Csúcstámadás a fürdővárosban
Egyrészt A nagy füzet az első magyar játékfilm, amelyet az 1946-ban alapított csehországi fesztivál fődíjával tüntettek ki, másrészt az utóbbi tíz-tizenöt évben a régióban az úgynevezett A kategóriával minősített, jelentősebb nemzetközi filmfesztiválok fődíjait rendszeresen a román filmesek vitték el. Csak példaképpen: legutóbb az első filmes Calin Peter Netzer Child’s Pose című művéért a februári Berlinalén Arany Pálmát kapott, de Cristian Mungiu is szinte az ismeretlenségből nyerte el 2007-ben a cannes-i Arany Pálmát a 4 hónap, 3 hét, 2 napért.
Most viszont már a magyar filmművészet is fel tud mutatni egy rangos fődíjat, még akkor is, ha „csak” a negyedik vagy ötödik (megoszlik a szakma, hogy Karlovy Vary vagy Locarno mezőnye-e az erősebb) legfontosabb európai filmfesztivál elismeréséről van szó. Triviális hát, hogy ekkora siker esetében mindenki igyekszik a magáénak tudni azt. A nagy füzetet illetően pedig egészen érdekesen alakulhat az örvendezők köre. Mint ahogy Szász János rendező lapunknak mondta, a filmjének az apja a Magyar Mozgókép Közalapítvány, hiszen még „a régi rendszerben” kezdődött el a fejlesztése, és négy keserves éven át tartott is, míg végül eljutottak a kész műig.
Időközben pedig lett két másik apja is a filmnek: a reformok kezdetekor a pénzosztás terén a Vajna-rendszerrel versenyezni próbáló Szőcs Géza kulturális államtitkár is segítette a gyártást 100 millió forinttal, majd végül a közalapítványt váltó új csúcsintézmény, a Magyar Nemzeti Filmalap is beszállt 180 millióval és – cserébe –a végső konzultáció jogával. A Kristály Glóbusz pedig ebben az esetben mindenkinek jól jön. A szakma egy része mondhatja, hogy lám, ez volt az utolsó klasszikus magyar művészfilm (a régi rendszer utolsó gyümölcse), míg a filmesek másik része is ünnepelhet, hiszen az új rendszer első fecskéje rögtön világsikerrel mutatkozott be. Kikezdhetetlen dramaturgiai helyzet.
Ha megnézzük a versenybe hívott, tizennégy produkcióból álló mezőnyt, az a gyanúnk támad, hogy a válogatók koncepciója a különböző, szinte összehasonlíthatatlan művek összeeresztése lehetett. Ami viszont tény, hogy a mezőny átlaga a közepesnél gyengébbre sikeredett. A franciák például egy multiplexbe való bűnügyi mozival jöttek (11,6), az olaszok egy szintén kommersz politikai szatírával (Viva la liberta) – ez utóbbi lett például a legjobb a fesztivál napilapja által felkért kritikustestület szerint, viszont díjat nem ítélt neki a neves lengyel direktor, Agnieszka Holland vezette zsűri. Sokak szerint a fesztiválon tulajdonképpen vegyesen fogadott A nagy füzet fődíja már csak azért is borítékolható volt, mert a Szász János által beszélt filmnyelv igen közel áll Hollandéhoz.
Sőt legutóbbi nagyjátékfilmje, Lengyelország tavalyi Oscar-nevezettje, A város alatt című háborús dráma nemcsak atmoszférájában van közös nevezőn Szász művével, de ugyanazokat a kérdéseket is teszi fel: hogyan változik meg a morál a háború alatt? Ez a fajta esztétizálás pedig a kelet európai mozi tradíciói szellemében zajlik A nagy füzetben is, így nem túlzás azt állítani, hogy Karlovy Varyt most a régi iskola nyerte meg. A zsűri vakmerőségére is van viszont bizonyíték: a tizenötezer dollárral járó különdíjat a brit Ben Wheatley kapta meg, akinek a The Field in England című műve egy fekete-fehér pszichedelikus horror, mely a XVII. században egy harcmezőn játszódik, négy bedrogozott férfi főszereplésével. Wheatley pedig kitartóan provokál, jelen esetben a vér mellett a férfiak nemi szerve és a székletürítés is komoly dramaturgiai szerephez jutott. További meghökkentő döntés a grémium részéről Ólafur Darri Ólafsson színészi elismerése, aki a kifütyült és a kritikusok által nézhetetlennek minősített XL című izlandi versenyműben egy erősen túlsúlyos, alkoholista és szexmániás kormányképviselőt alakít.
A legjobb színésznő díját Hollandék megosztották a Bluebird című amerikai független mozi szereplői között. Ez viszont ismét konzekvens döntés a Hollywoodban is dolgozó Agnieszka Hollandtól, csakúgy mint a cseh Jan Hrebejknek adott rendezői díj a Honeymoon című, a melegkérdést feszegető családi drámájáért. Az első számú elismerést, a Kristály Glóbuszt végül A nagy füzetben német producerként dolgozó Sőth Sándor vette át az életműdíjas Oliver Stone filmrendezőtől a cseh fürdővárosban megrendezett filmünnep szombat esti díjátadóján. Diplomatikusra hangszerelt beszédében megjegyezte, hogy egy hosszú folyamat ért most véget, reméli, hogy ez a siker lendületet ad, majd végül Agota Kristof emlékének ajánlotta a filmet. Szász János rendező korábban, a világpremieren ott volt Karlovy Varyban, de a gálára nem tudott visszautazni, mert A Mester és Margarita színpadi adaptációján dolgozik az Egyesült Államokban – így a hiányzás igazolt, de akkor sem túl szerencsés.
Sőt beszédes, hogy a többségi magyar részvétellel készült A nagy füzetet a gálán végül senki sem képviselte Magyarországról: az alap munkatársai közül senki sem maradt kint a zárógálára, hogy osztozzon a magyar sikerben, a film magyar producere, Sándor Pál egyáltalán ki sem utazott a fesztiválra, míg Andy Vajna „mozgóképes reformbiztos” sem jutott el Karlovy Varyba (pedig sokáig az a hír járta, hogy jön). Az ilyenre szokás mondani: elpuskázott lehetőség. Viszont jó hír, hogy a magyar mozinézőknek nem kell sokáig várniuk A nagy füzetre: míg a világpremieren úgy volt, hogy nincs a filmnek magyar forgalmazója, mind a produkció, mind a terjesztést vállaló Budapest Film Kft. megerősítette lapunknak: a tervek szerint szeptemberben a mozikba kerülhet Szász János műve.
A mustra számokban
A 48. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon 12 028 akkreditált vendég vett részt. Ebből 375 filmkészítő, 855 szakmabeli, 643 újságíró, valamint 10 155 filmrajongó. A rendezvény 461 vetítésére 128 031 belépőjegyet adtak ki. Százkilencvennégy vetítésen voltak jelen a rendezők és más alkotók. A hivatalos programban 235 filmet mutattak be: 163 nagyjátékfilmet, 34 kisjátékfilmet, 38 dokumentumfilmet. Ezen belül 23 világ-, 30 nemzetközi és 13 európai premierre került sor, 35 pedig első film volt. Száznyolc szakmai és sajtóvetítést tartottak. A fesztivál költségvetése meghaladja a 145 millió cseh koronát.
