Ez persze jó a turistáknak, mert nem kell tetemes roamingdíjat fizetniük. Az meg kimondottan nyerő, hogy offline módban is használható a José Simon grafikus által tervezett alkalmazás.

Ha az applikáció esetleg nem működik, a papírra nyomtatott változatban még mindig bízhatunk

Meglepő és egy percig sem mulatságos viszont, hogy a Deák térnél, például a Design Terminálon és környékén, csütörtök délelőtt reménytelen ingyenes – vagy szűkítsük: működő – wifit találni. Így későbbre marad, hogy ezt az app-et kipróbáljuk. Marad a jó öreg, de attraktív papírverzió, amelyet viszont bárki megtalál például az Erzsébet téren, a formatervezés házában. Az idei X. Design Hét, amelyet szeptember 27. és október 6. között rendeznek meg, egész évben szeretne jelen lenni a budapesti kulturális életben. Ezt új projektvezetője, Osvárt Judit meséli. Az első ilyen idei projektjük ez a térkép, amelyen 134, formatervezéshez kapcsolódó boltot, galériát, múzeumot, piacot, kávézót, cukrászdát tüntettek fel. Aki a kulinária kellékeit keresi, ugyanúgy talál magának üzletet, mint aki a biciklijére applikálna például táskát. Lehet dizájnvásárokra bukkanni (WAMP, Fullkolor, Gouba vagy a Projekt Showroom), vagy meglátogatni az intézményeket (a terminálon kívül a FUGA-t) is.

A térkép bemutatója alkalmából a szervezők elvitték egy túrára az újságírókat. 134 helyre nyilván nem volt idő, de párra igen, még a negyven fokban is. Árnyékról árnyékra osonunk az Erzsébet tér–Anker köz–Kazinczy utca–Wesselényi utca vonalon. Unikális a tizenegy éves Retrock Vintage ruhabolt, amely egy éve működik az Ankerben. Egy helyen árulják iparművészek friss kollekcióit és a szokványosnak picit sem mondható, másodkézből származó retroholmikat. Egyértelmű, hogy a vevők hetven százaléka külföldi, hiszen a Deák tér bevált turistacsomópont.

A Magyar Formatervezési Tanács megbízásából készült térképből ez az 1.0-s verzió, de lesz folytatás, ígéri a projektmenedzser, Tornyánszki Éva. Minden évben frissítik majd, bár az első évben is hosszan könyörögni kellett a boltoknak, hogy adják meg adataikat az ingyenes promócióhoz. Ilyenkor eltöprengünk azon, ez a szokásos lustaság/elfoglaltság/ érdektelenség-e, vagy az „ingyenesség” hazai értéktelensége.

Nem tapasztalható ugyanakkor ez az érdektelenség a Zangio családi kézműves csokoládék műhelyében, ahol a hűvösben hegyekben állnak a térképek, és még a falra is kitűztek egyet. Nem feltétlenül kánikulabarát műfaj a csokoládé, de hogy érdemes megkóstolni akár helyben a sós karamellásat és a biocitrusosat, azt garantálhatjuk.

Bár ósdinak tűnik, egyáltalán nem az analóg fotók boltja a Lomography. Megállapítjuk és megnyugszunk: nem azért látunk a falon minden papírképből harmincat, mert napszúrást kaptunk. Ez egy ilyen műfaj. Az itteni gépekhez állítólag nem kell Pulitzer-díjas fotósnak lenni, de kreatívnak és vizuális típusnak biztos, hogy az ember átgondolja, miféle kompozíciót kap, ha például egy kockára többször ráfényképez. Ehhez kézikönyv, tanfolyam és bolti segítség is adott, ha a nettel nem boldogulnánk. Hogy a dizájnos fényképezőgépek jól néznek ki, az tuti, még kémváltozatban, bébigépet is vásárolhatunk, sőt olyan verzió is létezik, amelyet úgy kell megpörgetni, mint egy imamalmot – így 360 fokos képet kapunk.

Emlékeznek még az Állami Könyvterjesztő Vállalat neonbaglyára? A Csemege-kosárra? Mond még valamit a kávészemekből álló Omnia-baba? Ha nem, akkor érdemes benézni a Kazinczy utcai Elektrotechnikai Múzeum udvarára, ahol felújított állapotban őriznek jó néhány neonreklámot. Az AKKU nevű progresszív kulturális centrum fájdalmasan rövid életét a helyi önkormányzatnak nem köszönjük. Érthetetlen, három év után miért tátong még üresen a hely, amelyben most mintha valami építkezés nyomát látnánk.

A Király utcában megnézzük a VAM Design bútormúzeumát is, külföldi sztárformatervezők izgalmasabbnál izgalmasabb bútorait. A kollekció nemcsak a kiváltságosaknak látogatható, hanem bejelentkezésre bárkinek tartanak ott tárlatvezetést.