Nem beszél el történetet, legföljebb sejtet. Nincs történeti íve sem, csak a főhős – egy fiatalember – személye által összekapcsolható epizódokból építkezik. Nem dokumentarista mű, noha főként amatőrök játszanak benne, akik fölidézik a korabeli Magyarország (városi) figuráit: többnyire testileg, lelkileg vagy jellemükben sérült embereket, jellemző környezetben. Az alakok ugyanakkor elnagyoltak, stilizáltak, nemritkán abszurdak, fantasztikusak, de ettől még szó sincs hagyományos fikciós filmről. Nem korszakos alkotás ez, hanem korszakot (a hetvenes évek filmkészítését) lezáró, a dokumentum- és fikciós filmezés sajátos szintézisét megvalósító munka.

És mint ilyen, remekmű. Műfajaként – csontig lebontva –azt is mondhatnánk, krimi: a főhősnek postán kellene föladnia egy rakás pénzt, de megtartja magának, és egy szabad, gondtalan napon elveri az egészet. Ahogy a film elején megjelenő Goethe-mottó mondja: „Semmi sem ér többet egy napnál”. Taxizik egyet; fölkeresi nagy, lepukkant belvárosi lakásában ágyhoz kötött anyját és habókos nagynénjét; luxusétterembe és csehóba egyaránt betér, az utóbbiban jól meg is verik; flipperezéssel egy csomó pénzétől megfosztják; meglátogatja a korabeli Híradó mozit, ahol Las Vegasról néz filmet; elmegy a Vidám Parkba, és alkalmi haverjának befizet egy örömlánynál.

És így tovább, sodortatja magát a pillanattal, minden motiváció nélkül. Mikor estére elfogy a pénze, elmegy a rendőrségre, és föladja magát. Jeles András a kor hangulatát, céltalanságát és reményvesztettségét érzékelteti ebben a filmben, amely a bemutatása után durva kritikákat is kapott „nihilizmusáért”. Viszont nem került évekre dobozba, mint későbbi műve, az 1983-ban forgatott Álombrigád, amelyet csak 1989-ben mutattak be. Külön élmény a DVD-extrák között a rendező, Kardos Sándor operatőr és Gelencsér Gábor filmtörténész kommentárja, továbbá Jeles három főiskolai kisfilmje, különösen az 1970-ben készült riport egy gyilkosként bebörtönzött nőről, akiről kiderül, valójában ártatlan.