Pulzáló közönség

2013-08-02

El sem hiszem: már hét esztendeje, hogy a hetvenéves Steve Reichot ünnepeltük a Művészetek Palotájában. Ritkán ültem olyan fölpezsdült közönség soraiban, mint amilyen akkor a színpad és a keverőpult között szaladgáló, a korára legkevésbé sem emlékeztető mestert körülvette.

Nem nagyon van Reichnál populárisabb komponistája a kortárs zeneművészetnek. 2006-ban őt ünnepelte az egész zenei világ nagy programsorozatokkal. New Yorktól Londonon át Budapestig. A záróünneplés itt volt nálunk, ahonnan egykor a nagypapa elindult szerencsét próbálni az Újvilágba. És ahol Reich legközelebbi és legrégibb muzsikustársai, legelkötelezettebb előadói közé tartozó Amadinda és az UMZE Kamaraegyüttes működik.

Ezt az ünnepi koncertet adják le most (egy mű sajnálatos kivételével) újra a Bartókon.

Nem véletlen, hogy a Steve Reich által kifejlesztett „minimálzene” érte el a maximális népszerűséget a kortárs zeneművészetben. Reich állandó pulzálásra épített zenéjének valóban mágikus ereje van. Muszáj az egész közönségnek vele pulzálnia.

Egyszerű elemek végtelen ismétlődéséből, lassú, fokozatos, folyamatos átalakulásából, földúsulásából alakulnak ki Reich művei. Ahogy Bartók Béla a mi régiónk népzenéjében, úgy Reich az afrikaiban talált olyan alapelemeket, építkezési elveket, melyek a mi világunkat elementáris hangélményben tudják megragadni. David Bowie-val az élen számos pop- és dzsesszzenész remixelte már Reich műveit. Ez teljességgel megfelel az ő koncepciójának, miszerint az volt a normális állapot, amikor a zeneművészet és a populáris zene összetartozott. Ezt a normális állapotot állítják helyre szerinte a népi és népszerű zenéből kiinduló zeneírók, Stravinsky, Bartók, Weill stb., és persze ő maga is. Reich mélyen elítélte Arnold Schönberget és követőit, akik szerinte áthatolhatatlan fallal vették körül a zeneművészetet.

Reich életműve akkor teljesedett ki, amikor fölfedezte, hogy az ő „minimál”-zenéje félelmetes hatással képes drámai szövegeket, történelmi, filozófiai és vallási tartalmakat hordozni. Ezen vokálisművei közül hangversenyünk idején a legújabb, a You are-variációk volt, melyet akkor mutattak be Magyarországon, s amely Wittgenstein ismeretelméletét köti össze a haszid bölcselettel. Ebben ismételgetik, hogy egy ponton túl már nincsenek magyarázatok…