Részben igen, hiszen az általa felépített VeszprémFest mára brand lett, az elmúlt évtizedben olyan nagyágyúk fordultak meg az érseki palota előtt felállított színpadon, mint Paco de Lucia, Bobby McFerrin, Herbie Hancock, Chick Corea, José Cura, Joe Zawinul, Jan Garbarek, Ramon Vargas, a Gipsy Kings, Candy Dulfer, George Benson vagy a Buena Vista Social Club. Az idei, a jubileumi tizedik fesztivál végére Mészáros Zoltán elmondhatja magáról, hogy több mint száz Grammy-díj gazdáját hozta el a közönségnek a veszprémi várba.

Másfelől viszont a tősgyökeres veszprémi menedzser nem tűnik megközelíthetetlen vállalkozónak vagy szigorú főnöknek, inkább afféle közvetlen figurának. Az őt csak távolabbról ismerőknek talán nem is világos, miként válhatott laza stílusú egykori angoltanárból sikeres üzletemberré. Ma már helyi nobilitásnak számít, kinézetében, öltözködésében, viselkedésében mégis jobban hasonlít egy jó fej pedagógusra. Pedig tud kemény is lenni.

A családján kívül három fontos dolog van az életében. Ő maga nem tud, nem is akar különbséget tenni, hogy a fesztivál felépítése, vagy az ország ma már egyik legjobb vidéki étterem-hoteljének számító veszprémi Olivának a megnyitása, esetleg a felsőörsi roma zenei szakkollégium létrehozása számít-e nagyobb fegyverténynek.

„Választott gyermekeit” szerinte leginkább az köti össze, hogy mindegyik területen saját magától és a munkatársaitól is folyamatosan magas minőséget követel. „Ehhez néha korbács kell. Az éttermemben ránézésre azonnal kiszúrom, ha bármi gond van egy étellel. Ilyenkor felemelem a hangom, hogy megértessem a munkatársaimmal: kellő koncentráció és alázat nélkül nagyon könnyű visszasüllyedni egy kényelmes középszintre. Ami nálam elfogadhatatlan.”

Mészáros Zoltán másodgenerációs értelmiségi, ám vegyészként dolgozó szüleinek hamar le kellett tenniük arról, hogy fiukból is mérnököt faragjanak. „Elsős gimnazistaként félévkor majdnem megbuktam kémiából. A tanárnő behívatta a szüleimet, majd hosszas panaszkodás után megkérdezte tőlük, ismernek-e valakit, aki segíthetne a fiuknak a kémiatanulásban. Apám nyelt egyet, s csak annyit mondott: ismerünk. Végül inkább annak köszönhettem az év végi hármast, hogy a helyi egyetemen összeszedett vegyszerekből, segédeszközökből néhány hónap alatt feltöltöttem a suli kémiaszertárát.”

Kamaszként arról álmodozott, hogy művészettörténész lesz, de hiába járt a megye elit gimnáziumába, pontszámai alapján nem volt reális esélye, hogy bejusson az egyik legnépszerűbb egyetemi szakra. A művészet valamennyi ága vonzotta, miközben soha nem volt valamiféle elvont művészlélek: rendszeresen sportolt, színjátszókörbe járt, nagy dumásnak, sőt, az osztály bohócának számított.

Végül tanárképzőbe jelentkezett, ahol földrajzot, testnevelést és angolt tanult. Azt állítja, nem időnyerésre játszott, akkoriban valóban pedagógus akart lenni. A diplomaosztóhoz közeledve aztán mégis vett egy éles kanyart: egyik barátjával elhatározták, hogy Amerikában fognak dolgozni. Két nyarat is az Egyesült Államokban töltöttek diákmunkásként a Camp America néven futó nyári táborban. Háromhavi keresményükből aztán másfél hónapig barangoltak az államokban. „Egy évvel később friss diplomásként újra kimentünk, azt terveztük, hogy legalább egy évig kint maradunk. Öt hét telt el, amikor levelet kaptam a barátnőmtől, akivel már három éve jártunk együtt. Azt írta, terhes lett. Egy pillanat alatt leszámoltam az amerikai álommal, rohantam haza. Összeházasodtunk, azóta is együtt vagyunk.”

Ahogy egyik pillanatról a másikra családfenntartóvá vált, kulcskérdéssé lépett elő az egzisztenciateremtés. Adta magát, hogy pedagógusként helyezkedjen el, de az angoltanári fizetéséből nem jött ki a család. „Mindig is arról álmodoztam, hogy tévézni vagy rádiózni fogok, úgyhogy elkezdtem külsősként nyomulni a helyi médiumokban. Cikkeket írtam, műsort vezettem, szerkesztettem, közéleti riportokat készítettem. Aztán 1992-ben néhány barátommal közösen belevágtunk egy önálló rádióadó, a Rádió Jam felépítésébe. A Balaton környékén fogható adó 13 fantasztikus évet jelentett az életemben. Zenemániás vagyok: itt végre a saját ízlésem szerint válogathattam a minőségi muzsikát.”

A Rádió Jam, aminek frekvenciáit később a Klubrádió vásárolta meg, igazi szakmai és üzleti siker lett. Mészáros Zoltán jókor volt jó helyen: a kereskedelmi rádiózás fénykorában sikerült megalapoznia a későbbi projektjeit. A Jam zenei fesztiválokat is rendezett, itt megtanulhatta a koncertszervezés fortélyait, másfelől kellő anyagi tőkét biztosított az általa megálmodott vendéglátóhely létrehozásához. „Olyan éttermet szerettem volna kialakítani Veszprémben, ami akkor még hiányzott a palettáról: első osztályú ételek, minőségi kiszolgálás, de semmi sznob körítés. Ellenben élő zene, persze csakis minőségi muzsika. Mi alkalmaztunk a városban először olyan légtechnikát, amitől akkor sem lesz hagymaszagú az ember zakója, ha órákig ül a helyiségben.”

A legizgalmasabb Mészáros-projekt talán a felsőörsi roma zenei szakkollégium létrehozása volt. A két éve megnyílt Snétberger Zenei Tehetség Központ egyedülálló vállalkozás, jelenleg valószínűleg ez az ország legmodernebb gyermektábora. „Snétberger Ferencet nemcsak menedzserként segítem, de barátomnak is vallhatom. Egyszer kint jártam nála Berlinben, akkor szembesültem azzal, hogy egy alapítvány jóvoltából nehéz sorsú roma gyerekeknek tart gitárórákat. De hát miért ne lehetne ugyanezt Magyarországon is megvalósítani? Mondjuk Felsőörsön, a veszprémi önkormányzat egykori gyereküdülőjében. Kigondolni könnyű volt, megvalósítani csöppet nehezebb.”

A roma zenei kollégiumban – amit próbatermekkel, két mobil stúdióval, egy médiaközponttal, valamint több tízmilliót érő hangszerparkkal szereltek fel – eddig 150 hátrányos helyzetű tehetséges fiatal tanulhatott. Az akadémia tananyagát a tanárai állították össze, akik maguk is első vonalbéli magyar dzsesszmuzsikusok. Az alapítványi formában működő Snétberger akadémia szervesen kapcsolódik az egyéb Mészáros-vállalkozásokhoz: a fiatal tehetségek rendszeresen fellépnek a VeszprémFest kísérőrendezvényein, illetve az Oliva étterem színpadán is.

Mészáros Zoltán zenemániás, az összes projektje kapcsolódik a minőségi muzsikához. A VeszprémFest ötlete tíz évvel ezelőtt pattant ki a fejéből. „Megihletett a várbeli Szentháromság tér hangulata. Azt éreztem, hogy az érseki palota környéke ideális helyszíne lehetne 1500-2000 fős koncerteknek. Végignéztem az akkor futó vidéki zenei fesztiválokat, s azt láttam, hiányzik egy prémium kategóriás, a 30-as, 40-es korosztályt megcélzó rendezvény. Ahová főleg a dzsessz, a világzene, a klasszikus muzsika és az opera rajongóit lehetne elcsábítani. Azokat, akik hajlandók mélyebben a pénztárcájukba nyúlni, hogy idehaza élőben láthassanak egy-egy világsztárt.”

Az elmúlt években szinte az összes művészt sikerült becserkésznie azok közül, akiket korábban csak rajongóként tisztelt. Akadnak persze olyan sztárok is, akikre hiába fáj a foga, valószínűleg sosem lépnek majd fel a veszprémi várban. Régi álma Cecilia Bartoli „elcsábítása”, de az olasz opera-énekesnő konzekvensen elzárkózik a szabadtéri fellépésektől. Hiába vadászik az igazgató Keith Jarrettre is: az amerikai dzsesszmuzsikus csak olyan helyen ad koncertet, ahol ötcsillagos szálloda található, vagy ahol fellépés után azonnal repülőre ülhet, hogy európai otthonában, Nizzában aludhasson. Veszprémben azonban nincs sem luxusszálloda, sem éjszakai felszállásra alkalmas légikikötő.

Néhány világsztár azonban annyira szívébe zárta a várost, hogy bármikor hajlandó lenne visszatérni egy újabb koncertre. Közéjük tartozik Al Di Meola is, aki nem véletlenül rajong Veszprémért. Amikor itt lépett fel, az egyik helyi szálloda kerti apartmanjában szállásolták el. A koncert napján esküvőt tartottak a hotelben, az ifjú pár köszöntésére látványos tűzijátékkal is készültek. Este Mészáros Zoltán személyesen ment el a gitárosért, hogy felvigye őt a várba. Amint kiléptek az apartman ajtaján, belecsöppentek az ifjú párnak szervezett tűzijátékba. „Al Di Meolának földbe gyökerezett a lába. Átölelt, majd közölte, hogy ő már több száz helyen lépett fel szerte a világban, de még sehol sem köszöntötték őt tűzijátékkal. Annyira meghatódott, hogy nem volt szívem elárulni neki az igazat. Meghagytam őt abban a hitében, hogy mifelénk így szokás üdvözölni egy világsztárt.”

Névjegy

MÉSZÁROS ZOLTÁN 1966-ban született Veszprémben, vegyész családban. 1985-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett, 1990-ben Pécsett szerzett földrajz–testnevelés szakos tanári diplomát, majd Veszprémben angol szakos tanári oklevelet. Az egykor legnépszerűbb balatoni adó, a Rádió Jam egyik alapítója. Jelenleg étterem-tulajdonosként, fesztiváligazgatóként és a Snétberger akadémia vezetőjeként tevékenykedik. Felesége, Tünde reklámgrafikus, nagyobbik fia, a 22 éves Balázs műsorkészítőként diplomázott, a nála egy évvel fiatalabb Marcell villamosmérnöknek tanul.