Sztárszemle a pincében
– A Kreml katakombáit helyettesíti a londoni helyszín, Frank, azaz Bruce Willis és társai pedig egy több mint harminc éve elrejtett bombát keresnek – avat be Mark Vahradian producer. Felvetődött ugyan, hogy Moszkvában forgasson a stáb, de ez olyan sokba került volna, hogy ahhoz képest a londoni felvételek szinte aprópénzből elkészülnek. A „szabadabb mozgás” jelentette előnyről nem is beszélve. A 2010-es első rész tulajdonképpen „meglepetéssikert” aratott (a szerény mozis eredmény után a film lényegében kultmű lett, köszönhetően DVD-n és a VOD-n robbanásszerűen megugró népszerűségének). Erről Vahradian azt mondja, hogy szokatlan módon a nők (is) nagyon kedvelték az első részt – nyilván ebben közrejátszott, hogy erős női karaktereket vonultatott fel a történet, például Helen Mirren kezében tényleg elképesztően menőn állt a gépfegyver. Amikor viszont az is kiderült a kutatásokból, hogy a tinik is rajongnak a filmért, még a producerek is elcsodálkoztak, hiszen a színészgárda szinte csak veteránokból áll.
Forgatás és forgatás között óriási különbségek lehetnek. Optimális esetben valami látványos robbanás vagy akciósorozat rögzítését láthatjuk, esetleg néhány filmsztárt, amint ki-, illetve belépnek a karakterbe a kamerák kereszttüzében. Kevésbé optimális esetben viszont – és erre azért lényegesen nagyobb az esély –a filmkészítés legunalmasabb pillanatait lehet elkapni.
Most az előző, mondhatni mázlista helyzetet csípjük el, hiszen sokkoló mennyiségben látunk világsztárokat: a már említett Bruce Willis mellett Mary-Louise Parker, John Malkovich és Anthony Hopkins is „játékban van”.Miután átterelnek minket a kamerák környékére, láthatjuk, ahogy egy nagy vörös ajtón bemasíroznak – Hopkins elegáns ballonkabátban, míg a többiek orosz egyenruhában –, Malkovich pedig nagy műgonddal magyarázza Mary-Louise Parkernek, hogyan kell elsütnie a pisztolyt, ha esetleg jönne valaki.
Az már a következő beállításból derül ki, hogy tényleg jön valaki: konkrétan egy kiskatona, aki egyre erélyesebben vonja kérdőre a nőt – természetesen ékes orosz nyelven. Parker azonban, ahelyett, hogy lőne, inkább magához húzza a férfit, és elkezd vele hevesen csókolózni, mire megjelenik Willis, és leüti a hirtelen elnémult fickót, ráadásul lenyűgöző féltékenységi rohamban tör ki.
– Megnéztem a Red első részét, és tetszett, ahogy két magányos karakter, Bruce-é és Mary-Louise Parkeré egymásra talál. Most arra kell ügyelnem, hogy együtt is maradjanak. Mármint, hogy az életveszélyes mutatványokon túl mindketten túléljék a párkapcsolati nehézségeket – avat be Dean Parisot a konfliktus dramaturgiai hátterébe.
Az első rész forgatása nem volt túlságosan bonyolult, New Orleansban és Torontóban rögzítették a jeleneteket. Most azonban Európában turnéznak a nyugalmazott, de még igencsak rombolóképes kémek: London mellett Párizsban is forgattak. Lorenzo Di Bonaventurától, a mű másik producerétől megtudjuk, hogy egy korai stádiumban Magyarország is szóba került mint forgatási helyszín, de végül úgy döntöttek, hogy nem fognak annyit utazni. Pedig – meséli a producer – gyerekkorában több hónapot töltött Miskolcon, mivel édesapja komolyzenével foglalkozott, és egy ideig együtt dolgozott Kodály Zoltánnal. Di Bonaventura szomorú városként emlékezik Miskolcra, viszont a főutcán zötyögő villamosra mindig szívesen szállt fel...
– Nosztalgia és bánat jellemzi ezeket az idős hősöket, akik feláldozták a hazájukért az életüket. Tehát nem fekete-fehér karakterek, mint egy átlagos akciófilmben – lép tovább Lorenzo Di Bonaventura, aki még olyan hollywoodi alapigazságokat is elhint, mint hogy a Red 2. szebb, jobb és nagyobb lesz az első résznél. A producer szerint a továbblépés azon a ponton lesz igazán érzékelhető, hogy hagyják játszani a veterán drámai színészeket: erre egy akciófilm esetében nem igazán szoktak manapság pénzt és energiát pazarolni, mivel a rombolás és a robbantás épp eléggé drága és időigényes tevékenység. – A drámai színészekben megvan az a képesség, hogy átalakuljanak az adott figurává, és így a humor egy egészen más szintjét tudják hozni, mint egy rutinosan unalmas komikus. Ha úgy tetszik, attól lesz valami igazán vicces, hogy halál komolyan játsszák el – teszi hozzá Dean Parisot.
Különösen, ha egy gonosz figuráról van szó, márpedig erre a posztra Anthony Hopkinst szerződtették a producerek. – Évek óta nem éreztem magam ilyen jól forgatáson. Egy őrült atomtudóst játszom, akiről azt hiszik, hogy egy kicsit bolond, miközben teljesen az – mondja a színész az egyik átállás során. Hopkins, aki saját bevallása szerint több ezerszer ismétli át a dialógusait, most kivételesen rengeteget improvizált a kamerák előtt, mert – szavai szerint – még sosem osztottak rá ennyire kétarcú és őrült figurát. Mindazonáltal azért is örült a felkérésnek, mert, mint mondja, nagy Bruce Willis-rajongó. Ahogy fogalmaz, imádta a kollégát a Die Hard – Drágán add az életed című akciódarabban, mert nagyon szórakoztató volt. Aztán a Hatodik érzékben azt is megmutatta, hogy drámai színésznek sem utolsó.
Arra a kérdésre viszont, hogy miért akar jóval hatvan fölött akciózni, Anthony Hopkins egészen élénken reagál.
– Miért izgat mindenkit ennyire, hogy elvállalok akciófilmeket? Dolgozó színész vagyok, és szeretem a pénzt. Nem művészkedünk, csak filmezünk. Én különben sem lődözök, csak az eszemmel sújtok le. De azzal kegyetlenül – vág vissza.
