Pillantás az Éjjeli őrjáratra
Kívülről alig tűnik fel a változás. A struktúra megmaradt, a párizsi Louvre-hoz hasonló látványos kiegészítés (üvegpiramis) nincs, az újonnan épült, ázsiai remekeket kiállító pavilon szerényen áll a múzeum kertjében. A leglátványosabb újítás az átrium, melyet a két épületszárnyat elválasztó udvarok beépítésével és egybenyitásával hoztak létre a sevillai Cruz y Ortiz spanyol építészcég irányítása alatt. Ez a világos, természetes fényben fürdő tér fogadja a látogatókat a szokásos kellékekkel: kávézó, ajándékbolt, ruhatár, pénztár. A teret felülről négyszög alapú, lelógó rácsok törik meg, melyek szépen tükrözik a fényt a téglafalakra és a portugál kőre. Ezek a szigorú fehér formák meg is osztják a közönséget, ahogy kell – van, akinek túl modern, zavaró a látvány. Az átrium kialakításához mélyebbre kellett terjeszkednie a múzeumnak – mint oly sok minden Hollandiában, a látogatócsarnok is a tengerszint alatt található.
Az Éjjeli őrjárat, Rembrandt talán leghíresebb festménye, a múzeum ékköve az egyetlen, amely eredeti helyére került vissza. A termet a holland aranykor legszebb képei teszik feledhetetlenné és a múzeum központjává: Frans Hals Abraham Massáról és feleségéről, Beatrixról készült 1622-es, végtelenül elegáns és közvetlen portréja, Verspronck képe a kék ruhás lányról, Vermeer titokzatos, tejet öntő nője és Steen életképei a XVII. századi németalföldi festészet legjavát tárják elénk – persze, csak ha odaférünk a tömegtől a képekhez. A terem falait fehérből szürkéskékre varázsolták a Louvre felújításánál is dolgozó francia Jean-Michel Wilmotte építész tervei alapján, ettől az egész tér sokkal bensőségesebb, nem is beszélve arról, hogy így sokkal inkább élvezhetők a képek. A festmények különleges LED-es megvilágítást kapnak, hogy minden sötétebb részletet is jól ki lehessen venni.
A terem végén, mintegy annak megkoronázásaként található az Éjjeli őrjárat. Az 1642-ben készült kép azonban majdnem élvezhetetlen az előtte tömörülő, okostelefonjaikkal és tabletjeikkel vadul fotózó turisták miatt. Elképesztő az az igyekezet, amellyel az emberek, ahelyett hogy megcsodálnák a szemük előtt lévő, eredeti remekművet, a tisztelet bárminemű jele nélkül egyszerűen készítenek róla egy rossz minőségű fotót, majd továbbállnak. Persze nem csak a Rijksmuseumból ismerős ez a jelenség.
Az 1885-ben, a katolikus Pierre Cuypers által tervezett, neogótikus hatásokat mutató épületben –amely annak idején a protestáns országban nem örvendett osztatlan népszerűségnek – kronologikus sorrendben próbálták meg ötvözni a festményeket és az egyéb kiállított tárgyakat, szobrokat, használati tárgyakat. A cél az volt, hogy a látogató beleélhesse magát a korba, melynek festményeit megtekinti. A XVII. századi holland aranykor méltán az amszterdami kiállítás csúcspontja. Ugyanakkor látnivaló van még bőségesen, a XV. századi reneszánsz alkotásoktól kezdve a De Stijl holland képzőművészeti és építészeti mozgalomig.
Érdekesség, hogy a felújítás után sem lett több helye a múzeumnak. Az állandó kiállításon nem is mutatnak be minden művet, ami persze érthető, hiszen a nyolcezer alkotás megtekintésével így is bármenynyi időt gond nélkül el lehet tölteni a múzeumban, de Hokuszai metszetei nekem például hiányoztak. Viszont kiváló alkalom nyílik olyan, talán kevésbé ismert képzőművészek felfedezésére, mint a késő XVII. századi Gerrit Berckheyde – az átalakuló Amszterdamról készült képei különösen érdekesek –, vagy a XIX. századi, fényképezéssel is kísérletező George Breitner, illetve a XX. századi mágikus realizmus képviselője, Pyke Koch.
Amszterdam nem akar lemaradni a többi európai nagyvárostól a turistákért vívott versenyben. Ráadásul az olcsó repülőjáratok miatt már egyre többen versenyeznek a látogatókért. A holland fővárosban nemrég felújították a Rijksmuseumtól kőhajításnyira található Van Gogh Múzeumot, és a modern művészetnek szentelt Stedelijk Múzeumot. Utóbbi kilencévnyi felújítás után tavaly nyílt meg. Amszterdam ráadásul tudatosan veszi célba azokat a turistákat, akik nemcsak az édeskés marihuána felhőbe burkolózó coffee shopok és a piros lámpás negyed miatt utaznak a városba, hanem a kultúráért, a történelemért, a több évszázados polgári hangulatért. Ők tovább maradnak, és többet is költenek. Tavaly hétmillió turista látogatott Amszterdamba – a Rijksmuseum annak idején évente másfél millió turistát vonzott, most ezt kétmillióra szeretnék feltornászni az új épületnek hála.
