Az első, István királyról szóló történelmi drámát vélhetően Dobsa Lajos írta – meséli Gajdó Tamás. Az ebből készült előadás hatalmas siker lett 1861-ben, a Molnár György vezette budai Népszínházban, a mai budai Sikló helyén – noha történelmi hűségét állítólag több ponton megkérdőjelezték. A bemutató után még négyszer, zsúfolt házak előtt adták elő az ellen-Nemzeti Színházban a művet. Ez az öt előadás őrült sikert jelentett, a Nemzetiben egy jól futó Csiky-darab is egy szezonban legfeljebb nyolcszor mehetett.

A népszínházi produkciót egyébként pletyka és reklám is megelőzte. Az előbbi körébe tartozott, hogy a Nemzetiben Szigligeti Ede féltékenységből nem engedte bemutatni a művet, amely jobban sikerült, mint az ő hasonló tárgyú darabja. A sajtó is számos cikket hozott a produkció fényes kiállításáról és arról, hogy a rendezés 2000 forintba került. A közönség a premier előtt „Jámbor Endre hirhetett magyar szabó” kirakatában napokig láthatta a jelmezeket.

Erkel Ferenc István királyának szövegkönyvéhez Dobsa művét vette alapul Váradi Antal. A dalművet 1885-ben mutatta be az Operaház. Mint róla írják: a témaválasztás megfelelt volt az uralkodó körök által igényelt, „királyhű” nemzeti operának. A premiert – amelyet Erkel negyedik fia, Sándor vezényelt – 1885. március 14-én tartották, és a Bánk bánhoz mérhető hatalmas sikert aratott. Állítólag elítélő kritika nem is jelent meg a műről, a legkekecebb ítészek legfeljebb a szöveget kifogásolták, az operát pedig hosszúnak ítélték. A bemutató évében tizenháromszor tűzte műsorára a dalszínház, ami szinte páratlan a magyar operatörténetben. A négyfelvonásos művet később hol bővítették, hol átdolgozták, hol felére húzták, sőt egy továbbhúzott verzióból tévéfelvétel is készült.

Erkel ezen István királyát tűzi műsorára a Budapesti Nyári Fesztivál augusztus 20-án. Az előadáshoz a különféle gyűjteményekben fellelhető kéziratokból egységes, játszható zenekari partitúrát kellett szerkeszteni, szinte újjáteremteni az operát – nyilatkozta az MTI-nek a rekonstrukciós munkát végző Gurmai Éva zenetörténész. „Kolozsváron 1996-ban már bemutatták az István királyt, sajnos erősen meghúzták, egy kicsit bele is írtak. A mostani bemutatóhoz legközelebb álló zenei anyagot Kassai István zongoraművész és kutató készítette el 2010-re, a mű több koncertszerű előadáson meg is szólalt ebben a verzióban”.

Az opera történetében István király, hatalma csúcspontján, 1031-ben Székesfehérváron egyetlen életben maradt fia koronázására készül, hogy Imre a horvát fejedelem lányával kötendő házassága után legitim királyként garantálja az Árpád-ház folytonosságát. Imre azonban egy vadászaton egy vadkan áldozata lesz: az opera szövegkönyve szerint a herceget, ahogyan Vazult is, a későbbi király, Orseolo Péter öleti meg. A címszerepet Bretz Gábor énekli, Imre hercegét pedig Balczó Péter. Az MR Szimfonikusokat, az MR Énekkart, valamint a Budapesti Stúdió Kórust Vajda Gergely vezényli, az előadás rendezője Nagy Viktor.

Erkel műve után legközelebb Sík Sándor darabjáról szól a színháztörténet – mondja Gajdó Tamás. István királyát 1930-ban mutatták be a szegedi Városi Színházban, három évvel később a pesti Nemzetiben, majd 1938-ban újították fel. Sík Gajdó szerint nem olyan nagyszabású történelmi képet festett Istvánról, mint elődei. Az utolsó délutánját és éjszakáját viszi színre, a tragikus utódválasztási helyzetét, mikor is István felajánlja az országot Máriának.

Schöpflin Aladár a Nyugat-beli cikkében arról írt: „A magyar történelmi dráma sikerének van egy örök akadálya: a közvélemény történelmi felfogása, amely a történeti alakot csak páthoszba burkolva tudja elképzelni. Ezért nem lehet nekik érzékenységek súlyos sérelme nélkül a színpadon igazi emberi profilt adni. A történelmi színdarabokból azt lehetne következtetni, hogy a magyar történelem alakjai éjjel-nappal díszmagyarban jártak és nem volt igazi magánéletük, magánkomplikációkkal és erkölcsi konfliktusokkal.” És bár Sík pont ezt a megoldhatatlanul nehéz feladatot vállalta, azt láthatjuk, a költő a darab minden fordulatán kénytelen volt a retorika segítségét kérni, nem drámai megoldás született. A „páthosz” lendülete viszi a dolgokat a szerkezet drámaisága helyett. Ünnepi alkalmakra való darabja a színháznak – tette hozzá.

Egyébként Schöpflin Kós Károly István-témájú művénél, Az országépítőnél 1934-ben újabb érdekességet vetett fel: „A történelem előadása szerint Szent István inkább epikai alaknak tűnik fel: hősnek, aki egy óriási feladatot sikerrel hajt végre. Mégis az irodalom újabb és újabb erőfeszítéseket tesz arra, hogy tragikai hőst csináljon belőle. Ennek nyilvánvalóan első sorban az az oka, hogy íróink nem tudnak szabadulni a történelem romantikus felfogásától, amelybe beletartozik az az elképzelés is, hogy a kereszténység felvétele, s ezzel a Nyugathoz csatlakozás valami szakadást idézett elő a magyar lélekben, tehát a nagy történelmi művelet végrehajtójának lelkében is.”

Nem maradhat ki az István királydarabok közül Szabó Magda műve, a hangjáték alapján készült színmű, az Az a szép, fényes nap. A 994 őszén –Vajk Istvánná keresztelésének előestéjén – játszódó történelmi játék a konkrét történeti valóságanyagra épülő, ugyanakkor azt gondolatilag és stilárisan egyaránt a századunk nyelvére lefordító dráma – írta a Nemzeti színházi bemutató után 1976-ban Czére Béla a Színház című folyóiratban. Azt is hozzátette: „történelemszemléletünkben – Szent István alakja mellett – a magyar állam megteremtésének folyamatában kiemelkedő szerepet játszó Géza fejedelemnek eddig viszonylag szerény szerep jutott.” Irodalmunkból is elsősorban István történelmi nagysága emelkedett ki. Szabó Magda történelmi játékának központi hőse azonban nem Vajk, hanem Géza. „A mű Géza és Vajk konfliktusa a történelmi korparancs felismerésén és belátásán nyugszik” – írja Czére.

Szabó Magda négy évig dolgozott a drámán, de még a próbák időszakában is érlelődött a szöveg, fontos hangsúlyokat erősítettek fel a dramaturgiai változtatások. Az ősbemutató Gézája Sinkovits Imre volt, Kálmán György játszotta Vajkot, Marton Endre rendezte az előadást.

A István király tárgyú produkciók közül még további hármat talált a színháztörténész. Módos Péter írta az „...és itt a Földön is” címűt, amelyet Sík Ferenc rendezett Őze Lajossal a címszerepben, a bemutató 1984-ben volt a Gyulai Várszínházban. Németh István operaoratóriumát, az István király címűt Horváth Zoltán rendezte Molnár Andrással a főszerepben. A premiert 1996-ban tartották a Tihanyi Ünnepi Játékokon. Szörényi Levente és Bródy János folytatta is az István-témát: a Veled, uram! című alkotást Iglódi István állította színpadra, Istvánt Homonyik Sándor játszotta 2000-ben, az esztergomi bazilika előtt.

Székesfehérváron, a nemzeti Romkertben augusztus 17-én és 18-án István király koronázási szertartása lesz látható, oratorikus játék formájában, Szikora János rendezésében. A nagyszabású misztériumjátékban több mint száz szereplő vesz majd részt, a darab főszerepeit Tordy Géza, Gáspár Sándor, Trokán Péter és Lábodi Ádám alakítja, István király szerepében Varju Kálmánt láthatja a közönség.

Székesfehérváron az idén Szikora János rendezésében mutatják be István megkoronázását