Mint arról annak idején lapunk is beszámolt, 2009-ben született meg az a törvény, amely – az uniós jogszabályoknak megfelelően – előírta, hogy a hazai írók, kottaművek szerzői jogdíjat kapjanak a könyvtárakból kikölcsönzött műveik után. Az eredeti forgatókönyv szerint 2010-ben kezdték volna el a kifizetéseket, ezt a határidőt azonban 2012-re csúsztatta az állam, természetesen a gazdasági válságra hivatkozva. A munkára felkért Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) az első számítások szerint 250-300 millió forintból gazdálkodhatott volna évente, ebből végül 2012-re csak százmillió forintot hagytak jóvá, s az összeg 2013-ra 90 millió forintra csökkent.

A gond azonban az volt, hogy a MISZJE ezt a pénzt sem kapta meg időben, sőt a 2011-es kifizetésekre szánt összeget 2012. december 21-én (!) utalta át az Emmi, praktikusan tehát idén január elején jutott hozzá az egyesület, amely ellen addigra már –önhibáján kívül bekövetkezett fizetésképtelensége okán – két végrehajtási eljárás is indult. A MISZJE sem a projektet segítő munkatársak javadalmazását, sem a rezsit nem tudta fizetni – tudtuk meg a szervezetet igazgató Menyhért Annától.

Akárhogy is, januárban végre felvehették a pénzt, kifizették a tartozásokat, majd felkértek egy adatbáziskezelő céget, hogy dolgozza fel a már kész listákat. A cég márciusra készült el, a MISZJE ezután megkezdte a jogosultak felkutatását, az adatkérő lapok és a szerződéstervezetek kiküldését. Miután a válaszlevelek jövögetni kezdtek, májusban elkezdődtek a kifizetések. Eddig durván száz szerző kapta meg a jussát, de itt jön a legfrissebb fejlemény: a napokban le kellett állniuk. Kiderült ugyanis, hogy az idén életbe lépett új szabály szerint a jogdíjra szánt összeggel mint költségvetési pénzzel az államháztartási törvény szerint nem évente, hanem immáron havonta kell elszámolni – miután tehát elköltötték.

Mivel azonban nem költötték – és a szerzői jogi törvény értelmében nem is költhették el, hiszen a szerzők egy jó részének még az adatai sincsenek meg, és a kifizetés egy-két évig tartó folyamat –, a regula a MISZJE számára értelmezhetetlen és végrehajthatatlan. A másik hézag, hogy abban sem tudtak zöld ágra vergődni, ki és mikor ellenőrizze az egyesület működését. Az állam szerint a minisztérium, előzetesen, a MISZJE szerint viszont a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala évente, utólag. Ez a pénz kifizetését is befolyásolja: a minisztérium csak az államháztartási törvény szerinti támogatásként fizethet, ez esetben viszont az elszámolás (a jogkezelő egyesület esetében értelmezhetetlen) szabályait kell érvényesítenie.

A problémát a hivatal segítségével megosztották Halász János kulturális államtitkárral is, aki – átvágandó a gordiuszi csomót – azt javasolta, úgy lesz minden tiszta és mindenkinek a legjobb, hogy az egyesület a 2013-as pénzt az Országos Széchényi Könyvtáron keresztül kapja meg. Az elképzelést azonban még a Nemzetgazdasági Minisztériumnak is jóvá kell hagynia – miközben megint csak elfogyott a bérre, rezsire költhető keret. Menyhért Anna mindent egybevetve úgy látja: a problémákat az okozza, hogy a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj és a kezelésére létrejött egyesület is új, sem itt, sem ott nincsenek még bevett módszerek, semmire nincsen precedens, a gyakorlatban derülnek ki a buktatók és a joghézagok. Most úgy látszik, hogy minden érintett fél – a MISZJE, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és az Emmi – egyetértésével megszületett a megoldás. Másképpen: bíznak abban, hogy ebben az évben nem lesz a tavalyihoz hasonló teljes leállás és ellehetetlenülés, mihamarabb hozzájutnak a 2013-as összeghez, és néhány hetes szünet után folytatni tudják a munkát.

Nem csak a sztárok járnak jól

A húsz mintakönyvtártól kapott információk szerint ma Magyarországon 18 ezer szerzőből háromezren kaphatnak jogdíjat. A kívülállónak kissé bonyolultnak tűnő szisztéma szerint tudniillik először is kiszámolják, hogy hány könyvet kölcsönöznek a mintakönyvtárak egy évben, majd a rendelkezésre álló pénzt elosztják a kapott számmal. Az összeget végül minden szerző esetében felszorozzák a rájuk eső kölcsönzések számával: így jön ki a jogdíjfizetés alapja. Hogy ne csak a sztárok járjanak jól, a felső határt 100 ezer forintban állapították meg, de ötezer forint alatt nem utalnak, ugyanis nem volna gazdaságos. A felső határ feletti összegekből az alsó határ alattiakat töltik fel, hogy azokból is minél több kifizethető legyen.

Így jön ki a háromezres szám.

A jogszabály már négy éve elkészült, de az írók zöme még nem látott egy fillért se