A hangversenyt a BBC ikonikus műsorsorozata, a Doctor Who (Ki vagy, doki?) ötvenedik születésnapjának megünneplésére rendezték. A közönség földöntúli lényeket és szörnyeket láthatott, a BBC Radiofonikus Műhelye jóvoltából pedig rendkívüli, néha ijesztő hangokat hallhatott a pódiumról.

A világ legnagyobb zenei fesztiváljának számító esemény rendre rácáfol a hitetlenkedőkre, akik azzal riogatnak, hogy a komolyzene közönségének kihalása a Promsot is halálra fogja ítélni. Szívesen hivatkoznak arra is, hogy az Albert Hall kétségtelenül gyenge akusztikája elveszi a kényes ízlésű előadók kedvét a fellépéstől – hacsak nem kapnak olyan horribilis összegű gázsit, amely viszont a kulcsfontossággal bíró jegyárakat szökteti elfogadhatatlan magasságokba. A valóságban a „blockbuster” programokra, köztük éppen a DoctorWho-ra már addigra elkapkodták a világhálós vásárlók az összes jegyet, amikor a legtöbben még be sem jutottak az online kasszába. A 119. szezonjához érkezett műsorfolyam demokratikus jellegét bizonyítja, hogy aki nem járt szerencsével az első jegyelosztásnál, az minden este beállhat az 1400 állóhelyért harcolók sorába. Kevesen vitatják, hogy a Proms soha nem okoz csalódást, és megfelelő műsorválasztás esetén a gyerekeknek is felejthetetlen élményt tud szerezni. S hogy valóban mindenki számára hozzáférhető legyen a program, a szezon valamennyi, nyolcvannyolc koncertjét élőben közvetíti a fesztivált szervező és üzemeltető BBC a 3-as, a komolyzenei adón; a legnagyobb érdeklődésre számot tartó huszonhat produkciót pedig a televízió is sugározza.

Joshua Bell, a korábban Magyarországon is vendégszereplő hegedűművész azért tartja fontosnak a Proms intézményét, mert segít felkelteni az ifjúság zenei érdeklődését. A sztár tucatnyi alkalommal lépett már fel a Viktória királynő férje, Albert herceg nevét viselő kupolás épületben. Kíséretét ezúttal az Egyesült Államok Nemzeti Ifjúsági Zenekara szolgáltatja, mely viszont először áll az igényes prommerek ítélőszéke elé. Az együttes annyiban biztosra megy, hogy a július 21-i koncertet a többek között a Londoni Szimfonikusok élén is álló Valerij Gergiev vezényli, a programon pedig Sosztakovics 10. (e-moll) szimfóniája mellett Csajkovszkij Hegedűversenye is szerepel.

A Promst a híres Last Night tévés közvetítése avatta nemzetközi tényezővé: ezen az utolsó, egyszerre excentrikus és anakronisztikus, ellenállhatatlan hangulatú koncerten az est végén mindig ugyanazokat az örökzöld angol klasszikusokat, Ralph Vaughan Williamst és Edward Elgart tűzik műsorra. A július 12. és szeptember 7. közötti nyolc hét méltón ünnepli meg a 2013-ban kerek évfordulóhoz érkező zeneszerzőket, Richard Wagnert, Giuseppe Verdit, Benjamin Brittent és Witold Lutoslawskit, de természetesen nem merül feledésbe a centenáriumát ünneplő Tavaszi áldozat sem. Sztravinszkij zenéjét érdekes módon régi hangszereken szólaltatta meg rögtön a harmadik estén a Les Siecles együttes. Az idény vitathatatlan szenzációja ugyanakkor a Proms történetének első teljes Ringje. A ciklust a brit zeneszeretők egyik fő kedvence, Daniel Barenboim hozza magával július 22. és 28. között a berlini Staatsoperből, a Staatskapelle koncertszerű előadásában, Nina Stemme, Anja Kampe, Bryn Terfel és más Wagner-specialisták közreműködésével. Wagner születésének bicentenáriuma ihlette a Tannhäuser ambiciózus műsorra tűzését is.

Az egyik legizgalmasabb idei kezdeményezés viszont egy másik hegedűvirtuóz nevéhez fűződik. Nigel Kennedy régi sikerszámát, Vivaldi Négy évszakját az Edward Said Konzervatóriumhoz tartozó Palesztin Vonósokkal, illetve saját együttesével, az Orchestra of Life-fal, az Élet Zenekarával adja elő augusztus 8-án késő este. A hagyományoknak megfelelően az elit glyndebourne-i operafesztivál idén is közkinccsé teszi egyik produkcióját: Benjamin Britten születésének századik évfordulója alkalmából a Billy Buddra esett a választás.