Hadiözvegy a trafikban

Tízévnyi kényszerpauza után a minap újranyitotta állandó történeti kiállítását a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum. A tárlat rendkívül érdekes, emellett sokat lehet okosodni tőle: fogalmam sem volt róla például, hogy a cégér a német Zeiger (mutató) szóból jön, a bolt a boltívből, mert az őskereskedők azok alatt, az ablakaikból árusítottak, valamint hogy mi a búbánat az, hogy ólomczukor.

„A jó kalmár a világ jótevője” című kiállítás a XIX. századi kereskedelem fejlődésének bemutatásával, még pontosabban a múzeumpedagógia jegyében fogant játékkal nyit, különféle izgalmas rejtvényeket lehet megfejteni fiókok húzogatásával-tologatásával, sőt a tanulók különféle gabonafélékkel is megismerkedhetnek, például a közeli jövő állami gyermekétkeztetésének meghatározó alapanyagával, tehát a hajdinával. Ugyane teremben számos más érdekesség mellett megtekinthető Klauzál Gábor vonatkozó miniszter asztali léptékű büsztje és Vitek Vince óbudai hentesmester (1792–1857) olajportréja, bizonyítva, hogy a leölt és kivéreztetett haszonállatok feldarabolása és szakszerű kiporciózása mennyire polgári és főleg jövedelmező élethivatás lehetett egykor, valamint látható egy jókora színvas pénzesláda, amilyen eszerint Vitek Vincének is nyugodtan lehetett. Egy gondosan összeállított kollekciónak köszönhetően feltárul a mérésügy evolúciója is: megtudható emitt, hogy hosszas kínlódás után 1876-ban, Párizsban mondtak búcsút végre a teljesen eltérő, de együtt élő, megszámlálhatatlan mértékegységnek – amelyek csak arra voltak jók, hogy mindenkit összezavarjanak –, bevezetve a tízes számrendszert.

Új, állandó
Új, állandó

A második teremben elsőként a hazai kereskedelmi szakoktatás fejlődési íve rajzolódik ki a látogató szeme előtt, ugyancsak igen szemrevaló műtárgyak közreműködésével, többek között büszke iskolai jelvényekkel, bizonyítványokkal, valamint egy sorsjeggyel, amely a Kereskedő Ifjak Társulata üdülőtelepe javára rendezendő tárgysorsjátékra készült. A húzás napját 1915. január 31-re írták ki, nem biztos, hogy sok fiatal kereskedő vett részt a jeles eseményen. Arrébb egy XX. század eleji cégvezető élethűen berendezett dolgozószobája elevenedik meg, egyebek mellett Az ügyes eladó kézikönyvével (írta: Dr. Orel Géza iskolai főigazgató), a Magyar Tudakozó Egylet felbontott borítékjával és a Makláry Email nevű zománclakkfesték (Budapest) szórólapjával.

A kiállítás élethűre szabott fűszer-csemegekereskedéssel folytatódik, amelyben egy orrtalanságát markáns bajusszal feledtető szatócsinasról mintázott bábu fogadja az érdeklődőket, „sütemények fogdosása tilos” feliratú vesszőkosárral. A szobát csudaszép színes bádogdobozok és zománcolt termékreklámtáblák uralják, ezek közül egy lila tehenes csokoládéhirdetést emelnék ki, amelyet azonban Stühmerék jegyeztek – lehetne esetleg perelni, bár kérdés, ki kit. Be van mutatva egy 1910 körül készült csodálatos, forgatható kávétartály és egy különös készülék, amely a „Legfinomabb Szalon Petróleum” nevet viseli. Az alján rézcsapok díszlenek, ezekkel lehetett petróleumot csapolni, egy decitől két literig – lenyűgöző, amiként a csemegepult oldalára helyezett régi Maggi-hirdetés, amely még egyáltalán nem keveri bele üzenetébe nagymama ünnepi tyúkhúslevesét, csupán annyit bátorkodik meggyőződéssel állítani, hogy „javítja az étkek ízét”; továbbá egy debreceni fűszerboltos 30-as évekbeli reklámversikéje, miszerint: „Jó kedvetek el ne vesszen / Magyar soká ne vérezzen / Isten áldást adjon reánk / Hallgassa meg forró imánk / Legyen úgy mint régen volt / Ezt kívánja néktek Vojth”. Az álbolt egyik fiókján, a sonkapáczos rekesz társaságában különös felirat díszlik: „ólomczukor”. Olvastán elfeledett békebeli finomságra gondoltam, de már nem, mert tudomásomra jutott, hogy ez pontosan az ólomacetát, egy irtózatosan mérgező vegyszer, amelyet például a textiliparban és fapácként használnak, nyilván magas elhullási ráta mellett.

A negyedik terem egykori pesti utcarészletet idéz rendkívüli részletességgel. A falhoz állított Mária Terézia Brandy című padról néztem szerteszét. Tekintetem először az egykori Fortuna Bazár (Pestnek legolcsóbb bevásárlási forrása) remek faragott portálján legelt, aztán a hajdan ugyancsak létező Fekete Kutya drogéria katonásan elrendezett odolos dobozain, később egy ódonra komponált hirdetőoszlopon, amelyről kiderült, hogy a Hillebrandin a legjobb étvágygerjesztő gentri-likőr, valamint hogy a Gazdaságpolitikai Párt „csatlakozásra szólít fel mindenkit, aki az ország és a saját boldogulását az elfajult pártvillongások helyett pártpolitikától mentes, céltudatos gazdasági politikától várja”. Hátul egykorú trafik látható. Egy hadiözvegy ül benne.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.