Versenyen kívül
Egy zsarnoki uralom plakátjait látjuk tehát, mely azt vallotta magáról, hogy végképp eltörli a zsarnoki múltat. Ezt állítja magáról ama zsarnoki alaptörvény alapjainak fölszedése után két évtizeddel a jelenleg hatályos hatalom is, mely a Nemzeti együttműködés nyilatkozatában és a Nemzeti hitvallásban fejezte ki önmagát. E dokumentumokból vett idézeteket olvashatjuk lesunyt fejjel a galéria padlatán, a plakátok alatt. A látogató dolga eltöprengeni ezek viszonyán.
A Végképp eltörölni...? kérdésével címzett kiállításon azért hozták össze (Kende Tamás történész ötlete nyomán) ezen plakátokat s idézeteket, hogy kirángassák egymást történelmi szövegkörnyezetükből. Kirángatás nélkül a múlt nem tanít semmire. A kirángatás torzító hatásának fölmérése nélkül meg félrevezet. A kiállítás nyitóoszlopán nem túl rövid, de árnyalt és magvas bevezető szöveg óvja a látogatókat a félrevezetési és félreértési lehetőségektől.
A magabiztos erő, egység, egyértelműség világába visz vissza a plakáttömeg. Ez a negyven év a nyugalom szigete volt a reklámharcok tengerében. A politikai, gazdasági és világnézeti versengés, az átkos relativizmus világa után és előtt. Ezeknek a plakátoknak nem konkurens plakátok ellenében kellett helyt állniuk. Olyanok is. A minőségük úgy alakult, ahogy az alakulni szokott a versenytől megóvott világban. Ezek a plakátok nem arra készültek, hogy minél nagyobb részt nyerjenek meg valamely versengő résznek, hanem arra, hogy a társadalom egészének megtanítsák, mi a helyes – a társadalom egésze szerint. Gazdasági, politikai, morális és mindezek fölött nemzeti egység sok-sok népi motívummal. A magán- és a társadalmi érdek egysége. Ez a plakátok elsődleges üzenete.
„Békés munkát, munkás békét –erre szavazunk.” „Nemzeti egységben a fejlett szocialista társadalomért.” „A Hazafias Népfront jelöltjei, a nemzeti egység képviselői.” Népi motívumos gerlepár szív alakú keretben: így kíván Boldog Új Esztendőt a Hazafias Népfront. „Biztosítsd családod jövőjét – jegyezz békekölcsönt!” Az Állami Biztosító és a Hazafias Népfront egyaránt a biztonságos jövőbe vezet. A nyereségrészesedésből vegyél filmkészletet! Itt a zárszámadás, vegyél fényképezőgépet. Stb. Amit a rendszer ád, abból lesz a magánboldogság. „Megvalósulnak terveink.” Miként takarékosság által a pirospozsgás ártatlan, vidám gyerekekből és jámbor szülőkből álló családban, azonképpen a társadalomban. „400 ezer lakás épül a negyedik ötéves tervben.” „Munka és takarékosság eredménye: saját otthon!” „Mindent a maga helyére – magot a földbe, pénzt a takarékba.” „Hazádnak, magadnak takarékoskodj!”
„Éljen szeretett tanítónk!” – olvassuk az iskolák államosításának tizedik évfordulójára készült plakáton. Normatív szeretet az államosított tekintély megszemélyesítőjének. „Ez illik az iskolába” – ezt az egyenszöveget viseli valamennyi iskolai ruházatot kínáló plakát. A filmgyártás államosításának 25. évfordulóján ingyenjegyet kapnak a 25 évesek.
Minden elképzelhető évforduló ok a plakátra. Az alkotmányé kivált. Az egységesen dolgozó nép egységes hatalmából következik, hogy ami az államé, az a miénk, az a miénk, ami az államé. S minden értékünk a becsületes, azaz a hatalom terveivel összhangban végzett munkából fakad.
Az új kor gyermekei példát mutatnak az azt követni kész szerető szülőknek: „Anyu, írd alá!” – nyújtja a tollat a jó arcú (mert hisz itt mindenki jó arcú) gyermek édesanyjának, aki a Béke Világtanács békefelhívása fölé hajol. „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
Miként a Nemzeti hitvallásból tudjuk, „népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait”. Ezt a szolgálatot bontotta le a munkából élő kisemberek számára kézzel fogható módon a konzerveket kínáló plakát is: „Készétel a dolgozók szolgálatában.” A tüzelőanyagot a rezsicsökkentés jegyében reklámozták: „Kevesebb pénzért – Több meleget! Háztartási szén.” Ahol állami plakátok intenek, hogy a gyümölcsöt meg kell mosni, ott a magánéleti szocializáció felelősségét is átveszi a Párt.
A színházi és filmplakátok, ha a rajtuk hirdetett mű nem adta az átpolitizálás lehetőségét, egyszerűek, kockázat- és feszültségmentesek voltak, kerülték a föltűnést. A tárgyi tájékoztatás funkciójánál többet nem viselő hirdetmények pedig a szövegen túlmenő vizuális hatáselemet nem tartalmaztak. Egyszerűen rányomtatták a papírra, hogy a beadott törkölyért „azonnal” pálinkát adnak. Vizuális megerősítés ehhez már nem kellett.
Előttünk áll a nemzeti együttműködés rendszere, melyben a centrális erő követése mindenki számára (mi több: felé) lehetőség és elvárás: „Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai. A Nemzeti Együttműködés... lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.”
Ha kilépünk a galériából, látjuk, hogy más (plakát)világ vesz bennünket körül. Ebben csak rész, mi egykoron egész volt. A mi NER-ünk nem az igazi. Nincs még túl a versenyen s a szabadságharcokon. A NER csak párosával nyer. Ha a nemzeti együttműködés rendszerét körülveszi, és nem enged ki belőle a nemzetközi együttműködés rendszere. Ma viszont a nemzetközi ER bele nem enged. Így marad a mi NER-ünk híg NER. Gyökértelen utánzat.
