Britpop nászajándék

2013-08-09

A pletykák szerint felelőtlen ígérete volt egyszer rég a napokban harmincötödik szülinapját ünneplő költőnek, hogy ha a Blur fellép Magyarországon, ő megnősül. Szerinte ez egy utólagos és feltételes módú morfondírozás volt arról, hogy ha tett volna fogadalmat arra, hogy ha a kedvenc együttese, amely egyébként feloszlott, hogy ha jönne koncertezni, akkor ő rögtön meg is nősülne, akkor nagy téttel be is jött volna a fogadás. Ha. Aha. Ez érezhetően már a Midlife Medley (szabad fordításban Középkorú Katyvasz) első figyelmeztető jele! Mindenesetre két boldogító igen jár Balázsnak augusztusban: ma este Blur a nagyszínpadon, holnap esküvő a Józsefvárosban.

Hogy is van akkor pontosan ez az esküvő?

Tényleg így jött ki a lépés, és tényleg furcsa. Elrendezetlen dolgok rendeződnek gyors egymásutánban. A templomi esküvő utánra egy közeli utcában béreltünk egy udvart, ott fogadjuk a barátainkat. De barátok állnak a szervezői oldalon is: író barátunk főz, fotóz, barátok pakolnak asztalt, szereztek helyet, zenélnek. Még a Sziget-jegyet is egy elhanyagolt barátságon keresztül kaptam, érdemtelenül.

A Blur iránti rajongás honnan jön?

1995-ben kezdődött minden. A Top TV műsorán néztem az itthon undergroundnak gondolt, egyébként a világon mindenhol mainstream zenéket. Viszonyításként: ugyanekkor a Kérek egy kulcsot a szívedhez vezette a toplistát negyvenöt héten át. Ott láttam a Country House című szám imponáló és vicces klipjét. Utána is néztem rögtön az együttesnek, bementem a kor Wikipédiájának számító lemezboltba. Fogalmam se volt, hogy én egy sláger tréfába vagyok épp behúzva. A Blur csinált pár slágert – ilyen a Parklife, a Girls and Boys – amelyre ráharaptak a fiatalok, aztán a lemezen kaptak még mellé egy tucat hallgathatatlan underground számot is. De ha már az ember vesz egy műsoros kazettát ezerkettőhetvenért, akkor azt hallgatni kell. És közben berögzül. A Blur gonoszan ékeket ver a fejedbe. Onnantól rajta voltam, a Great Escape után már csak a korábbi lemezeket kellett megszereznem Keszthelyen. ’97-ben jött ki a cím nélküli lemez, azt már vártam, mint a postást. Amúgy az volt a zenei csúcspontjuk.

Utána szét is hullott a Blur.

A klasszikus rockzenekari probléma: gitáros kontra énekes. Damon Albarn inkább a popzene irányába húzott, a gitáros Graham Coxon pedig az amerikai rock rajongója. A 13 című lemezen ezt úgy próbálták feloldani, hogy kettéosztották az albumot. A hatodik számig te írod, a B oldal az enyém. A felbomlás után, Albarn Gorillaz formációjában és Coxon nettó közép-korai Blur-hangzású szóló karrierjében már tisztán körvonalazódott, hogy ki milyen vonalat képvisel.

Pár éve újra együtt zenélnek, és kitartásodért cserébe az esküvőd előestéjén a Szigeten is fellépnek. Más programon is ott leszel?

Nem, ez is épphogy csak belefér a szervezés mellett. Három évig dolgoztam a Sziget.hu szerkesztőjeként, úgyhogy voltam eleget kint éjjel-nappal.

Melyik volt a legjobb Szigeted?

Amikor a Pulp itt volt, 2005-ben, ha jól emlékszem. A legjobb koncert volt. Matykóval néztük a Neóból, aki pedig egészen másféle zenei irányt képvisel, és csak álltunk, és azt mondta: „Úristen. El sem tudtam képzelni, hogy ez ennyire jó!”

Ezt inkább te mondd ma este. Meg holnap meg holnapután... Jó blőrözést és sok boldogságot!