Munkában a gyerektranszformátor

2013-07-05

„Én megijedek ettől a sok papírtól” – rebegi a televízió kamerájába egy srác a könyvfesztiválon, ezzel az egyetlen mondattal összefoglalva a fiatalok kultúrához fűződő katasztrofális kapcsolatát. Muszáj áthidalni a gyerekek és a művelődés között tátongó szakadékot – ezt kísérli meg a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Háza.

Ebben az országban jószerével minden, ami elnevezhető – utca, tér, híd vagy iskola –, Petőfire, Kossuthra, Adyra van keresztelve. Méltatlanul kevésszer emlékezünk meg névadással azokról, akik gyakorlati, műszaki területen alkottak maradandót. Zipernowsky Károlytól nem maradt fent költemény, novella vagy festmény, de ha ő Bláthy Ottóval és Déri Miksával nem alkotja meg a transzformátort, ma teljesen másmilyen volna a mindennapi komfort.

A most nyílt Zipernowsky Ház az egyértelműen „műszaki” névválasztás ellenére nem kötelezi el magát sem a művészetek, sem a természettudományok mellett – inkább mindegyikből ad egy kicsit. Műszaki és művészeti kiállítás mellett interaktív fizikai kísérleti bemutatóterem is szolgálja a rendkívül egyszerűnek tűnő, de valójában kolosszális célt: áthatolni a páncélzaton, amelyet a számítógép és az okostelefon a gyerekek köré épített; és átjuttatni, ha csak egy kicsit is, a klasszikus műszaki és művészeti tudásból.

A művészeti blokkban Hornyák Dániel fotóművész Angliában készített életképeit, a műszaki oldalon híradástechnikai eszközöket állítottak ki, az emeleten pedig egy falfestményekkel díszített, babzsákokkal, játékokkal és kísérleti es közökkel felszerelt kuckó várja a fiatal látogatókat, ahová a későbbiekben csoportos foglalkozásokat, mesedélutánokat és színielőadásokat is terveznek.

A Zipernowsky Ház talán nem a legnagyobb, legámulatba ejtőbb, legprofibb kiállítási központ Budapesten, de civil kezdeményezésként, egy műszaki cég társadalmi szerepvállalásának részeként ez éppen elég. Ez az önkéntesség, a „mindenki dobjon bele valamit a közösbe”-érzés adja a báját ennek a helynek, amely nem vár el semmit, csak adni szeretne. Ha meg ingyen van, miért ne?

A GANZ MÉRNÖKEI

Zipernowsky Károly 25 éves volt, amikor 1878-ban, Déri Miksa 28, amikor 1881-ben, Bláthy Ottó Titusz 23, amikor 1883-ban a Ganz-gyárhoz került dolgozni. Hármójuk technikatörténeti találmányának a világítást forradalmasító, úgynevezett zárt vasmagos transzformátornak a szabadalmi bejelentése 1885-ös keltezésű. A gyár legendás igazgatójának, Mechwart Andrásnak érdeme, hogy ilyen tehetségekkel vette körül magát: Kandó Kálmán, a villanyvonatok kifejlesztője is 25 éves volt, amikor 1894-ben Zipernowsky mellé, majd helyére léphetett az eredetileg vasöntödeként létesült vállalat elektromos osztályán, amelynek helyét a Rózsadomb alján ma a Millenáris Park foglalja el.