Általában ennél sokkal kifinomultabban konkludálunk az időjárással kapcsolatos analízisekben, ám cizellált fogalmazás iránti elkötelezettségünket alkalmilag gyöngíti, hogy húszperces körúti séta után erdőtüzet lehet oltani a pólónkból csavart verejtékkel. Ráadásul a hőség okozta zaklatottságot nem enyhíti, ha az illetékes végre bemenekül egy légkondicionált helyiségbe vagy a közeli jéghegy gyomrába, és televíziózással próbálja elütni idejét.

Merthogy a képernyő urai – még nem azonosított okok miatt – úgy vélik, elképzelhetetlen olyan híradás, amelyben nem számolnak be részletgazdagon a melegről. A tartalom-előállításért felelők meghökkentő találékonyságot tanúsítanak, amikor a problémakörről referálnak. A híradókban lassan kultúrtörténeti keretben elemzik a higanyszálak mozgását, a digitális mérőegységek kijelzőit hosszasan veszi a kamera, a vágóképeken pedig újabb és újabb szökőkutak tűnnek föl. Egészen úgy tetszik, a meleg váratlanul tört rá világunkra 2013-ban. A rácsodálkozás mértéke azt sejteti: előbb volt iPhone, mint Nap. Nyilván csupán mi emlékszünk úgy, hogy eddig sem arról szóltak a júliusok, augusztusok, hogy pingvinek pacsiznak a köztereken, miközben a katasztrófavédelem SMS-ben értesít mindenkit: szánkó és síszemüveg nélkül ne induljon el otthonról.

Mindenesetre például a TV2 Tényekjében hosszú összeállításban tudósítanak a ventilátorpiac felpörgéséről, mi több, megannyian adnak mélyinterjút arról: hogyan védekeznek a meleg ellen. Döbbenet, de senki nem javasolja a tűzrakást, valamint a konvektor izzítását, miként a hótaposó viselése sem kap szavazatot. Nem úgy a vizes póló, amely begyűjt egy voksot. Ennél komplexebb témák is a terítékre kerülnek, mert a tájékoztatás azért főként olyan krémtúrófagyi-mentes problémákra fókuszál, mint gazdaság, GDP, államadósság meg Magyarország jobban teljesít. Ennek köszönhetően a klímaüzletről többet tudhatunk meg, mint amennyit valaha is szerettünk volna. Merthogy a készülékek beszerzésének motivációja áll a centrumban. Újabb meghökkenésre ad okot: ezt a vásárlást sem a francia realista regények inspirálták. Mint kiderült, a többség azért vesz hűtőszerkezetet, mert melege van.

És akkor innia is kell. Erre figyelmeztet, aki csak teheti. Azok kedvéért, akik nem értesültek erről, elismételjük: sok folyadékot kell letolni a torkunkon. Azért tartottuk szükségesnek a tétel fölmondását az után, hogy háromezerszer hallottuk a tévében, mert tudjuk: megannyian igyekeznek kiszáradással védekezni a szomjúság ellen. Mindent elkövetnek negyven fokban azért, hogy vattát köpjenek, elvégre az köztudottan javítja a közérzetet.

Azt mindennek ellenére kár lenne tagadni: nem teljesen haszontalan a reggeli műsorok, valamint a híradások hőközpontú készítése. Rendre értesülhetünk például arról: hányadfokú riadó van érvényben. Ideális esetben megyére lebontva közlik a helyzetet, így mindenki időben reagálhat. Ennek köszönhetően a munkavállaló percről percre figyelemmel követheti a hőtérképet, s ha piros jelzést lát, máris fölmondhat, majd odébb menekülhet egy közigegységgel. Mehet a jobb világba, ahol akár kettő Celsiusszal hűvösebb lehet. Ott akkor nyugodtabban válaszolhat a messzemenően eredeti s indokolt riporteri kérdésre: miért hord sötét öltönyt a melegben?

De még csak nem is az e felvetésre adott válasz a legfontosabb információ, ami kaphatunk a fokszakértő műsoroktól. Merthogy klímaügyben nyilatkozott a műszaki áruházak egyikének alkalmazottja. Ki is írták a beosztását: koncepciómenedzser. Ha ilyen poszt létezik, a hőközpontú televíziózásnak is létjogosultsága van a piacon. Együtt pózolhatnak a hőség terén.