Négy nap élet

2013-06-21

Négy napba belesűríthető egy feltétlen szerelem minden intenzitása. De hogy illeszthető bele az azelőtti és azutáni évtizedekbe?

Rómeó és Júlia, úgy, ahogy Shakespeare megírta őket, csak fiatalok lehetnek. Nem azért, mintha az idősek ne tudnának szeretni bármekkora szenvedéllyel, hanem azért, mert az ő szerelmük lényege éppen az, hogy ne tudhassanak megöregedni. Megpillantják egymást, egymásba szeretnek, megházasodnak, és lényegében minden megtörténik velük, ami másokkal hosszú évtizedekre széthúzva szokott megtörténni, mire, napok múlva, meghalnak. A nevükkel, amely immár nem köti őket, és atyjuk megtagadásával múltjukat, környezetüket, a körülöttük lévő egész világot dobják el, mindent egymáson kívül. Világos, hogy csak e világon kívül találhatnak egymásra.

De van-e mód arra, hogy részünk legyen ilyen intenzitású szerelemben úgy, hogy azért mégis leélhessük az életünket? A szív hídjai szerint igen.

Már középkorúan, Iowában, ami nem sokkal jobb vagy rosszabb hely a többinél, él egy háziasszony a férjével és a gyerekeivel. Ők sem sokkal rosszabbak vagy jobbak a többi férjnél és gyereknél. Vagyis éli az életét, ahogy mindannyian tesszük. Családja négynapos távolléte és egy véletlen találkozás azonban lehetővé teszi, hogy bepótolja az abszolút, a kizárólagos szerelmet.

Négy napot kap, amit kívül tölthet a világából, aztán vissza kell térnie, kiengedni a gyerekeit a saját problémás házasságukba, eltemetni a férjét, elintézni néhány további évtizedben, ami még hátravan. Kissé szomorúan, bölcsen és mindennek ellenére talán mégis elégedetten. Erről a szerelemről és a körülötte lévő pár évtizednyi életről beszél Robert James Waller híres könyve, Clint Eastwood ezt adaptáló, cseppet melodramatikus filmje és most ugyanezt mutatja meg Udvaros Dorottya és László Zsolt kettőse az Óbudai Társaskörben.