Hogyan élt a budai polgár?
A Múzeumok Éjszakáján nyílt meg a Dísz téren a közönség előtt, immár huzamosabb időre, a De la Motte-palota, amely eddig a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának volt a központja. Innen irányították az utóbbi tíz évben vagy negyven állami tulajdonú műemlék kezelését, egyebek mellett a fertődi kastély felújítását. De mivel az MNG novembertől összeolvadt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal (KÖH), és megalakult belőlük a Forster Központ, az összevont intézmény székhelye pedig a felszámolt KÖH Táncsics utcai székháza lett, így a kiürülő Dísz téri palota felszabadult.
Az egyemeletes, barokk épületet –ahogy mi is írtuk – a legtöbben De la Motte-palotaként ismerik, mert De la Motte Ferenc Károly Jácint mérnök alezredes, Mária Terézia katonája volt az, aki az 1760-as években ma is látható formájára alakíttatta. Az ezredes a hétéves háborúban tüntette ki magát és kapott birodalmi grófi címet, ezután telepedett le Budán. Itteni házát azonban nem sokáig tartotta meg, már 1773-ban eladta Beer József Kajetán helyben működő gyógyszerésznek, az egyik leggazdagabb budai polgárnak. A gyógyszerész a földszinten vitte patikáját, amely egészen a XX. század elejéig fennállt.
Valószínűleg az ő nevéhez fűződnek azok a falfestmények is, amelyek a ház legbecsesebb ékességeként az emeleti, utcai szobák sorát díszítik. Korábban ezekről azt gondolták, hogy még a gróf tulajdonosi időszakában kerültek a falakra, mostanában azonban, újabb levéltári adatok alapján inkább a patikusfamíliához kötik őket. A képek valamikor a XIX. században feledésbe merültek, olyannyira, hogy le is festették őket vagy tizenötször, és csak a második világháború pusztítása tárta fel a rajzolatokat. Ellentmondásos módon az a rombolás vezetett az előbukkanásukhoz, amely egyébként a ház udvari traktusát elvitte.
A háború után aztán, 1962–63-ban fel is tárták a képeket mintegy 250 négyzetméteren, és azóta láthatók. A dolog persze nem egyedülálló, a régi budai házakból az utóbbi években is kerültek elő szép falfestmények (gondoljunk csak a vendéglátóipari múzeum volt Fortuna utcai épületének néhány éve előbukkant paradicsommadaraira, vagy a Tabán Múzeum Döbrentei utcai épületének festett, emeleti teremsorára), viszont ekkora felületű dekoratív falfestés, mint a De la Motte-Beer-palotában, valóban egyedülálló. Ezt azonban csak azok láthatták eddig, akik a műemlékszobákban berendezett irodákban dolgoztak. Kivéve a szeptemberi kulturális örökségnapokon, amikor egy hétvégére rendszeresen megnyílt a ház a látogatók előtt: mindig is az egyik legkedveltebb látnivaló volt.
Az emeleten öt egybenyitható, jellegzetes festésű szoba található. Egy ebédlő (a falképmezőket közrefogó virágmotívumokkal), a szalon (kárpitszegélyt imitáló rózsamotívumokkal), az úgynevezett passiószoba (a szenvedéstörténet négy jelenetével, köztük a keresztre feszítéssel), a hálószoba (váza- és kagylómotívumokkal) és a dolgozószoba (a falakon a Beer család tagjaira és foglalkozására utaló szent jelenetekkel, melyeknek mindegyikében arkangyalok szerepelnek: például Rafael, aki a gyermek Tóbiást kíséri Ninivébe, ahol a kisfiú az arkangyal segítségével meggyógyította édesapját; de egy másik képen Nepomuki Szent János is feltűnik). Ám az épület más részletei is izgalmasak, érdekesek, a barokk kapualjtól a falépcsőket rejtő lépcsőházig, a sötét konyháig és az udvarra néző emeleti loggiáig. A hír most az tehát, hogy a ház a jövőben múzeumként mindennap látogatható lesz, sőt egészen reggeltől este nyolcig nyitva tart majd.
Ezt jelentette be nem rég a Forster Központ vezetője, Cselovszki Zoltán. Az emeleti szobákat újra berendezik a XVIII. századi polgár lakószobáivá (ez egyelőre csak jelzésszerűen történt meg), és nemcsak azt mutatják meg, hogy úgy általában hogyan élt az akkori polgár, hanem konkrétan Beer József Kajetán és fia, a híres orvos-botanikus, Beer János Nepomuk szellemét szeretnék megidézni, és a házat patikusházként kialakítani. A barlangokkal érintkező pincében gyógyvizeket tárolva, a padláson gyógynövényeket szárítva, a földszinti helyiségekben pedig később valóban újra patikát nyitva (itt egyébként jelenleg a várbeli postahivatal működik). Mintegy tizenötmillió forintot fordítanak az átalakításra. A házban a tárgyak, ízek, illatok, s a kosztümös idegenvezetők révén akár napszakokra lebontva átélhető lesz a XVIII. század hangulata, a földszinten pedig olyan ajándéktárgyakat fognak árulni, amelyek a Forster Központ vidéki kastélyaiban, műemlékegyütteseiben folyó örökséggazdálkodás termékei.
