Magam elsőként egynéhány tetszetős, bár a támlájuk szélességét tekintve némileg meglepő székre lettem figyelmes. Mintha a mester az Angolnaemberrel álmodott volna a tervezés előtti éjszakán, de kipróbáltam őket (kifejezetten kérték), és mondhatom, létezik olyan testtartás, amelyben a székek egészen kényelmesek.

Kihagyhatatlan a bikafejű hasábcitera

Felülről csudaszép sütőedények, oldalról népi virágmotívumokkal díszített prémium bonbonok keretezik őket, igazolva a vélekedést, hogy a tradicionális díszítőelemek, mondjuk talán a taposóaknát kivéve, szinte bármin remekül elhelyezhetők. Itt nem kérték, hogy próbáljuk ki a terméket. Kicsit arrébb egy pazar, kissé ortodox formájúra szabott fa templom makett látható Betlehemi jászol címmel, tehát az összes kötelező szereplővel, avagy: bele való figurákkal, mellette nyálcsorgatóan gusztusos békési vastagkolbászok csepegtetik illatos levüket a padozaton elhelyezett nejlondarabra. A gasztro sort nemzeti trikolórra fűzött rábaközi perecek és egy úgynevezett debreceni vert mézes zárja (megfejtés: különleges mézes sütemény Debrecenből).

Arrébb az egészséges, pirospozsgás magyarságtudat, avagy magyartudatúság üdvözli a látogatót, elsősorban remekbe szabott bocskaikkal, amelyekből kosztüm néven női verziót is bemutatnak a nagyérdeműnek. Aki netán azt gondolná, hogy tradicionális, tehát sok évszázaddal ezelőtt kitalált viseletekről beszélek, annak rossz hírrel kell szolgálnom, tekintve, hogy a bocskai egy 1933-as divatversenyen bukkant fel életében először. Ettől persze még lehet szeretni, bár nekem hadd ne kelljen. Hangulatomat azonban gyorsan megjavította egy csudaszép, mázas kerámiából formázott, mennyezetről alálógatható lakodalmas gyertyatartó, és ez az állapot egészen addig meg is maradt, amíg meg nem láttam két neobarokk puffot, bár kétségtelen: ez csak ízlés dolga. A neobarokk puffokat is bátran lehet szeretni, emellett mint tárgyak ugyancsak alapos szakmai felkészültségről tanúskodnak, tehát méltó helyen vannak. A Napfényes Magyar Tenger című kollekciót azonban – megannyi faaljzatú, kékesen díszlő vesszőedényzetet – habozás nélkül vinném haza, aminőképpen a zirci tulipános bölcsőben felszolgált mackócsaládot a rövidlátó családfővel.

Hálás vagyok, mert végre közelről is megtekinthettem egy igazi fogathajtó ruhát. Eddig ilyesmit csak a Döbrögi kocsijának a bakján láttam viszonylag közelről, ilyen szettben valóban keblet dagasztó érzés lehet fogathajtani; valamint egy kiváló busóálarcot és egy olyan busókelléket, amellyel szemmel láthatóan igen nagy fájdalmakat lehetne okozni, célprémiumért meg még nagyobbat.

Középen egy üvegtárlóban csudaszép ékszereket csodálhat a közönség, egyebek között egy úgynevezett sárközi csavarintós nyaksit, később egy teljesen cukorból készült tavat, tavirózsával (vízitök) és makkokkal, majd pedig egészen extra, kézzel varrott férficipőket; az egyik cápabőrből, a másik struccbőrből, a harmadik krokodilból készült, a negyedik pedig kígyóból, bizonyítva, hogy egy ilyen randa, gonosz, mihaszna állat élete is értelmet nyerhet, ha megfelelő kezekbe kerül, miután kimúlt. Szintén kihagyhatatlan látnivaló a bikafejű alföldi hasábcitera, a madárkás díszítésű tekerő, továbbá a vidék felemelkedésének egyik záloga, tehát a legális házi pálinkafőző – itt kerámiából – és a tárlat legmeglepőbb darabja, az úgynevezett faelgázosítás elvén működő, faapríték-alapú, nyílt lángú főzőtűzhely. A remekek augusztus 11-ig láthatók.