Amiről alább szó esik, az a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) repüléstörténeti kiállításának egyik büszkesége, a Junkers F–13-as típusú, CH–59/66 jelzetű repülőgép. 1921-ben készült Németországban, a világ első fémből, közelebbről alumíniumból komponált, polgári célú aeroplánsorozatának részeként. A 18 méter szárnyfesztávolságú, 185 lóerős, csaknem 200 kilométer/órás végsebességre képes, hatszemélyes jármű kora csúcsterméke volt, minden valamirevaló légitársaság – amilyen az ezt a darabot hajdan lízingben mozgató svájci Ad Astra is volt – ilyet használt. Nagyjából 320-at gyártottak hazájában a harmincas évek közepéig, tehát viszonylag sokat, mára azonban alig maradt belőle. A gépet szíves kérésünkre bemutató muzeológus, Szabó Attila mindössze három eredetinek mondható állapotú példányról tud, a másik kettőt a svédek és a franciák őrzik. Önmagában is különlegesség tehát, hát még ha hozzátesszük: pontosan ez az a repülő, amelyen az utolsó magyar király, IV. Károly – igen regényes körülmények között – megpróbált visszatérni az őt törvény szerint abszolúte megillető trónra.

Történt pedig, hogy Károly 1921 tavaszára végképp eltökélte, hogy hazajön a Genfi-tó mellől. Horthy Miklós azonban nem díjazta az ötletet, és megpróbálta lebeszélni a tervről. Az uralkodó előbb Szombathelyre költözött, de továbbra sem adta fel, mire a kormányzó emigrációba küldte, Luzern környékére. Károly és támogatói azonban még ekkor sem törődtek bele a kudarcba; miután nyugtázták, hogy a király sem autómobilon, sem vasúton nem jut be többé az országba, úgy döntöttek, repülőt bérelnek. A szombathelyi repteret irányító Alexay András százados és egy háborús mesterpilóta, Fekete Örs Svájcba ment, ahol keresgélni kezdtek. Végül egy Dübendorf nevű település repülőterén leltek rá az Ad Astra társaságra és annak Junkersére. Fedősztorijuk az volt, hogy a király és Zita királyné egynapos házassági évfordulós kirándulásra készül, de hiába konspiráltak, a gépet felkészítő német berepülőpilóta előtt nem lehetett titkolózni. Miután Wilhelm Zimmermann számára világossá vált, hogy ez a gép valószínűleg soha nem tér vissza állomáshelyére, 50 ezer svájci franknyi letétet kért és kapott. Az összeesküvőknek nyilván pokolian sajgott az ügylet, de voltaképpen ennek köszönhetjük, hogy a Junkers megmaradt nekünk: soha nem próbálták meg visszaperelni.

A történet innen elég jól ismert. Károly, Zita, Alexay és a királyi titkár, Boroviczény Aladár 1921. október 20-án elindult Magyarországra, majd 650 kilométer megtétele és egy fals landolás után késő délután megérkezett a nyugati határ menti Dénesfára. Károlyék innen Cirákra, Cziráky József megyei főispán kastélyába mentek, ahonnan biztonsági okokból a Czirákyak másik birtokára, Kenyerire szállították őket. A pár másnap Sopronban – már a hírhedett Ostenburg-különítménnyel megtámogatva – vonatra szállt, de a nagy utazásnak addigra már híre ment: bizonyos antiroyalisták Ácsnál megrongálták a pályát, így Károlyéknak meg kellett szakítaniuk az útjukat. Végül Budaörsig jutottak, ahol Horthy emberei már várták őket. A felek összecsaptak, többen megsérültek, sőt meg is haltak a csetepatéban, amely budaörsi csata néven vonult be a históriába. A megrendült Károly megadta magát – ismét száműzték, de ezúttal már nem bolondoztak Svájccal: az utolsó magyar király Madeirán halt meg, alig fél évvel később, úgy tudni, influenzában.

A gépet bírói zár alá vétették, szétszedték, majd a Nemzeti Múzeum mögötti Nemzeti Lovarda épületébe szállították, összerakták, és szerény belépti díj fejében bemutatták a publikumnak. Az érdeklődés lanyhultával még 1922-ben újra szétkapták, és a mátyásföldi reptér hangárjába vitték, ahol viszont nem rakták össze. 1923-ban kapta meg a Közlekedési Múzeum (amely újra összerakta). 1944-ben két bombatalálat ledöntötte a jeles intézmény némely falait; a gépnek ugyan nem lett nagyobb baja, kivéve, hogy bizonyos fosztogatók kilopták belőle a kárpitot és a pilótafülke réz alkatrészeit. A hiányosságokat 1959-ben és ’69-ben pótolták a res taurátorok. IV. Károly Junkers F–13-asa 1985-ben, a magyar motoros repülés 75. évfordulója örvén, de még inkább a helyszűke miatt került a Petőfi Csarnokba. Szabó Attila elárulta: egy német és svájci repülőgép-építő csapat jövőre pontos, működő másolatot készít a típusból.

Ad Astra