Mindennapi magyarok

2013-07-05 Tandem irodalom színház tv-magazin zene

Felvidéki muzsikus, aki Badacsonyban borászkodik, irodalmi és zenei fesztivált szervez, Szlovákia és Magyarország között ingázik, és a színésznő, aki utolsómunkanapjait tölti a Nemzetiben, príma szerepektől búcsúzik. A színház büféjében találkoztunk.

MAGAZIN: Kezdjük azzal, hogy ki hová valósi. Gyula a könnyebb eset, róla mindenki tudja, hogy tősgyökeres felvidéki muzsikus.

SZARKA GYULA: Én annyira száz százalékig fölvidéki vagyok, hogy a nagyanyám német erdészlány volt, a nagyapám pedig Sárközi Károly cigányprímás. Dédapám erdőmérnök volt Nádszeg határában, ott, ahol most is lakom. Úri család lévén gyakran volt náluk vacsoravendégség, ahol a nagyapám muzsikált. Nagyanyám beleszeretett, de olyan vadul, hogy el is szökött utána: februárban átúszott a jeges Dunán. Meg volt őrülve a nagymamám.

BÁNFALVI ESZTER: Na, ez szimpatikus!

SZARKA GYULA: A túlpartról kiabált a nagyapám, hogy meg ne próbálja, de csak nekiindult. Jó úszó volt, de a jéghideg vízben azért... Na szóval, a dédapám fogta a puskáját, aztán utánuk ment, a Sárközi családhoz, hogy adják vissza a lányát. Azok meg mondták, hogy vigye nyugodtan, drága erdész úr, nem mi hívtuk, magától jött! Ugye, ők se nézték jó szemmel, bár muzsikus cigányok voltak – felmenőik Bécsben zenéltek, nagyapám Pozsonyban járt konzervatóriumba –, de akkor is, annyira más kultúra az. Hanem a nagyanyám az úristennek se engedett, hát egybekeltek. Az öreg aztán húsz évig meg se nézte az unokáit, köztük az édesanyámat, annyira kemény ember volt. Vannak szlovákok is a felmenőim között, például a Malek Miklós rokonai, akik északról keveredtek arrafelé, és házasodtak be ebbe a német családba. A belterjesség sose jó, kell egy kis génkavarodás.

BÁNFALVI ESZTER: Ezt aláírom, a mix nálunk is megvan: egyik oldal zsidó, a másik katolikus, a barnaságom pedig a jászberényi nagyapámtól jön. Ehhez képest amúgy angyalföldi lakótelepi lány vagyok.

SZARKA GYULA: Láttam rólad olyan képet, ahol vonó van a kezedben. Nem is áll rosszul.

BÁNFALVI ESZTER: Tízéves koromig nagy elánnal, kevesebb sikerrel csellóztam, csak volt még szolfézs, karate, suli, úgyhogy abbamaradt. A főiskolán vettem elő újra, bekerült a Chicago előadásába is. Érdekes, hogy az első fekvésre rögtön emlékezett a kezem.

SZARKA GYULA: Hát hogyne, négy év zenetanulás nem múlik el nyomtalanul.

BÁNFALVI ESZTER: De nem csak első fekvésben kellett ám játszanom! Vért izzadtam, de beletanultam. Aztán itt a Nemzetiben a Jó estét, nyár, jó estét, szerelemben is csellóznom kellett. A legszörnyűbb élmény viszont az Ármány és szerelem volt: (Alföldi) Robi kitalálta, hogy a 39 tagú szimfonikus zenekarból vegyem át az első csellista hangszerét egy jelenetben. Képzelheted, az első próbán olyan vibratót fogtam, mint soha, annyira remegett a kezem. A zenészek irtó kedvesek voltak, kaptam vonókocogtatós tapsot. Megnyugtattak, ők is pont így kezdték, bele fogok jönni.

MAGAZIN: Alig bírtam összehozni ezt a találkozót, mindketten őrült tempóban cikáznak. Eszter a robogóján városszerte, Gyula autóval országhatárokon át. Hogy bírják?

SZARKA GYULA: Én futni szoktam, az nagyon jó kis mozgás. A zenélés és a sok utazás rengeteg üléssel jár, és inkább idegi, mint fizikai megterhelés. Hozzánk nem házhoz jön a közönség, mint a kőszínházba, hanem nekünk kell helybe menni. Kiszámíthatatlan, hogy milyen körülmények között fogunk játszani. A nyár a fesztiváloké, ilyenkor dübörgős szabadtéri koncerteket adunk, kezdődik a Ghymes Fesztivál Hegymagason. Ősszel aztán bevonulunk színházakba, művházakba, ott finomságok, lírai dolgok is beleférnek.

BÁNFALVI ESZTER: Belém is szorult pár Duracell elem, ritkán állok le. Az utolsó előadások futnak a Nemzetiben, ahonnan az igazgatóváltással én is távozom. Nyáron Kőszegen játszom, most Goldoni A kávéház című darabjában. Kezdődnek az István, a király próbái, amelyben Koppány egyik feleségét, Boglárkát játszom. Aztán az ősszel végre filmezek újra, Török Feri filmjében kaptam szerepet.

MAGAZIN: Nem először áll kamera előtt, és most is egy castingról robogott. Nagy váltás az intenzív színpadi munka után újra filmezni?

BÁNFALVI ESZTER: A nagyszínpadhoz képest a film persze más technikát igényel, de az a fontos, hogy én és a szerep találkozzunk. Gyakorlatilag katalizátornak kell lennem. Sokat tanultam olyan rendezőktől, mint Miklauzic Bence. Meg hát filmekből. Van, hogy kockánként nézem vissza, mit hogyan csinált egy színész.

SZARKA GYULA: Én Poirot nagy tisztelője vagyok.

BÁNFALVI ESZTER: Nem mondod!? Egyszer azt játszottuk, hogy levettük a hangot, és csak Poirot szemöldökét néztük egy egész epizódon át.

SZARKA GYULA: Elképesztő mimikája van, és kevesen tudják, hogy David Suchet elismert Shakespeare-színész. Nagyon bírom.

MAGAZIN: Őszintén, van idő ilyen élettempó mellett olvasni?

BÁNFALVI ESZTER: Ha nem ájulok be egyenesen az ágyba, éjfélkor már könyv van a kezemben.

SZARKA GYULA: Én leginkább verseket, legfeljebb novellákat. Szeretem a líra tömörségét, és egyébként most ilyesmin is dolgozom: a következő lemezünkhöz kortárs költőket kértem meg, hogy írjanak verseket.

BÁNFALVI ESZTER: Kiket?

SZARKA GYULA: Tasnádi Istvánt, Bereményi Gézát, Bettes István felvidéki költőt például, és Tamás öcsém is ír hozzá. Mindig is izgattak a fabulák, például Aesopus történetei Heltai Gáspár archaikus fordításában a XVI. századból. Elmeséljek egyet?

BÁNFALVI ESZTER: Naná!

SZARKA GYULA: Ismeritek például az ostoba békák és a Jupiter meséjét? A békák unatkoznak a tóban, és könyörögnek Jupiternek, hogy adjon nekik egy királyt, akkor biztosan izgalmasabb lesz az élet. Ledob nekik a főisten egy farönköt. Előbb szétrebbennek, aztán megbátorodnak, odamennek, szólongatják, rámásznak, nem válaszol. Hát milyen király ez? Kérnek egy másik királyt Jupitertől. Rendben, akkor itt van nektek egy gólya. Az aztán elkezdte őket tizedelni. Hát ez se jó! Na de most már akkor ez van, azt mondja Jupiter: hagyjatok békiben, királyt akartatok, hát itt van nektek!

BÁNFALVI ESZTER: Tetszik!

SZARKA GYULA: Ilyen fabulás lesz a lemez is. A tücsök és a hangya meg ehhez hasonlók. Tudod, Eszter, hát te is tücsök vagy, meg én is, a szociban, ugye, azt tanultuk, milyen mihaszna dolog, amit mi csinálunk.

MAGAZIN: Jól érzik magukat ebben a tücsökszerepben?

BÁNFALVI ESZTER: Küzdök és csinálom, még ha nem is egyenes vonalú, egyenletes mozgással, de haladok előre. A kudarcokból többet tanul az ember. Rajtam múlik a meló, másra mutogatni nem tudok.

SZARKA GYULA: Így van, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy csinálhatnék mást. Ha kell, változtatok itt-ott. Mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint egy színész, mert csak a közönségtől függünk. Abból élünk, amit összegitározunk. Független, de bizonytalan élet. Nálunk nincs igazgatóváltás, hogy mást ne mondjak!

MAGAZIN: Magyarország hálás terep az elmélyült munkára?

SZARKA GYULA: Én jól érzem magam. Az elmúlt tíz évben mindenütt telt ház előtt játszottunk. Zenésznek kell ennél több? Merem mondani, hogy minőségi muzsikát játszunk, nem hajlunk mások kívánságára. Pedig mostanában divat egy kicsit megbolondítani a népzenét, és mindjárt világzene lesz belőle. Szerintem nem a közönséget kell kiszolgálnunk, hanem úgy kell zenélni, hogy találkozzunk a közönséggel. Kialakul egy feszültség ott, abban a pillanatban, erről szól a koncert.

BÁNFALVI ESZTER: Nekem az a mániám, hogy az alkotás az emberről szóljon: a most élő emberről. Gondolatairól, konfliktusairól magával vagy a világgal, amelyben él. Mindegy, hogy Móricz, Csehov vagy kortárs szerző, akkor is...

MAGAZIN: Megegyeztünk, hogy bulvárról és politikáról nem beszélünk, de az itt és most élő ember problémájának erősen része a napi politika. Hogy viszonyulnak ehhez?

BÁNFALVI ESZTER: Egy nemzetközi közgazdászt arról kérdeztek, mi lendíti fel egy ország gazdaságát, mire azt válaszolta: ha a kultúra virágzik, a gazdaság is szárnyalni fog. Fentről a mocsok úgyis leszivárog a hétköznapokba, mint a talajvíz. Ez szörnyen romboló. Tűrhetetlennek tartom, hogy egy másik ember, jöjjön akárhonnan, ne kapja meg azt a lehetőséget, amit a másik.

MAGAZIN: A Nemzeti Színház művésze számára húsba vágó lehet a Mephisto konfliktusa, s a darabban eddig játszott is.

BÁNFALVI ESZTER: Hogyne: viselkedés, döntések, kényszerek, következmények. Ez az élet. Klaus Mann ettől klasszikus, hogy hatvan év után is jelen időben beszél az emberről. Az Egyszer élünk közönségtalálkozóján is azt fejtegették a nézők, menynyire érvényes, mennyire összekacsintós, ahogy aktualizáltuk a darabot. Pedig dehogy, három éven át végig benne volt az előadásban, csak közben a körülöttünk zajló élet, politika változott és így alakította a hangsúlyokat.

MAGAZIN: A politikai jelentés kapcsán: ha táron túli, magyar népzenét játszó együttesként a Ghymes ab start olyan politikai vegyértéket hordoz, amely behunyt szemmel bevonzza a jobboldali érzelmű közönséget.

SZARKA GYULA: Világnézete, politikai álláspontja mindenkinek van. Valamilyen irányból látod a világot. Akár akarod, akár nem, folyamatosan ebben létezel. Ha ti is ott lennétek, ahol én lakom, ha ti is ebbe születtetek volna, akkor látnátok, milyen ez a miliő. Mégiscsak az ország határain kívül élünk, nekünk napi kérdés az, hogy ki beszél magyarul és ki szlovákul. Alapvetően hendikeppel indulunk szerintem. Ez nem akkora baj, valahogy tartásra is nevel, nem panaszkodásból mondom. Mi nem azért zenélünk, mert magyarok vagyunk, hanem mert muzsikálni jó, és ez van a lelkünkben. Viszont büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk. Nekünk ezt ott teljesen más megélni, és innen, Budapestről nézve biztosan én sem érteném meg. Én a saját anyanyelvemen akarok tanulni és beszélni – és miért ne tehetném, ez alapvető jogom –, miközben a feleségemet lekurvázzák, ha magyarul megszólal. Ha békén hagynak, nem szólsz, de ha sarokba szorítanak, annál inkább leszel magyar. Vagy orosz, vagy aminek éppen nem akarják, hogy legyél.

BÁNFALVI ESZTER: Én megbolondulok ha bármilyen ideológiát rám akarnak kényszeríteni. Nekem ne mondják meg azt, hogy mit gondoljak! Hogy mást ne mondjak: szabadúszó leszek. Azt pedig borzasztó fájdalom látni, hogy szétvernek egy jól működő társulatot. Sokan megpróbálják megmondani, hogyan legyek magyar. Olyan emberek kérik ki maguknak a véleményemet, akik egyébként olyan dolgokat merészelnek elmondani és leírni és megtenni, amiről azt gondolom, hogy Krisztust követő embernek a fejében sem fordulna meg. Én szabadon gondolkodó embernek tartom magam. A János vitézen nőttem fel, apám fejből szavalta nekem a Toldit. Ne írják elő, hogyan tiszteljem az országomat, a népemet, a nyelvemet, mert szerintem én ezerszer jobban rajongok érte, mint a megmondóemberek.

SZARKA GYULA: Én egyik szélsőséget sem szeretem. Ha valaki üti a mellét, és zászlóval rohangászik, az gyanús. Nekem fontos a nemzeti identitásom, és sajnos erősen meghatározza a mindennapi életemet, pedig jó volna, ha olyan természetes lenne, ahogy levegőt vesz az ember. A másik oldalról az is érthetetlen, ha valakinek ez egyáltalán nem fontos, esetleg szégyelli is a magyar zászlót. Büszke vagyok rá, hogy mi magyarok vagyunk, van nemzeti kultúránk, ami ráadásul különösen csodálatos. A klasszikus magyar irodalomban végtelen mélységig el lehet merülni, több életre való táplálékot ad.

BÁNFALVI ESZTER: Látod, pont ezek miatt érzem azt, hogy hagyják meg nekem az értelmezés szabadságát. József Attila egyik verséről azt tanultam anno, hogy a proletariátus dicshimnusza; a minap a közszolgálati tévéből megtudtam, hogy ugyanez a vers isten dicsőítése. Már megint megmondják a tutit... József Attila ennél egy zsíros paraszthajszállal bonyolultabb.

SZARKA GYULA: De tudod, igazán nekem az fontos, hogy leüljek a gitárral, és dalok szülessenek.

BÁNFALVI ESZTER: Így legyen!

BÁNFALVI ESZTER AJÁNLJA

KÖNYV: SZÉP VERSEK 2013

A legszebb költemények az előző év folyóirataiból.

FILM: KIM KI DUK - TAVASZ, NYÁR, ŐSZ, TÉL… ÉS TAVASZ

A koreai rendező megrázó alkotása.

ZENE: ARETHA FRANKLIN - NIGHT LIFE

Az 1967-es Arethea Arrives című album dala.

SZARKA GYULA AJÁNLJA

KÖNYV: CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY - A BORITAL MELLETT

„Igyatok, barátim! eb, aki nem iszik! / Egyikőnk sem iszik, ha a sírba viszik!”

FILM: BEREMÉNYI - TURNÉ

Törőcsik, Eperjes, Cseh Tamás...

ZENE: VIVALDI - GLÓRIA

Hármat írt, kettő maradt meg, a legszebb egyházi zene tőle.

SZARKA GYULA

SZÜLETETT: 1962. május 5-én Vágsellyén. FOGLALKOZÁSA: zenész. A Ghymes együttes és a Nádszegi Napszínház alapítója. Tucatnyi Ghymes-album mellett szólólemezei: Alku (2004), Bor és a lányka (2007), Toldi (2009). 2011-ben testvérével, Szarka Tamással Kossuth-díjban részesült. A Szent György-hegyi Hegymagason borászkodik.

BÁNFALVI ESZTER

SZÜLETETT: 1979. szeptember 11-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: színész. Ötödik próbálkozásra vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol Ascher Tamás és Novák Eszter zenés osztályában diplomázott 2007-ben. Az önszerveződő HOPPart színházi társulat oszlopos tagja volt. Filmszerepek: Poligamy, A zöld sárkány gyermekei, Isztambul. 2008-tól a Nemzeti Színház tagja, játszott a többi között az Úri muriban, a Bánk bánban, A velencei kalmárban, a Szent Johannában, a Mephistóban.