Ami nem kell senkinek, az a zúzdában végzi
A Parlament Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságát vezénylő Bellavics István (akivel alig több mint fél éve már beszélgettünk az átalakítás terveiről) és Markója Szilárd, a könyvtár igazgatója emlékeztetett, hogy az Országgyűlés könyvtára egészen a világháború utáni fordulatig, tehát a népképviseleti parlamentarizmus megszűnéséig kizárólag a képviselőket és a T. Ház hivatalnokait szolgáló zárt intézmény volt. 1952-ben nyilvános jogi, történeti, politikai és politológiai bibliotékává alakították, amely onnantól kezdve, beleértve a kötelespéldányokat is, gyakorlatilag mindent befogadott, ami többé-kevésbé – bár inkább kevésbé –a profiljába illett. Kitartóan gyűjtötte például a megyei lapokat is, amelyek – jegyezte meg Bellavics – a Parlament négy kilométeres körzetében másik négy intézmény (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia, Központi Statisztikai Hivatal, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) kollekciójának is részei, és a külföldi ajándékokat, amilyen mondjuk a volt szovjet tagköztársaságok kvázi parlamentjeinek sok száz folyóméternyi helyet foglaló jegyzőkönyvei vagy a francia szenátus ugyancsak kamionnyi irata, amelyre speciel – utánanéztek –éppen tizenhét éve volt kíváncsi valaki utoljára.
Egy szó mint száz, rengeteg az érdektelenné vált anyag, és rengeteg a duplikátum, amely csak a port fogja, ráadásul részben digitálisan is hozzáférhető. Nem mellesleg több szétmállott bőrkötésű periodikájuk is van, amelyek csak komoly pénzekből javíthatók – a nélkülözhetetleneket persze igyekeznek elkülöníteni és megmenteni, de a zöm sorsát megpecsételték. Markója felidézte: 2000-ben durván félmillió dokumentumot (ez a könyvtár teljes állományának durván 50 százaléka) szállítottak át a XVIII. kerületi Hargita téren lévő külső raktárukba – ebből tavaly nem több mint 932 (!) darabot kértek ki az olvasók. Mint felhívták a figyelmünket: a Hargita téri tízezer polcfolyóméterből már csak 200 folyóméternyi szabad hely maradt, ha tehát annak idején másképp döntenek, most, de legalábbis hamarosan új raktárt kellene bérelniük, horribilis összegért.
Úgy döntöttek tehát, hogy apasztanak. A munka februárban indult, a könyvtár szakemberei listát készítettek a selejtezésre szánt anyagból, amelyet átküldtek az Országos Széchényi Könyvtárba; az OSZK a tömegből kicsípte, amire szüksége volt, a többit közzétette a könyvtárak belső levelezési rendszerén, a Katalisten, hátha lesznek olyan intézmények, amelyek ugyancsak találnak a lajstromban valami nekik fontosat. Huszonöt könyvtár élt a lehetőséggel, cikkünk megírásáig 130 polcfolyóméternyi dokumentum talált gazdára. Bellavics biztosított: a könyvtár egyetlen látogatójának sem lesz hiányérzete a selejtezés után. Hangsúlyozta: még így is tizenötezer folyóméternyi periodika várja a látogatókat a Kossuth téren. Bellavics István tudatta: a könyvállományukat is erősen megrostálják, hasonló okokból. Nagyon sok az eleve „testidegen”, értéket már rég nem képviselő kötet és a sokadik kiadás. Az előzetes felmérés alapján a könyvtárban selejtezendő, hozzávetőleg ötezer polcfolyóméternyi állományból, a becslés szerint kétezer folyóméternyi anyagtól válnának meg, a periodikákhoz hasonló módon, tehát felkínálva a könyvtáraknak – sőt, ez esetben közvetlenül a publikumnak is – a válogatás lehetőségét. Az első listák szeptemberre készülnek el.
Az Országgyűlési Könyvtárban azonban nemcsak selejtezés, hanem gyarapítás is lesz. Amint arról lapunkban már ugyancsak beszámoltunk, a bibliotéka 2011-ben felkérte Gyurgyák János eszmetörténészt, az Osiris Kiadó vezetőjét, hogy készítsen lajstromot azokról a (főként idegen nyelvű és külföldi kiadású) dokumentumokról, amelyek témájuk és korszerűségük okán nélkülözhetetlenek a korszerűsödni kívánó intézménynek. Gyurgyák listájáról 1000 polcfolyóméternyi kötetet választottak ki a belső és külső szakreferensek, a dokumentumok 40 százalékát már be is szerezték egy közbeszerzési eljárás keretében. A vásárlás 24 millió forintba került, a pénz az Országgyűlés többletbevételeiből (pl. bérleti díjak, belépti díjak) származik. Hamarosan a hiányzó állomány is megérkezik, az újabb közbeszerzési tendert két héten belül írják ki – tájékoztatott Bellavics István.
Elbocsátások
A minap felröppent még egy hír az Országgyűlési Könyvtár kapcsán: nagy átszervezés közepette felmondtak nyolc könyvtárosnak –a HVG szerint van, aki tudni véli, hogy az újraalapítandó Országgyűlési Múzeum miatt van szükség új státuszokra. Bellavics közölte, hogy az elbocsátásokat a korszerűsítés mikéntjének kidolgozásával megbízott szakembergárda javasolta: úgy találták, hogy feleslegesen sok ennek a könyvtárnak a hét osztály, ezért célszerű lenne összevonni azokat. A hétből három osztály lett, kiderült, hogy nyolc ember munkakörére az új struktúrában nincs szükség. Az igazgató szerint nem vettek fel és nem is szándékoznak felvenni új munkatársakat a bibliotékába.
Selejtezésre ítélve: néhány cím a sok közül
Alkatrész: a Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat üzemi lapja (Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat [1968–1977 ).
Egészségügyi könyvtáros: az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Központi Könyvtára negyedéves értesítője (MSZMP XIII. kerületi bizottsága,1964–1967).
Fóka Vállalati Értesítő (Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat,1954–1959).
Lombik : a Chinoin Gyár dolgozóinak lapja (1953–1956).
Nitrohíradó (Nitrokémia üzemi pártszervezet, 1958).
A Vasmegye Levelezője: a Vas megye szerkesztőségének havi kiadványa levelezői részére (1951–1953).
Aktivisták Tájékoztatója (Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete,1962–1967, 1970).
Ifjú csatornaépítők: a Szolnok Megyei Néplap különkiadása (KISZ Szolnok Megyei Végrehajtó Bizottsága, 1960).
