Így eshetett meg, hogy írás közben egyetlen mozdulatról feledkezett meg, arról, hogy másik példányt vegyen a kezébe. Maga a kötet egyébként ugyancsak arról tanúskodik, hogy Mihályi Gábor ma is milyen eleven érdeklődéssel figyel a körülötte folyó eseményekre, vitákra, illetve milyen fürge szellemmel vesz részt azokban. Korát csak tapasztalatai, élményei, ismeretei éreztetik. Az írások többsége az utóbbi néhány esztendőben született, többségük a Népszabadságban és a Népszavában jelent meg.

Közéleti írások, publicisztikák, vitacikkek. Reagálások arra, ami történik velünk, meg arra, ahogyan róla mások vélekednek. Gondolatainak, elemzéseinek, eszmefuttatásainak érzékelhető vezérfonala is arra utal, amit nemrég megjelent önéletrajzi kötetének (Két apa között) alcíme is jelez: a magyar baloldal tragédiájára. Mindent érint, ami ma fontos lehet számunkra, ami zavaros, ami tisztázandó. Trianon és nacionalizmus, rasszizmus és humanizmus, zsidóság és hazafiság, bezárkózó elvakultság és európai látókör vitázik a könyvben. Nem elvont elméleti módon, hanem megélt élettapasztalatok nyomán, a huszadik század kortárs élményeiből leszűrt következtetésekkel.

A negyvennyolcas forradalmat és szabadságharcot, a tizenkilences tanácsköztársaságot negyvennégy és ötvenhat személyes tapasztalatain átszűrve építi bele érveléseibe. Miközben sok állításával nem értek egyet, alapállását, gondolkodói igényét tejes mértékben a magaménak érzem. Higgadtságát, megfontolt körültekintését irigylem. De főképp azt, hogy figyelni és szólni érdemesnek tartja. A kötet első írásának címe Lefelé a lejtőn. Ez évi termés a mostani politikai helyzetről. Végső következtetése: „A perspektívák elég rosszak. Mi lesz ebből?” Mégis van kedve gondolkozni róla. Kilencvenen túl.