Lemegy a stáblista, fölmegy a fény, és kétszáz kryptoni ül a nézőtéren, szevasztok, hogy ityeg az a kryptoni fityeg.

Henry Cavill

Nem mondom, hogy világbajnok ötlet, de jobbnak hangzik, mint ez a folyamatos szörnyülködés, hogy ide akarnak jönni, és el akarnak pusztítani minket. Mi is ezt csináljuk, és nemcsak más fajokkal, az amerikai bölénytől a tasmániai erszényes farkasig, de a hozzánk hasonlókkal is, nyilván ez az élet rendje.

Az acélember mindenesetre nem kockáztat, az idegenek nem akarnak jót nekünk, és ha nem volna köztük egy áruló, akkor lehet, hogy valóra vált volna a régi álom, tényleg kryptonitákkal néznénk a filmet, és nem emberek játszanák benne a távoli bolygó lakóit. Így viszont marad a luxusszereposztás. Russell Crowe bizonyára sejtette, hogy nem élete főművén dolgozik, de miért is állott volna ellen az ajánlatnak. Valaha Marlon Brando is volt Superman-papa, és a két színész között a hasonlóság ma már nemcsak tehetségben, de kilókban is észrevehető. Nem is ő az érdekes eset, hanem a szerepkört váltó földi házaspár, akik elsődleges történetvezetőkből átcsusszantak a főhős rokonai kategóriába, Diane Lane és Kevin Costner játsszák a földi nevelőszülőket, hozzájuk csapódott be a csecsemő szupermanus, ők felelnek azért, hogy nem kapott időben fogszabályozót az alsó fogsorára.

Az ember önkéntelenül is szeretné kivonni magát a történetből, ilyen ostobaságokon morfondírozik, hogy ha úgyis az egész bolygó légkörét és gravitációs szerkezetét meg kell változtatni, akkor vajon miért jöttek el a kryptoniak a világ túlsó végére, miért nem érték be a szomszéd lakatlan bolygókkal, meg hogy vajon miért olyan mitesszeres a gonosz Zod tábornok orra, mégiscsak furcsa, hogy a világegyetem csúcsmodelljei ugyanazokkal a bőrbetegségekkel küzdenek. És miért mondják azt a Krypton bolygón, hogy valami keletről közeledik, náluk is hasonló a szisztéma az égtájakat illetően? Be vagyunk zárva a saját világunkba, ami persze nagyon vicces dolog, az Acélember bíbor köpönyege éppen úgy lobog, mint valami hadvezéré, Marcus Aureliustól Adolf Hitlerig. Az már nem vicces, hogy a rendező, Zack Snyder is bezárta magát a sci-fi-akció műfajába, és egy pillanatra sem néz ki onnét, mesterséges világokban pofozzák egymást, több mint két órán keresztül, rendületlenül.

Még csak panaszkodni sem lehet, magunknak okoztuk a bajt, amikor arra kényszerítettük a filmkészítőket, hogy olyan mozival álljanak elő, amelyet nem lehet DVD-n vagy számítógépen elviselni, amiért be kell menni a nagy vászon elé, és minimum egy 3D-s szemüveget is az orrunkra kell illesztenünk. Most megkaptuk. Az acélember elmesélhetetlen, túllóg a „jó kis marhaság” időbeli korlátain, nincs benne ellágyulás, szerelem, megállás, röpködő lények vágják egymást fejbe a felhőkarcolókkal. Ezalatt a Krypton bolygón valaki arról forgat filmet, hogy egy szőke, fekete ruhás, nagydarab nő belesétál a Trevi-kútba.