Kis kamaszban nagy tüdő

2013-08-16

Don Carlos és Pappano. Ahol együtt látják ezt a két nevet,ott cövekeljenek le! A Don Carlos előadás-történetének kegyelmi pillanata volt, amikor jó másfél évtizeddel ezelőtt a párizsi Chatelet színházban (a tavaly óta már Sir) Antonio Pappano karmesterkedésével színre vitték Verdi operájának eredeti, francia változatát. Sok éve nyúzom a DVD-jét, és sok éve tátoma számat, hogy tud egy előadásban ennyire minden tökéletesen összejönni.

És akkor most szombaton nyomon követhetjük, miként alakult Pappano és a Don Carlos története. Az olasz vendéglősöktől származó brit karmester már vagy egy évtizede a Covent Garden, az angol királyi opera művészeti vezetője. Ott mutatta be új produkcióban májusban a Don Carlost. Ezúttal nem az első, hanem az utolsó, a modenai változatot.

A Don Carlosnak rengeteg változata van. Szegény Verdit a cenzúra is cseszegette, a színigazgatók is, hogy nem bír a közönség fenékkel ilyen hosszú darabot; a kezdeti sikertelenség, az önkritika is mardosta a mestert. A francia és a modenai változatban az a jó, hogy jó hosszúak. Vagyis teljesek. Hihetetlen, de a közbülső változatokból képesek voltak elhagyni az első színt, ahol a fontainebleau-i erdőben találkozik Erzsébet és Carlos, akik akkor még azt hiszik, egymásnak rendelték őket a földi és égi hatalmak. Nem csak egy gyönyörű ária és kettős veszett el ezzel, nem csak a megrendítő pillanat, amikor Erzsébet szembesül vele, hogy a béke közérdekére rámegy egész életének személyes boldogsága. A kezdőpontok nélkül a személyiségtörténetek ívét nem is lehet megjeleníteni. (Sokszor még szegény Posának sem hagyják elénekelni a Carlo, ch’é solt, pedig hát akinek attól nem szorul el a torka, azt el kell tiltani az operától.)

A Don Carlos nagyon sűrű mű. Öt igazán bonyolult személyiség igazán bonyolult helyzetekben, meghasonlások és kételyek között keresi az útját a béke, a szabadság, a boldogság felé az egyén és a tömeg, a magánvágyak és a közügyek kereszteződéseiben elveszve. A Don Carlosnál összetettebb, gazdagabb zenedrámát Wagneren kívül nem írt senki.

Két kulcsszerepben két Wagneren edződött nagy énekes. II. Fülöp Robert Lloyd, Carlos Jonas Kaufmann. Sok példát tudok rá, mennyi új színt visznek a mediterrán énekesek Wagnerbe és az északi énekesek Verdibe. Korunk egyik legnagyobb sztárja, Jonas Kaufmann a maga sötét színezetű, testes tenorjával a neten föllelhető angol beszámolók szerint fölöttébb kamaszos, a serdülés lelki bonyodalmaival küzdő Carlost alakít. Ezt meg kell hallgatni.