Tehénbőgés az éjszakában

2013-06-28

Az idén újévkor kezdődött a tavasz. Aki január 1-jén jó helyen volt, az tudja. Aki nem, annak most van még egy esélye. Néhány éve újévkor a MüPa a jó hely.

Korábban párszor maga a világ kezdődött itt január 1-jén Joseph Haydn Teremtésében. Az idén pedig először a tavasz kezdődött az öreg Haydn másik oratóriumában, Az évszakokban. Pár nappal később a Duna TV-n is leadták ezeket Az évszakokat felvételről. Több ismétlés aligha lesz. Lelkesen biztatnám tehát a kedves olvasókat, töltsék a tévé előtt ennek a vasárnapnak a legvégét s a hétfő legelejét, vagy rögzítsék ezt a két órát, ha netán korán kell kezdeniük a hetet.

Itthoni tapasztalataim alapján javaslom, hogy az éjszakai haydnozáshoz használjanak fülhallgatót, mert akadhatnak morcos családtagok, akik az éjszaka közepén nem díjazzák a lelkes tájékoztatást, miszerint azért zeng, dübörög a zenekar, s ordít a kórus, mert nyár végi égzengés van, a nép hevesen sürgeti az Ég kegyelmét, ez pedig sajnos nem megy halkabban, de majd rögtön elvonul a vihar, és akkor majd egy sokkal kevésbé decibeligényes, szelíd tercett következik... No de mire épp visszaalszanak szeretteink, már ki is tör a vad őszi vadászkórus a féktelen és ellenállhatatlanul szellemes rezeskavalkáddal.

Van itt egy kis égzengés nyáron, egy kis borongás az elmúlásról télen, de ezekkel a sötétebb árnyalatokkal együtt is ez a bukolikus oratórium bő két óra gyönyörűséges hazugság a természetközeli paraszti élet fölemelő szépségéről. A valóság legégibb mása. Három nyitott szívű, minden jóra, szépre érzékeny, dolgos, a teremtésért hálás ember, az öreg gazda, a lánya meg a jövendőbelije, körülöttük a hasonszőrű nép... A rügyfakadástól a féktelen napsütésen át a vadászatig, a szüretig, a mulatságokig, a télben áldott meleg szobáig sorra kerülnek mind az élet áldásai. A naiv, butácska szöveg fölé az öreg mester színekben, dallamokban és ötletekben végtelenül gazdag zenét írt. Talán az állatok lehetnek a leghálásabbak neki. Senki nem tudta őket olyan markánsan és megragadóan megjeleníteni zeneileg, mint Haydn. A teremtésben is meg Az évszakokban is. Senki sem tudott úgy tehenet bőgetni, békát brekegtetni, madarat kornyikáltatni, vadászkopót nyüszögtetni.

Pár hónappal ezelőtt már méltattam egy zenenézőben Vashegyi Györgyöt, aki „húszéves kora körül alapította a legkiválóbb magyarországi régi zenei együtteseket, az Orfeo zenekart és a Purcell kórust”. Erre az újévre Vashegyi együttesei elé állította nagy tanítómesterét, a maholnap nyolcvanéves Helmuth Rillinget, aki nagyon éles és tiszta vonalakkal rajzolja a zenét, és úgy jelenít meg minden zenei ötletet, hogy az a legbotabb fülben sem sikkadhat el. Az öreg Simon gazdát pedig Bretz Gábor énekli, akire A bolygó hollandi kapcsán volt szerencsém fölhívni a kedves olvasók figyelmét.