− A nyilatkozataiból tudjuk, hogy A nagy füzetet több mint tizenöt éve szeretné adaptálni. Ha sikerült volna korábban, mennyiben lett volna más a film, mint most?

Szász János, színházrendező

− Nem gondoltam még erre, de tény: egészen más életet éltem tizenöt éve, mint ma. Hiába foglalkoztattak ugyanazok a kérdések..., talán szelídebb film lett volna. Már sok interjún vagyok túl itt, Karlovy Varyban minden külföldi újságíró megkérdezte, hogy A nagy füzet összefüggésben van-e a magyar politikai helyzettel. A válaszom az volt: természetesen, nincsenek véletlenek.

− Agota Kristof művét már több európai auteur szerette volna megfilmesíteni. Végül magyar film lett belőle.

− Szerencsénk volt. Sőth Sándor producerrel kezdtük el vadászni a megfilmesítés jogait. Időközben nagyon szoros viszonyba kerültünk Agotával, olvasta a forgatókönyvet, és nagyon boldog volt, hogy magyarul akarjuk megcsinálni, így a műve ily módon tulajdonképpen hazatérhet. Annak idején azért franciául írta meg a könyvet, mert azt gondolta, hogy Magyarország bezárkózott, és itt senkit sem érdekelt volna.

− A rendezői koncepció mellőzi a mostanában divatos vizuális grandiozitást.

− A regény és a film két önálló műfaj – biztosan sokan számon kérik majd rajtam az irodalmi művet. Az előbbit olvassák, a másikat nézik egy közösségben. A regényben a háború nagyon érdekes módon van jelen, mintha nem is létezne. Én mint adaptáló, szívesen változtatok, de az alapmű szándékait nem akartam felülírni.

− A nagy füzet az eddigi legerőszakosabb filmje.

− Alapvető kérdés, hogy egy film mennyire legyen explicit. Mindent megmutassak, vagy van, amit érdemes a néző fantáziájára bíznom? Én mindig az utóbbit gondolom helyesnek, a néző lássa magában egy-egy keményebb pillanat folytatását. Egy-egy háborús helyzetben megváltozik a morál, a jóról lehet úgy is beszélni, ha megmutatod a rosszat.

− A nagy füzet a magyar filmfinanszírozást megújító Magyar Nemzeti Filmalap zászlóshajója, ezért különleges figyelem kíséri.

− Egyáltalán nem örülök a pluszfigyelemnek, mert mindenképp elveszi a levegőt a film elől. Az MMK-nál kezdtük még a fejlesztést, a közalapítvány az apukája a filmnek. A másik apukája Szőcs Géza, a harmadik pedig valóban a filmalap. Mindannyian támogatták a megszületését.

− Az MNF-fel milyen volt az együttműködés?

− Voltak problémák, de ezeket megoldottuk házon belül. Ugyanakkor kaptunk nagyon jó észrevételeket is. Magyarországon mindenki a politika szemszögéből néz a filmalapra, de én nem. Támogatták a filmet, cserébe konzultációs jogot kértek, ezzel a jogukkal pedig éltek is. Ennyi.

− A Berlinale és a cannes-i fesztivál visszautasította A nagy füzetet. Csalódott?

− Őszintén, sosem gondoltam, hogy Cannes meg fogja hívni. A berlinalés meghívásban nagyon bíztam, de akkor még nem volt kész a film, amit ők láttak, egy sokkal nyersebb és hosszabb verzió volt. Ezt a filmet nagyon sok helyen eladták Európában moziforgalmazásra, számos fesztiválra hívták meg, de Magyarországon még nincs forgalmazója.