Koncepciójuk szerint a galéria irányítását az ifjú Gross vállalná, s közreműködne Ábrahám Anna, a művész tanítványa, vizuális világának továbbvivője is, például szakmai bemutatók, workshopok, kiállítások szervezésében. A kiállítótérben idővel egy miniatűr gourmand kávézót is megnyitnának. Tervezik továbbá a Gross Arnold Alapítvány létrehozását, amelynek feladata lenne a galéria működtetése és az életmű gondozása, valamint fiatal, tehetséges képzőművészek támogatása, bemutatása is.

Gross világai sokféleképpen bemutathatók. Egyrészt kézenfekvő több száz rézkarcának tematikus kiállítása, a rézkarcolás mesterségének demonstrálása, az ismeretlen (vagy legalábbis kevéssé ismert) Gross-alkotások bemutatása, melyek közül nem régiben előkerült például néhány tucat hatvanas-hetvenes években készült tusrajz, de említhetnénk azokat az olajfestményeket is, amelyeket a mester hotelek, intézmények számára készített (a többi mellett a Duna Intercontinentalnak, a Déli pályaudvar melletti egykori Hotel Pentának, vagy akár magánmegrendelésre, például a Haribo cég tulajdonosának).

És akkor még nem beszéltünk különös gyűjteményeiről, egyrészt hatalmas grafikai és festménygyűjteményéről, melyben a magyar grafika háború utáni „aranycsapatának” alkotásai találhatók (legnagyobb számban Szabó Vladimir művei), de akár említhetjük sajátos mesevilágának díszleteit is: ásványgyűjteményét vagy modellvasút-gyűjteményét. Érdekes lehet a Gross család művészetének bemutatása is, hisz Gross Arnold apja, Tordai Gross Károly is festő volt, bátyja, Tivadar belsőépítész, akvarellista.

Mint megtudtuk, a művész régóta szeretett volna egy állandó kiállítóhelyet. Nemrég eladta Buday László utcai műtermét, alkotásai jelenleg raktárban vannak. A költözéssel járó kipakolás jó alkalom volt arra, hogy az életművet áttekintsék, s rejtett dimenziói is előtűnjenek. Említettük a tusrajzokat: ezek is a költözéskor bukkantak elő, s bizonyítékai annak, hogy a Gross-életmű nincs igazán feldolgozva. Tisztázni kellene például címeket, bizonyos képek ugyanis több címen futnak. Egy másik probléma az egyediség. Mint maga a mester kérdésünkre elmondta, tulajdonképpen minden nyomata egyedinek tekinthető, mert színezett nyomatokat készít, s a színezés minden egyes darabnál más.

A Gross-múzeum és -alapítvány egyik feladata az életmű feldolgozása lesz. Természetesen a bemutatás és az értékesítés mellett. Ha a környékhez, a Bartók Béla úthoz nem is, de a kerülethez kötődik Gross Arnold munkássága – tudtuk meg –, hisz 1965-től 1970-ig a XI. kerülethez tartozó Albertfalván, a Fegyvernek utcában, egy kis tetőtéri műteremlakásban élt és dolgozott. Pályájának jelentős alkotásait hozta létre ott, s barátai és kortársai – Kondor Béla, Szabó Vladimir, Pilinszky János – is sokszor megfordultak nála.

Kézenfekvő lenne, ha a majdani múzeumban a művész belsőépítész fi a egy Gross Arnold-i világot idéző berendezést tervezne, de erről nem kívánt részleteket elárulni, csupán annyit, hogy a képek és a tárgyak szalon elrendezésben lesznek láthatók, azaz betöltik majd a falakat. A megnyitó pedig előreláthatólag november 25-én, a mester nyolcvannegyedik születésnapján várható.