A kövér mező kivételével egyébként lényegében minden teljesen inadekvát ebben a sztoriban. A pap, a gyönyörű fehér ruha, az öltöny a pink nyakkendővel, de még a menyasszony kápráztatóan rendben lévő fogsora is tájidegen, elvileg. A fiatalok ugyanis amishok. Legalábbis voltak. A Breaking Amish című dokurealityt nézzük a TLC-n, nagyon rászoktam mostanában, csomó érdekes műsor van. Pluszpont, hogy viszonylag kevés Lázár János kúszik a képernyőre, az Újságíróklub meg amúgy is szünetel. Ideális nyári csatorna.

Szóval, itt van ez a habkönnyű Breaking Amish, a főszerepben a már említett Abe (22), Kate (20), aztán Jeremiah (32), Rebecca (20) és az egy szem mennonita Sabrina (26). Mind elhagyták a közösséget, hogy „belekóstoljanak a New York-i életbe”, és ez a belekóstolás, meg kell hagyni, elég jól sikerül. Nem is csak arról van szó, hogy egy jó fej fogorvos ingyen megcsinálja például Rebecca ramaty állapotban lévő protézisét, hanem tényleg belekóstolnak. Buliznak például, rémületes!, de: zenére. Szerelmesek lesznek, szakítanak, aztán megint szerelmesek lesznek. Veszekednek. Kateből fotómodell lesz vagy afféle.

Csupa olyasmit csinálnak tehát, amire a festői Punxsutawney-ban (Pennsylvania) vagy máshol élő közösségükben esélyük sem lenne; amit tilt a vallásuk. Eszünkben sincs gúnyolódni, mindenki úgy él, ahogy akar. S éppen ez, a szabad akarat nyilvánul meg ebben a természetesen hatásvadász és viszonylag kiszámított, sőt kiszámítható showban is. Hogy van, aki mer szakítani a számára kényelmetlen-kellemetlen hagyományokkal. Alkalmasint végleg. A szezonzáró epizód végén hallható „mi van velük azóta” blokk legalábbis arra utal, hogy itt ost nem az amish közösségekben szokásos, úgynevezett Rumspringáról van szó, amikor a fiatalok egy időre elhagyják a többieket, hogy világi életet éljenek.

Ez Amerika, a korlátlan lehetőségek blablája, hát persze, nem vagyunk hülyék teljesen, tudjuk, hogy ez nem feltétlenül igaz. Az viszont talán igaz, mert látjuk, mert érezhető, hogy nem valami Hollywood-külsőn működő színésziskola növendékei parádéznak a képernyőn – vagy ha igen, akkor a színészmesterség-tanár azonnali szerződtetését javasoljuk a hazai kertévéken futó álrealityk stábjába. Hiszen míg ezeknek a srácoknak elhisszük, hogy néha azért iszonyúan hiányzik nekik a család, és fáj, na pláne a püspök-lánya-Kate-nek fáj, hogy hátat fordított neki a közösség, a gyalázatos dialógokkal és játékkal operáló hazai sorozatok szereplőinek már a köhögése is oltári kamu.

Bárhogy is: nézzünk távolabb. Felejtsük el a dramaturgiát, felejtsük el az intim helyzetekben is jelen lévő kamerák indiszkrécióját, felejtsük el a sorozatot ért támadásokat is, amelyek például a szereplők néha inkoherens viselkedését kárhoztatják, és gondoljunk kicsit arra, hogy egy erősen ezoterikus, a kívülálló számára mindenképpen misztikusnak tűnő, rejtőzködő közösségből kiszakadó fiatalok útját követhetjük, és indirekt módon, a srácok gondolkodása által, magába a közösségbe is betekinthetünk. És tegyük fel a kérdést: mikor jön, mikor jöhet el az az idő, hogy Magyarországon saját gyártású, hasonló tematikájú műsorral találkozunk? (A lehetséges közösségek megnevezésétől most tartózkodnánk.) Á, felejtsük el ezt is.