MAGAZIN: A snowboardos nyáron olyan, mint a strandröplabdázó télen. Mit is csinál?

NYÁRY KRISZTIÁN: Ez engem is nagyon érdekel…

GYARMATI PANKA: (Nevet)

MAGAZIN: Mert ugye két lehetőség van. Vagy elmegy valahová a télbe, vagy itt, a nyárban végzi a munkáját. De mit is?

GYARMATI PANKA: Ha nyáron, hó nélkül kell kezdenem valamit magammal, akkor szárazedzéseket végzek: konditerem, cardio, erősítés, koordináció, ilyesmik. Télen pedig egyértelmű: ott a snowboard. Persze amellett is van szárazedzés, csak kevesebb.

MAGAZIN: Új-Zélandra, a télbe készül most. Mi lesz ott?

GYARMATI PANKA: Egyrészt edzés, másfelől Világkupa, ami olimpiai kvalifikáció is egyben.

MAGAZIN: Hány fok van ott ilyenkor?

GYARMATI PANKA: Nehéz megmondani, nincs az a nagy hideg. Mondjuk nulla fok körül. A hegyen is mínusz öt fok körül alakul.

NYÁRY KRISZTIÁN: Az egyik sziget kontinentális, a másik mediterrán.

MAGAZIN: Ezt így, tapasztalatból tudja?

NYÁRY KRISZTIÁN: Nem, ismerősök élnek ott. Nagyon közel van egymáshoz a két sziget, mégis teljesen más a klíma.

MAGAZIN: És milyen éghajlati viszonyok uralkodnak a könyvtárban, ahol Krisztián dolgozik?

NYÁRY KRISZTIÁN: Légkondicionált, jó esetben. A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárába járok.

MAGAZIN: Gondolom, az Így szerettek ők készülő, második kötetéhez gyűjt anyagot.

NYÁRY KRISZTIÁN: Igen, de éppen most zárt be a könyvtár, bele kellett húznom.

MAGAZIN: Kiknek a szerelmi életéről olvashatunk majd?

NYÁRY KRISZTIÁN: Negyven magyar író-költőéről.

MAGAZIN: Egy-két titkot megtudhatunk előre?

NYÁRY KRISZTIÁN: Hol is kezdjem? Elvégre negyvenen vannak… Mindenkinek érdekes különben a szerelmi élete, még a házmesteré is. Csak ő nincs szem előtt.

MAGAZIN: Gondolkoztam azon, hogy mi lehet a közös abban, ahogyan Panka él, és amivel Krisztián foglalkozik. Arra gondoltam, hogy az ismert emberek, köztük írók, olimpikonok magánélete. Ennek a fő terepe a kertévé és a bulvársajtó. Ha kinyitunk egy ilyen újságot, mindennap benne van, hogy a hírességek kivel, hogyan élnek. Panka készen áll-e arra, hogy amint ismertebbé válik, például –mint reméljük –megnyeri Szocsiban az olimpiát, a magánélete is egyre inkább közérdeklődésre tarthat számot? Nem maga szabályozza akkor, hogy a magánélete benne lesz-e az újságokban, vagy nem.

GYARMATI PANKA: Szerencse, hogy Ausztriában élek. Így sok minden azért nem jut el hozzám. Amikor Pesten járok, sok interjút adok, de kíváncsi vagyok, hogyan alakul ez a jövőben. Remélem, nem lesz baj.

NYÁRY KRISZTIÁN: De az biztos, hogy sokkal nagyobb lesz rajtad a nyomás, ha szép eredményt érsz el Szocsiban.

GYARMATI PANKA: Így is nagy: kijutok-e vagy sem?

MAGAZIN: Van aztán az olyan stratégia erre, mint a Szepesi Nikoletté, a botránykönyv úszónő szerzőjéé, aki azt mondta, csapjunk bele a lecsóba! Előre menekült, gondolom, az anyagi siker reményében is.

NYÁRY KRISZTIÁN: Szerintem ez nem jó párhuzam, az több, mint előre futás. A bulvárszereplés tudatos vállalása. Vannak más lehetőségek is, a tudatos elzárkózás is közéjük tartozik. De az is olyan nehéz lehet, mint mindennap interjút adni.

MAGAZIN: Panka találkozott a könyvvel?

GYARMATI PANKA: Igazából nem. De hallottam róla.

MAGAZIN: Egyébként a Panka név tudatos választás? Miért nem Anna?

GYARMATI PANKA: Én mindig is Panka voltam. Ausztriában viszont Anna vagyok.

NYÁRY KRISZTIÁN: Ahány Pankát én ismerek, mind kislánykorában lett Panka.

MAGAZIN: Az rendben van. De kérdés, hogy az is marad-e.

NYÁRY KRISZTIÁN: Majd hetvenévesen lehet Panka néni.

MAGAZIN: Ausztria is tudatos választás? Nem tudja még az olvasó, miért is él kint.

GYARMATI PANKA: Tudatos, mert egy ottani sportiskolába jártam, a SkiHandels Schuléba, a stájerországi Schladmingba. Közgazdasági gimnázium, a sportban pedig „snowboard szakos” voltam. Téli sportokra specializálódott az iskola. Kiment oda egy magyar fiú, innen hallottam róla. Úgy gondoltam, szerencsét próbálok. Először csak egy évre, de aztán ott ragadtam. Az idén fejeztem be.

MAGAZIN: Nemzetközi?

GYARMATI PANKA: Annyira azért nem. Főleg osztrák. De vannak páran külföldről. Van alpesi sí, sífutás, triatlon stb.

MAGAZIN: Panka pedig perfekt Deutsch?

GYARMATI PANKA: Most már igen.

MAGAZIN: Snowboard vagy hódeszka? Mondjuk az e-mail/drótposta mintájára.

GYARMATI PANKA: Snowboard. Mi az a drót-posta?

MAGAZIN: Nyelvújítók így próbálták magyarítani az e-mailt.

NYÁRY KRISZTIÁN: Egy-két évig tartotta magát, aztán kiveszett.

MAGAZIN: A snowboard elsősorban milyen országok sportja?

GYARMATI PANKA: Amerika, Kanada, skandinávok.

MAGAZIN: Miért nem síakrobatikát választott? Női mogult?

GYARMATI PANKA: Nem az én stílusom. Soha nem gondoltam rá. Nem is nagyon ismerkedtem meg vele.

NYÁRY KRISZTIÁN: De te is síeléssel kezdted, nem?

GYARMATI PANKA: Persze, háromévesen.

MAGAZIN: Krisztián meddig jutott a síelésben?

NYÁRY KRISZTIÁN: A hüttéig. Nagyon későn kezdtem síelni, nem is tudok jól. A gyerekeim kedvéért vágtam bele, azelőtt a hideg miatt nem is vonzott igazán. De az nem lehet, hogy a gyerekek ne síeljenek, csak azért, mert én nem szeretek kimenni a hidegbe. Kénytelen voltam annyira megtanulni, hogy azért élvezni már élvezem. De a hüttében már jó vagyok.

MAGAZIN: Ajánlhatok egy trükköt, részben saját tapasztalatból. Menjetek gyerekek az unokatestvéreitekkel, meg az ő jó szüleikkel!

NYÁRY KRISZTIÁN: Nagyon sokat köszönhetek a gyereksíeltetésnek. Még mindig, hosszú évek után is tartjuk a kapcsolatot egy szülői társasággal, amellyel még a gyerekek óvodáskorában találtuk ki az ausztriai üdüléseket. Együtt járunk néha síelni, néha vitorlázni – most már inkább az utóbbira. A gyerekek már szétszéledtek, az apukák együtt maradtak.

MAGAZIN: Ez a Hajós András-féle csapat?

NYÁRY KRISZTIÁN: Nem, az egy másik társaság a Hajóssal. Van egy úgynevezett apukás nyaralás nevű projekt. Nagyon szeretik a gyerekek, mert csak akkor kell felkelni meg fürdeni, ha akarnak.

GYARMATI PANKA: Anyukák tehát nincsenek…

NYÁRY KRISZTIÁN: Ott legalábbis szigorúan nincsenek.

MAGAZIN: A szerelmi ügyekre visszatérve: mikor ír a mostani írók magánéletéről?

NYÁRY KRISZTIÁN: Íróbarátaimnak azt szoktam mondani, ahhoz először szépen meg kell halni, aztán várunk harminc évet… Szándékosan nem írok kortársakról, mert annyi érzékenységet sért. Az utolsó történet, amiről írok, befejeződik a hetvenes években. Vigyázok, hogy ne éljenek már a szereplők. Ez alól egy kivétel volt, Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós özvegye, aki az idén 101 éves lesz.

MAGAZIN: Panka névrokona. Akinek ma is az van kiírva a kapucsengőjére a Pozsonyi út 1. szám alatt: Radnóti.

NYÁRY KRISZTIÁN: Tőle féltem egy kicsit, mit szól majd a könyvemben leírtakhoz. Felolvasták neki, ő maga már nem olvas. De onnan tudom, nagy baja nem lehetett vele, hogy másnak is a könyvet küldte ajándékba.

GYARMATI PANKA: Hogyan választod ki, hogy kikről írsz?

NYÁRY KRISZTIÁN: Általában olyanokról, akiket amúgy is szeretek mint írót, költőt. Már ha egyáltalán meg lehet tudni róla valamit. Bár azért annyiban mégiscsak különbözik a már említett házmestertől az író vagy a költő, hogy általában dokumentálja, mi történik vele.

GYARMATI PANKA: Előfordul, hogy a műveikből kell kibogarásznod, mi minden történt meg velük?

NYÁRY KRISZTIÁN: Attól függ. Vannak nagyon önéletrajzi írók. És vannak, akik csak fikciót írnak. De a művek önmagukban kevesek. Kell hogy legyen valami más is: napló, levél. Persze még egy naplóban vagy levélben is lehet olyasmi, ami nem igaz. Mozaikokból kell összerakni a történetet, ez benne az érdekes.

MAGAZIN: A maiak közül elsőnek Temesi Ferenc jut eszembe, mint aki részletesen dokumentálja a műveiben a magánéletét.

NYÁRY KRISZTIÁN: Voltak ilyenek korábban is, például Szabó Lőrinc és mások. De vannak, akik nagyon vigyáznak a magánéletükre. Arany Jánosról nagyon kevesen tudunk, mert mindent „eldugott”, Ráadásul halála után meg is semmisítették az erotikus verseit. Nagy titok, hogy vele mi történt. Más meg minden rezdülését megírja.

MAGAZIN: Mi az, ami ennyire megragadja az embereket ezekben a történetekben? Lehet, hogy nem igaz, de arra gondoltam: az olvasó szeret kapcsolatban maradni a saját irodalmi műveltségével. Ugyanakkor ma már nem divat, szokás verset olvasni, pláne megtanulni, felmondani. Az irodalmi műveltség egyfajta bulvárváltozata, az írók magánélete felé fordul így az olvasó érdeklődése.

NYÁRY KRISZTIÁN: Nekem az a tapasztalatom, hogy fordítva működik inkább. Az olvasó találkozik egy izgalmas életrajzzal, és kiderül számára, hogy a tankönyvekben szereplő, nálunk erkölcsösebb, kicsit unalmas papírmasé figura élő, hús-vér ember volt. Erre is jó a Facebook: a visszajelzésekből látom, hogy ezek a történetek kedvet csinálnak az olvasóknak a művek elolvasásához. Nem az a helyzet tehát, hogy nem szeret verset olvasni, ezért inkább kézbe veszi az életrajzot, hanem kíváncsi lesz a versekre is. Ami jó, hiszen a műveket kell olvasni elsősorban.

MAGAZIN: Bár így lenne lottóötösöm! Azt figyeltem, lesz-e Páros interjúm, amelyben nem szerepel a szó: Facebook. Krisztián esetében egyértelmű a helyzet: ismert, hogy könyve is a közösségi portálon kelt életre, de Panka mit csinál az FB-n? Már amikor nem a magánéletét szervezi…

GYARMATI PANKA: Van sportolói oldalam, minden aktuális fájlt felteszek. Így jobban megismernek, ha pedig valakinek akkora rajongótábora van, arra a szponzorok is ráharaphatnak. Nekem még nincs.

NYÁRY KRISZTIÁN: Nem inkább te csinálsz reklámot a snowboardnak? Ez nincs a legismertebb tízmagyar sport között. De ha valaki sikeres, elkezdenek rá odafigyelni.

MAGAZIN: Nem nagyon szeretem ezt a szót, de most ideillik: bevállalós. Az olyan bevállalós, hogy valaki épp egy ilyen sportágba fog magyar létére. Én a Regőczy–Sallay kettős óta nagy magyar téli olimpiai sikerre nem is emlékszem. Sokkal praktikusabbnak tűnik, ha egy fiatal lány úszónak csap fel. Azt már tudjuk, miért nem síakrobatika. De miért nem mondjuk úszás?

GYARMATI PANKA: Én sem úgy kezdtem, hogy profi sportoló akarok lenni, csak így alakult. Sok mindent kipróbáltam, aztán a snowboard ragadott meg. Megtaláltam, hogy mit szeretnék csinálni. Elkezdtem nemzetközi versenyeken is indulni.

MAGAZIN: A kitartás, szorgalom mellett mi az a specifikus tulajdonság, amivel a jó snowboardosnak rendelkeznie kell?

NYÁRY KRISZTIÁN: Van olyan, hogy snowboard- alkat?

GYARMATI PANKA: Nehéz kérdés. Inkább fejben kell jónak lenni. Snowboardalkat? Azt úgy nem tudom… (nevet)

NYÁRY KRISZTIÁN: De hát mégis, belekezdeni egy olyan sportba, amihez Magyarország nem rendelkezik adottságokkal. Nincsenek hegyek. Kicsit olyan ez, mint a jamaicai bobcsapat.

GYARMATI PANKA: Szokták is ahhoz hasonlítani.

NYÁRY KRISZTIÁN: De ha a Panka megnyeri az olimpiát, majd csinálunk neki hegyet.

GYARMATI PANKA: Ahhoz előbb ki kell jutni Szocsiba.

MAGAZIN: Mi kell ehhez pontosan?

GYARMATI PANKA: Az első 24-ben kell végezni a ranglistán. Jelenleg a 34. vagyok. Négy verseny van még hátra. Snowboardban az egész olimpiai versenyt tévén akarják közvetíteni, ezért korlátozott a létszám.

MAGAZIN: Mikorra derül ki, hogy ott lesz-e?

GYARMATI PANKA: Januárban. Az olimpia pedig februárban lesz.

MAGAZIN: Érdekes, hogy a hatalmas ország egy „mediterrán” csücskébe helyezték a versenyeket.

GYARMATI PANKA: Voltam is már hivatalos olyan versenyre Szocsiba, amelyet lefújtak, mert nem volt hó.

NYÁRY KRISZTIÁN: Majd csinálnak.

MAGAZIN: Hát akkor sok sikert, jó havat

GYARMATI PANKA

SZÜLETETT: 1993. január 6-án Egerben. FOGLALKOZÁSA: slopestyle stílusú snowboardos. Junior világbajnok (2011), összetett Európa Kupagyőztes, sokszoros magyar bajnok. Ausztriában él.

NYÁRY KRISZTIÁN

SZÜLETETT: 1972. július 6-án Budapesten. FOGLALKOZÁSA: irodalomtörténész. Tanított irodalomtörténetet a pécsi egyetemen, majd kommunikációs tanácsadó lett. Magyar írók szerelmei életéről szóló Így szerettek ők című könyve bestsellré vált.

GYARMATI PANKA AJÁNLJA

KÖNYV: NICHOLAS SPARKS - ROMANTIKUS LÉLEK VAGYOK

ZENE: THE XX

Ellazít egy hosszú nap után, imádom.

KIÁLLÍTÁS: TITANIC

Szeretem a filmet is, ezért nagyon jó volt, hogy teljesen beleélhettem magam.

NYÁRY KRISZTIÁN AJÁNLJA

KÖNYV: HÁY JÁNOS - MÉLYGARÁZS

Mert most olvasom. Ha egy remek költő regényt ír, az igazán remek.

KIÁLLÍTÁS: EGON SCHIELE - A SZÉPMŰ VÉSZETI MÚZEUMBAN

Mert sokkal izgalmasabb, mint kortársa, az agyonsztárolt Klimt.

ZENE: ZAZ - JE VEUX

Mert épp ilyen a hangulatom. Annyira benne van minden, ami francia, mint Edith Piafban.