Egy notórius újító útkeresései
Olyan „dumás művészfilmekkel” szerzett hírnevet az 1990-es években, a nagy „indie-felfutás” alatt, mint a Tökéletlen idők vagy a Naplopók, valamint rendezett egy kellemes kasszasikert, mely művészfilmes trilógiává nőtte ki magát (Mielőtt felkel a nap). De köthető a nevéhez kolosszális stúdióbukás is (A Newton fiúk).
„Amikor az első stúdiófilmemet, a Tökéletlen időket forgattam, nagy harcokba keveredtem a Universallal. Folyamatosan azzal revolvereztek, hogy nem eléggé eladható, én meg mindent megtettem, hogy erre rácáfoljak. Ez a legnagyobb kihívás egy mai amerikai rendező számára” – mesélte korábban lapunknak.
A Tökéletlen időkénél például bejött a számítása, de a A Newton fiúk esetében alulmaradt a stúdió producerekkel szemben, akik átvágták a moziba kerülő anyagot. Azóta persze Linklater megtanulta, hogy akkor jár a legjobban, ha minél messzebbre elkerüli a stúdiókat.
Immár vizuális innovátorként is számon tartja a filmtörténet. Az utóbbi évtized talán legmerészebb mozgóképes továbbgondolása a Kamera által homályosan (2006) című Philip K. Dick-írásnak jutott osztályrészül: Linklater először digitális kamerával rögzítette a jeleneteket, akár egy élő szereplős film esetében, majd rotoszkóp segítségével animált képekké konvertálta a képsorokat: úgy festették át az élő szereplős alapanyagot, hogy a valóság körvonalai még felfedezhetők legyenek, de sokszor karikatúrává, álomszerű animációvá torzították a látványt.
Ez a speciális képi világ igen jól ábrázolta a drogoktól „megszédült”, paranoiás jövőbeli földi társadalmat, melyben ráadásul egy tudatmódosító kábítószer játszik főszerepet: a drog skizofréniát okoz, és ennek a főhősök alkotta baráti társaság is áldozatul esik. Linklater egyébként nem először használta ezt a technikát. A 2001-ben a velencei filmfesztiválon bemutatott Az élet nyomában már hasonlóan újító mű volt.
A most mozikba kerülő Mielőtt éjfélt üt az óra Linklater egy teljesen másik, de legalább ilyen jelentős oldalát mutatja meg. Ennek a műnek több előzménye van ugyanis. 1995-ben, a Berlinalén debütált a Mielőtt felkel a nap című filmje, mely a mozis dramaturgia rendszerének üzent hadat: egyetlen nap egyetlen, ám elég hosszadalmas beszélgetésére hegyezte ki a cselekményt.
A hazánkban is kultikus sikerré vált filmben két fiatal ismerkedik meg egy Párizsba tartó vonaton: az amerikai Jesse (Ethan Hawke) és a francia Celine (Julie Delpy). A fiú egy hirtelen ötlettől vezérelve rábeszéli a lányt, hogy szálljanak le Bécsben, és töltsenek együtt egy éjszakát. A film nyitott lezárása nem feltétlenül kiáltott folytatásért – a két fiatal megegyezik abban, hogy bár címet nem cserélnek, de pontosan egy év múlva újra találkoznak – mindenkinek a fantáziájára volt bízva, hogyan gondolja tovább a látottakat.
Az igazi meglepetés akkor érte a Linklater-rajongókat, amikor kiderült: 2004-ben Mielőtt lemegy a nap címmel leforgatták a folytatást, sőt a két főszereplő, Hawke és Delpy a forgatókönyvbe is bedolgozott. Azaz: a rendező és a két színész, most már teljes jogú alkotótársként, a saját élettapasztalatait írta át fikcióvá. Ez pedig szintén példátlan eset volt a mozitörténetben, noha arra már volt korábban példa, hogy rendezők saját alteregójukat írják és rendezzék meg úgynevezett életútprojektként. (Gondoljunk csak Francois Truffaut Doinel-szériájára. A négyszáz csapásból kiindulva egy teljes élet bölcsességét osztotta meg a francia rendező a Húszévesek szerelmében, a Lopott csókokban, a Családi fészekben és a Menekülő szerelemben.)
Visszatérve Linklaterhez: a Mielőtt lemegy a nap azon kevés folytatás közé tartozik, mely egyértelműen felülmúlta az előzmény – nem mellékesen: igen magasra értékelt – kvalitásait. Ez a mű ráadásul igen feszes, dramaturgiai szempontból (is) mestermű, melynek párkapcsolati dráma mivolta ellenére a thrillerben gyökerezik a sikere.
„Alfred Hitchcock ihletett meg. Amikor sokadszorra újranéztem a Kötél című klasszikusát, nagyon megtetszett az analógia, a szigorú felépítés” – nyilatkozta lapunknak annak idején Richard Linklater. A közös munka pedig a két színészből is rendezőt „varázsolt”, idővel mind Delpy, mind Hawke kipróbálta magát a kamera másik oldalán. De a Mielőtt-széria színvonalát és sikerét sohasem érték el – ami ha mást nem is bizonyít, azt biztosan, hogy Linklater itt a zseni.
Miután a második részt követően ismét eltelt kilenc év, egyre többször tették fel a kérdést a triónak, hogy lesz-e folytatás. Egészen sokáig tagadták az alkotók, hogy várható ilyesmi, míg egyszer csak tavaly nyáron feltűnt a stáb Görögországban: innen pedig egyértelmű volt, hogy mi is zajlik a háttérben. A történet szerint Jesse és Celine immár házaspár, de, mint minden boldog történet, ez a szerelem sem tarthat örökké...
A Mielőtt éjfélt üt az óra pedig – sokunk örömére – színvonalában és kiállításában is felnőtt az előzményekhez. Sőt a FilmLinc Daily által megkeresett kritikusok, fesztiváligazgatók és bloggerek között készült felmérése alapján 2013 eddigi legerősebb filmjével van dolgunk, melyet Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című klasszikusával állítanak párhuzamba.
Elsőre ez nagyotmondásnak tűnhet, de most mi is megerősíthetjük: nem alaptalan a „megemelés”. Így nincs más dolgunk, mint elmenni a moziba. Aztán úgy 2022-ig várni a következő fejezetre.
