Már Jumurdzsák is blogol
Az egész csúszást végig visongta és utána visszament még kétszer, annyira megszerette. Nagyon jók ezek a csúszdák, ráadásul ingyen van, akinek van türelme kivárni a sort, az ne hagyja ki őket! Egyszerűen nem tudunk betelni a Stranddal! Miután elbúcsúztattuk a barátainkat, elmentünk a Servita Udvarházba vacsorázni. Egy nagyon kellemes kert fogadott minket, grill konyhával és szuper jófej személyzettel, ki is ültünk a teraszra, ahonnan jól látszik a minaret, elkezdtünk iszogatni, és dumálgattunk a pincér lánnyal.”
Íme egy blogbejegyzés, egy újfajta városmarketing része, amellyel Eger idén próbálkozott meg először. Azt kínálták fel egy fiatal, a blogoláshoz kedvet érző párnak, hogy egy hónapra legyenek a város vendégei, történeteiket pedig osszák meg a világhálón. Az ötlet persze nem a barokk város reklámguruinak fejéből pattant ki: tavaly az ausztrál turisztikai hivatal hirdette meg a világ legjobb állását, s több tízezer jelentkezőből választották ki azt az egy szerencsést –a brit Ben Southallt –, aki fél évig a Hamilton-sziget, illetve a Nagy-korallzátony gondnoka lett.
Az egri „állásért” – amely a költségek fedezésén túl százötvenezer forint költőpénzzel is jár – nem tolongtak ennyien. Nagyjából tucatnyi jelentkezőből választották ki végül Balizs Katát és Horváth Derst, hogy július közepétől egy hónapig hivatalosan elfoglalják Egert, megismerkedjenek a várossal, részt vegyenek egri rendezvényeken, igyanak a helyi borokból, egyenek az éttermekben. Ez utóbbi próbatétel már jól megy a két fiatalnak, az első néhány blogbejegyzésük ugyanis főként a szállásokról és a gasztronómiai élményekről szól.
„Kata végül a grillezett fokhagymás pisztráng mellett döntött, salátával, én viszont egy nagyobb dologba vágtam a fejszémet, amit úgy hívnak, hogy Brutál Steak. Ez egy fél kilósmangalica steak, rengeteg krumplival, sült cukkinivel és padlizsánnal, ez egy két személyes tál, de voltam olyan bátor és kikértem egymagam” – olvasható például a „költözzegerbe”blogon, ahol az eddigi bejegyzéseket július végéig tíz és harminc közötti tetszési átlaggal honorálták az olvasók, bár volt olyan is, amelyik kilencvenig „repült”. A legnagyobb közösségi portálon is jelen vannak, itt néhány nap alatt ötszáz fősre kúszott a rajongótáboruk, e cikk megjelenésének előestéjén 769 követőjük volt a Facebookon.
Az egrieket megosztja az újfajta marketing. Az egercityunderground portálon nemrégiben egy ellenfelhívást tettek közzé a következő szöveggel: „Unalmas kispolgár Ön, aki semmi másra nem vágyik, minthogy dolgozhasson? Többgyermekes családapa, akinek szerettei ellátása, utódai boldogságának biztosítása a legfontosabb? Maradi, műkedvelő bigott talán, akinek városunk barokk jellege többet nyújt a megújuló, modern építményeknél? Netalántán minőségi szórakozásra áhítozó fiatal, aki többre vágyik annál, minthogy hetente egyszer diszkóba menjen, majd fejét legális és illegális tudatmódosító szerek garmadával teletömve a hazaúton jól összetörjön valamit? Egy csepp sorsközösséget sem érez az utcasarkokon dohányárut kéregető, agresszív beavatkozástól sem visszariadó, munkakerülő ifjakkal? Ebben az esetben sajnálattal kell közölnünk, hogy a Jóisten akarata által rossz városba született... De ne csüggedjen, van megoldás! Költözzön el Egerből!” – buzdítják nem kis éllel a város polgárait.
A város vezetői, úgy tűnik, mégis komolyan gondolják, hogy korszerű infokommunikációs módszerekkel felpörgethetik a barokk település turisztikai vonzerejét. Alighogy a két blogoló fiatal beköltözött, máris újabb akcióval lepték meg a közönséget: immár Jumurdzsák is blogol. A meglehetősen erőltetettnek és ostobának tűnő sztori szerint az Egri csillagok furmányos félszemű dervisbégje nevét viselő személynek még a nagypapája olvasta fel a regényt gyerekkorában, majd osztálykiránduláson is járt a hevesi fővárosban. Blogjában pedig mindenre fény derül, kivéve, hogy ki is ő valójában. Jumurdzsák álarca mögött állítólag egy közismert figura bújik meg, s aki kitalálja, ki ő, szüreti hétvégét nyerhet.
Jumurdzsákként a szerző mindenesetre elég fura sorokat oszt meg olvasóival. Első bejegyzéséből például az derül ki, hogy egyszer egy szenteste előtti délutánon szülei kiküldték őt és bátyját játszani az udvarra, nehogy összetalálkozzanak a Jézuskával. Ez egy hithű török esetében meglehetősen profán randevú lett volna.
