Üvegházhatás
A Váci utcai üvegtoldást azonban olyan építészek tervezték, Magyari Éva és Pazár Béla, akiknek eddigi munkásságában példás rekonstrukciók és helyreállítások találhatók: köztük a Sándor-palota, a sopronbánfalvi karmelita kolostor.
A Váci utca 54. a pesti Belváros utolsó egyemeletes házainak egyike. Még abból a régi, alacsonyabb Pestből maradt itt, amelyet valamikor a XIX–XX. század fordulóján söpört el a városfejlődés. És bár átalakították néhányszor, falaiban még a XVIII. századot őrzi. Küllemében azonban már a klasszicizmus jegyeit mutatja. Rajta kívül két lakóépület maradt még a XVIII. századból: a Százéves éttermet magában foglaló Péterffy-palota, és egy Reáltanoda utcai épület, amelyet az Úttörő Áruházzal együtt tüntettek el néhány éve. Az ilyen egyemeletes, nagy udvaros házak persze potenciális áldozatai korunk ingatlanbefektetőinek. Hacsak lehet, eldózerolnák a kis épületet is az utcafrontról, hogy ne zavarjon a tervezésben. A Váci utca 54.-ben a CBA áruházlánc látta meg a fantáziát, itt álmodta meg kétszintes prémiumüzletét. Lebontatni a házat nem tudta, hiszen műemlék, de udvari szárnyait (melyeknek egy része szintén XVIII. századi volt) eltüntették. (A cikkre küldött reakciója szerint a CBA a bontást a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével végezte, amit a statikai életveszély, illetve a fa és a falazat teljes gombásodáa, rovarfertőzöttsége indokolt.)
Amikor a beruházó Magyari Évát és Pazár Bélát felkérte a tervek elkészítésére, az udvari szárnyak tehát már nem voltak meg. Az építészi feladat lényegében az volt, hogy a telket beépítve a földszint és az első emelet magasságában jöjjön létre egy áruházi szint, bevonva ebbe a műemlék épületet is, de az utcafronton a régi házra további emeletek épüljenek, lakófunkcióval. Az építészek ezt meg is oldották, csakhogy a befektetői elképzelés változott.
Az újabb elvárás az volt, hogy magasításként egy vendéglátóegység kerüljön a meglévő épület fölé. A két építész itt egy ideig habozott, vajon vállalják-e ezt, de végül elfogadták a kihívást. A siker nyilvánvalóan az utcafront kialakításán múlott. Ha találnak egy ideális kiegészítést, amely a környező házak szintjéhez közelíti az épületet, és összebékül a régi homlokzattal, győztesen teljesítik a kihívást. Az eredményt látva azonban ez kétséges.
A megoldás az lett, hogy a vásárcsarnokok tetőjére vagy a pályaudvarok üvegcsarnokára emlékeztető üvegtest került a kis műemlék épület fölé. Egy, a Váci utcában szokatlanul nagy üvegfelület, egy lecsupaszított ipari forma. Habár kérdésünkre a tervezők elmondták, a régi narancsházak formavilága lebegett a szemük előtt, egy könnyű orangerie-t képzeltek el a zölddel befuttatott tűzfalak között. Azonban a szerkezetet már modern anyagokkal kivitelezték, és korántsem lett olyan filigrán, mint egy régi narancsház. „Egy ilyen feladat megtervezésekor két lehetősége van az építésznek – írják a tervezők. – Az egyik, ha igyekszik letagadni a valóságos helyzetet, (…) az adott helyen valójában soha nem létezett régi formákat alkalmaz, és ezzel meghamisítja a történeti értéket. Ez nem a régi megóvása, hanem talmi régieskedés, vagyis hazugság. A másik lehetőség, hogy kora építészeti eszközeivel foglalja nagyobb egységbe az anyagi, formai valóságában hűen megőrzött régit. Mi nem szeretjük a hazugságot, sem az építészetben, sem az életben, ezért az utóbbi utat választottuk.” S hogy ebben a nagyobb egységben összebékül-e az új és a régi, a tervezők azt mondják: az ő fejükben az elemek egyensúlyban vannak egymással, és nem maradtak kételyeik a megoldás helyességéről, mire elkészültek a tervek. Úgy vélik, ez a megoldás a Váci utca „sokszerűségének” részeként jelenik meg, és ebből a szempontból az összebékülés be fog következni.
Némelyek szerint a vitatott kiegészítést azért lehetett megcsinálni, mert nem létezik önálló, erős műemlékvédelem. De az elképzelés még a régi hivatalon ment át, s bár voltak viták a tervtanácson, az általános vélemény az volt, hogy a felújítás kezdődjön el mihamarabb, mielőtt az utcai traktus is menthetetlenné válik, mint az udvari szárnyak. Így végül is legalább tényleg sikerült eredeti anyagában és térarányaiban megőrizni az egész utcai traktust, benne a csehsüvegboltos kapualjjal, az ellipszis alakú, bábos korlátos lépcsőházzal, a dongaboltozatos földszinti terekkel és a háromszáz éves, kőboltozatos pincével.
