A valóban fontos dolgok ugyanis valóban léteznek, még ha mediális reprezentációjuk, vagy egyszerűbben: jelenlétük a tévében minden, csak nem intenzív. Valami ilyesmi járhatott Lovász László fejében is, mikor néhány hónappal ezelőtt életre hívta a Lakástalkshow-t. Egy érdekes ember, egy kellemes lakás, három kamera, egy jó kérdező, és persze sok jó kérdés. Lényegében ebből áll a recept.

A cél: egy jó beszélgetés

Az egyébként többnyire rádiózásból, rendezvényhostolásból és tévés szereplésekből élő műsorvezető hazánkban mindenképpen újnak mondható zsánert próbált ki, a jelek szerint sikerrel. – Beengedem a nézőt a lakásomba – magyarázza Lovász, majd hozzáteszi: ehhez először persze az interjúalanyt kell beengednie, ráadásul olyan embereket próbál meghívni az otthonába, akikkel kapcsolatban valószínűleg utólag sem bánja meg, hogy leültek a kanapéjára.

Nem efemer sztárocskákról van szó tehát, hanem a szakmájukban, területükön hosszú távon is hiteles személyiségekről. Eddig Hajós András, Lukács László, Soma, Stohl András és Till Attila volt a Lakástalkshow vendége. Az interjúk ráadásul nem valamely tévécsatorna kínálatában kapnak helyet, hanem a YouTube-on. – A kamerák távirányítással működnek, vagyis a szobában senki más nincs, csak a vendég meg én.

– Azt tapasztaltam, ha az alanyaim nem érzik a megfigyelési helyzetet, sokkal oldottabban válaszolnak a kérdésekre – fogalmaz az újságíró, aki valóban nem a szokásos bulvárkérdéseket teszi fel, amelyekre a magára valamit is adó híres embernek rendszerint bekészített konzervválaszai vannak. Közhely, de a beszélgetéseket nézve igaznak tűnik, hogy Lovászt tényleg az érdekli, milyen az ember, akivel szemközt ül a saját nappalijában. Például hogy mit gondol magáról, a tehetségéről, honnan származtatja, hogyan kezeli ezt a talentumot, hogyan a sikert és a kudarcot. Mi az, ami változtathat a személyiségén?

– Észrevettem, hogy az emberek szeretnek mesélni nekem, még azok is, akikkel egyébként nem vagyok különösebben jó viszonyban. Valahogy megérzem, hogy egy beszélgetésben melyek azok a pici, érzékeny pontok, amelyekre rákapcsolódva tovább tudok kérdezni. Ettől pedig a beszélgetőpartnerem számára is világos lesz, hogy figyelek rá, és tényleg érdekel, mit mond – állítja Lovász László, aki egyébként sosem a lexikonokból vagy a korábbi interjúkból készül fel a soron következő alanyra. – Mindig abból kell dolgoznom, amit útközben mond a partnerem, abból kell kibontanom őt – fűzi hozzá. Empátia, akkor tehát ez volna a legfontosabb. Meg az, hogy a meghívottak érzik, ez a projekt valóban nem a bombasztikumról szól. A cél: egy jó beszélgetés.

Ezért viszont nem adnak császárzsemlét a sarki közértben. A kérdés: nem gondolt-e rá, hogy eladja az interjúkat valamelyik tévécsatornának? Lovász azt mondja, nem házal, és a jövőben sem tervez ilyesmit. Egyébként sok visszajelzést kap kollégáktól, többnyire pozitívakat. És a legfontosabb: a Lakástalkshow YouTube-nézőitől is jön a feedback. – Egy Facebook-komment, amelyben egy néző részletesen leírja, hogy mit kapott egy-egy beszélgetéstől, megcsinálja az egész napomat – mondja. A Lakástalkshow valóban egyszemélyes produkció: Lovász a három kamerával rögzített anyagot maga vágja össze és helyezi el a hálón, a nézőkkel való kapcsolattartást is maga intézi. Nagyon élvezi viszont, hogy – korábbi munkáival ellentétben – itt azt csinál, amit akar.

Ha úgy érzi, hogy egy hosszú beszélgetésből csak néhány perc érdekes, akkor az adott interjúból csak annyi megy fel a netre. Ha pedig úgy, hogy bűn volna vágni akár csak egy másodpercet is, akkor hosszabb lesz a műsor, mint a szokásos. Azt ígéri, szeptembertől újabb adások kerülnek fel majd a YouTube-ra, a tervezett beszélgetőpartnerek között említi Alföldi Róbertet, Hevér Gábort, Kulka Jánost, Udvaros Dorottyát, Hernádi Juditot, s folytatja a Lakástalkshow „élő”, kis közönség előtt zajló verzióját is, amelynek egy belvárosi magánlakás adott otthont a már elkészült két adás erejéig.

Ezekben a Szabó Győző–Czutor Zoltán párossal, valamint a Laár András–Wahorn András–Likó Marcell trióval beszélgetett, ezek a kicsit másféle, de azért mégis komoly interjúk is megnézhetők a videomegosztón. S hogy meddig lehet ezt csinálni? – Amíg a közönség reagál, és amíg én kapok valamit a beszélgetésektől, és örömem van benne, addig mindenképpen – vallja Lovász. Egy biztos: az érdekes alanyok sosem fogynak el.