(Polgár-)Mesteri művek
A három éve működő Kertész 29 igazi befogadó galéria, ahogy a tulajdonos Horváth Tamás István fogalmaz: főként olyan művészeknek nyújtanak bemutatkozási lehetőséget, akik magas minőséget képviselnek ugyan, ám kevés esélyük van bejutni más fővárosi kiállítóhelyre, mert vagy túl fiatalok, vagy túl messze élnek Budapesttől. A mostani tárlat abból a szempontból rendhagyó, hogy az alkotókat kizárólag a foglalkozásuk köti össze, ám a galériatulajdonos szerint abban most sem tértek el a hagyományoktól, hogy kizárólag színvonalas műveket tettek közszemlére.
Zongor Gábor – aki a TÖOSZ főtitkáraként személyesen ismeri a településvezetők többségét – azt mondja, legalább 50-60 olyan közéleti szereplő akad szerte az országban, aki valamelyik művészeti ágban (a képzőművészet mellett főként zenében) kiemelkedő teljesítményre képes. A Kertész 29 mostani tárlatára is ő ajánlotta a résztvevőket, a galériatulajdonos pedig csak arra ügyelt, hogy a polgármester-művészeknek az igazán nívós alkotásai kerüljenek a kiállítótérbe.
Zongor szerint aligha tekinthető kuriózumnak, ha egyes közéleti szereplők magas szinten foglalkoznak a művészettel.
– Valójában ez lenne a normális állapot, hiszen egyszerre születünk alkotó embernek és közösségi lénynek. Lehet, hogy a szocializáció során ebből sokat elveszítünk, ám a hiteles közéleti ember ezeket a képességeit mindenképp megőrzi. Másfelől pedig egy települést vezetni igazi alkotómunkát jelent. Egy kiemelkedő polgármestert azzal a jelzővel szokás illetni, hogy „városépítő”, vagy azt mondjuk róla, hogy „meglátszik a keze nyoma a településen”. De más példát is mondhatnék: egy városvezető úgy irányít, mint egy filmrendező. Felügyeli, hogy mindenki megoldja a rábízott részfeladatokat, hogy abból a végére egy egységes mű jöhessen létre.
Az érintettek más-más utat bejárva érkeztek meg a Kertész utcába. Egyiküknek sem ez az első bemutatkozása, sőt Zongor Gábor az egyik legtöbbet kiállító képzőművésznek számít az országban. Profinak egyedül Bende Róbert tekinthető, aki főiskolai diplomát szerzett rajz és vizuális kommunikáció szakon, a többiek autodidakták. Bende és Zongor festő, Horváth Ottó népi fafaragó, Hodálik pedig fotós.
Az alkotók kiválasztásakor az is szempont volt, hogy ne ugyanabból a politikai családból érkezzenek. Ketten független polgármesterek, Hodálik Pál viszont fideszes, míg a napi politikától már visszavonult Zongor korábban MSZP-s képviselőként ült a parlamentben. Horváth Tamás István szerint a tárlattal azt is demonstrálni akarták, hogy a művészet képes összekovácsolni az egyébként különböző pártállású közéleti szereplőket.
