, ami a konzumgenerációt mutatja meg. Élményanyag van bőven, hiszen én is végigjártam egy – igaz, még jóval rövidebb – utat. Voltam rocker, fekete szemű, fekete ruhás gót, jártam partikra, éltem a konzumgeneráció életét. Most nagyon sokat festek, és amit csinálok, azt szeretném nemzetközileg is ismertté tenni. Ez most az ördögi terv… 

NAOMI DEVIL (ÖRDÖG NOÉMI)

SZÜLETETT: 1987. október 3-án Budapesten FOGLALKOZÁSA: festő. 2004-ben 17 évesen vették fel a bécsi akadémiára miután részt vett a salzburi nyári akadémia egyik kurzusán. Diplomát 2008-ban szerzett, azóta ingázik a két város között. Emellett még belekóstolt az építészetbe és a grafikus dizájnba is, de egyik sem tudta annyira felkelteni az érdeklődését, mint a festészet.

KÓBOR JÁNOS

SZÜLETETT: 1943. május 17-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: rockénekes. A Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, de sosem dolgozott ezen a területen. Korábban atletizált, egy sérülés miatt felhagyott a sporttal. 1964 óta az Omega együttes frontembere, énekes. Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és az orosz ortodox egyház Ortodox Érdemrend Nagykeresztjével is elismerték. Hobbija a vitorlázás. 

NAOMI DEVIL AJÁNLJA

KÖNYV: FREDERICO FELLINI - JÁTSZANI, MINT A GYERMEK
Elgondolkodtat és megnevettet.

FILM: STEVEN SPIELBERG - KAPJ EL, HA TUDSZ
Igaz történet egy furfangos tizenévesről.

ZENE: WOODKID
A hangzása és a videoklipjeik képi világa érdekes.

KÓBOR JÁNOS AJÁNLJA

KÖNYV: JACK KEROUAC - ÚTON
Lehet, hogy ma már nem ugyanaz ezt a könyvet elolvasni, mint a megjelenésekor, de a rock and roll megszületése után, de még a rockkorszak beindulása előtt számomra meghatározó élmény volt először angolul, majd évek múltán magyarul is.

FILM: MARTIN SCORSESE - SHINE A LIGHT
No comment: Rolling Stones.

ZENE: LISZT FERENC - LES PRELUDES
De azért az összes Pink Floyd-album is.