Nyilvánvaló, hogy a Karel Och művészeti igazgató vezette szelektorcsapat olykor vakmerőségre is vállalkozik: erről tanúskodik például az XL című izlandi produkció beválogatása, mely tulajdonképpen egy igen túlsúlyos alkoholista ámokfutása videoklipes stílusban. Miután a vásznon látható káosz még a játékfilm kritériumát sem üti meg, gyorsan beszéd-, illetve vitatéma lett. Ugyanakkor a versenyben vannak kellemes meglepetések is: az ilyesfajta „jobbak” mezőnyében közös, hogy tulajdonképpen mindegyik mű konzervatív, egyszóval a mozgóképes innovációt hiába keressük bennük.

Az első kellemes meglepetés „hazai” színekben érkezett: Jan Hrebejk Honeymoon című műve esetében kissé rendhagyó, hogy nem komédia, hanem egészen tragikus hangvételű mozi. Igaz, a direktor a 2009-es Kawasaki Rose és a két évvel későbbi Innocence című művében már elkezdte boncolgatni a cseh társadalom gondjait. A Hrebejk-féle szociovonalat trilógiává bővítő Honeymoon trükkös munka. Az egész afféle happy starttal – gondtalan kezdettel – indul, egy templomi esküvővel, amelyet a lagzi követ. A hibát a gépezetben egy ismeretlen fiatalember jelenti, akit ugyan senki nem hívott meg, de nagyon sokat tud az ifjú férjről, és egészen levakarhatatlannak tűnik. Lassan felszínre kerülnek a múlt titkai, és Hrebejk egy egészen mesteri félrevezető technikával először azt sugallja, hogy egy szimpla és régen eltemetett homoszexuális kapcsolatról van szó a ismeretlen férfi és Radim, a férj között. A film második felében azonban robban a dramaturgiai bomba. Ahogy szűkül a dráma, és egyre inkább haladunk a kamarajelleg felé, kiderül, hogy sokkal súlyosabb dologról van szó. Radim múltja sokkal bűnösebb a sejtett „félrelépésnél”: tulajdonképpen kiderül, hogy egy súlyosan homofób és szadista karakterről van szó, aki középiskolás korában addig alázta és kínozta egy osztálytársát, hogy az végül öngyilkos lett. Az álarcok lehullása után pedig következik az elkerülhetetlenül tragikus lezárás.

A díjesélyes művek közé robbant be a szebb napokat is látott olasz filmművészet egyik új darabja, a Roberto Andó rendezte Viva la Liberta. Legnagyobb erénye, hogy a politikai szatírát egészen végig rendkívül magas színvonalon tartja. Középpontjában Enrico Olivieri, a baloldali ellenzék vezetője áll, akit mindenki túl puhának és pipogyának tart. A felelősség alatt megroppan, és eltűnik a nyilvánosság elől – egy fiatalkori szeretőjénél keres menedéket. Közeli munkatársának hirtelen zseniális ötlete támad: megkeresi Olivieri „bolond” ikertestvérét, hogy vegye át egy ideig a politikus szerepét. Onnan kezdve, hogy egy életvidám intellektuel kerül magas politikai pozícióba, szenvedélyével életet lehel a baloldalba, és egészen a kormányváltásig röpíti a pártját. Nagyon szimpatikus Andó üzenete, hogy ideje lenne a politikai bábokat cselekvőképes emberekre cserélni, ugyanakkor kegyetlenül kritikus is egyben. A jelenlegi európai baloldalon csak a csoda (illetve egy kis csalás) segíthet – sugallja, sokak egyetértésétől kísérve. A profin összerakott film legnagyobb erőssége a kettős főszerepet alakító Toni Servillo, aki kisujjból megoldja és elhiteti velünk, hogy tényleg két teljesen különböző karakter.

A jobb versenyművek közé sorolhatjuk még a 11.6 című francia produkciót, mely egy szórakoztató portré a pénzszállító Toni Musululinról, aki 2009-ben meglovasított csaknem 12 millió eurót, és a gall média egyfajta modern Robin Hoodnak állította be. Nem mond sokkal többet Philippe Godeau mozija sem, egyetlen hibája is ez: túl könnyű fesztiválversenyfilmnek.

Legalább a díjak terén (remélhetőleg) nem lesz túl erős konkurenciája Szász János A nagy füzet című Agota Kristof-adaptációjának,melynek világpremierje ma este lesz a cseh fürdővárosban.

Nemes prezentált

Nyolcpercnyi összevágott anyagot prezentált Nemes Gyula a Zéró című új filmje kapcsán hétfőn a fesztivál Works in Progress 2013 nevű szakmai fórumán. A burleszk stílusú képsorokban a két főszereplő, Kovács Krisztián és Martina Kratka mellett feltűnt Tóth Orsi és a világsztárnak számító Udo Kier.

A Zéró egy fiatal méhészről szól, aki szembesül a méhek kihalásával, és ezért egy anarchista-terrorista akcióba kezd a fogyasztói társadalom ellen. A forgatás februárban kezdődött Afrikában, május óta zajlik Budapesten, a kész film 2014-ben kerül majd a mozikba.