Vörös iszap és sárga tengeralattjáró
A nagyszabású mustrát kétévente rendező Kecskemétfilm stúdió különleges produkcióval rukkolt elő a közelmúltban: Devecserben bemutatták a helyi általános iskola tanulóival közösen készített filmjüket a 2010-ben történt vörösiszap-katasztrófáról. Szoboszlay Péter rendező animációs dokumentumfilmnek nevezi a Gyerekek vörös tájban című, DVD-n is megjelent alkotást, amely nem a vörösiszap-áradást mutatja be (az csupán a film végén, jelzésszerűen jelenik meg), hanem azt, ami a tragédia következtében örökre eltűnt az emberi környezetből, és aminek emléke kitörölhetetlen nyomot hagyott a gyerekekben.
A devecseri Gárdonyi Géza Általános Iskola diákjai és a kecskeméti stúdió Képről Képre Animációs Műhelyének növendékei terepasztalra ragasztott makettekkel rekonstruálták az utcákat, épületeket, csínytevéseik, barátkozásaik színtereit, kedvenc játszóhelyeiket, amelyek mind semmivé foszlottak. Ezekhez fűződő korábbi élményeikről is mesélnek a filmen. A mindössze hétperces animáció, amely a Médiatanács támogatásából készülhetett el, nagyon tömör és nagyon drámai. „Kis túlzással életem legnagyobb filmcsinálási élménye” – mondta a közös munkáról a rendező a helyi diákok, szülők és pedagógusok lelkes tapsa közepette.
A film bemutatását a Duna Televízió vállalta október 31-ig, a sugárzás időpontját még nem ismerik. Most viszont az egész hazai animációs szakma találkozik Kecskeméten, ahol a fesztivál fő helyszíne immár az új Sheraton Hotel és Konferenciaközpont, de vetítéseket tartanak a környező nyolc településen is, mozik híján könyvtárakban. A mustra 11. alkalommal sorra kerülő magyar szekciójában 23 egyedi rövidfilm, 19 tévésorozat-epizód, 12 videoklip, 50 alkalmazott animáció és 41 diákfilm versenyez. Ezek imponálónak tűnő számok, különösen, ha hozzávesszük, hogy tengernyi amatőr animációt is beküldtek, és ennek alapján joggal véli úgy a stúdióvezető-fesztiváligazgató Mikulás Ferenc, hogy a számítógépes technika terjedésével „új népművészet van születőben”.
Mindez azonban nem fedheti el számára azt a tényt, hogy jócskán le vagyunk maradva a környező országoktól, például a románoktól, csehektől, lengyelektől. Jó ideje nem készül ugyanis magyar egész estés rajzfilm (ennek támogatása elvileg a filmalap feladata volna az új finanszírozási rendszerben), és tegyük hozzá: ami a korábban virágzó tévésorozat-műfajt illeti, a Médiatanács csak bemutatkozó (pilot) epizódokat pénzel, teljes szériát nem. Az idén tehát ismét hazai versenyfilm nélkül rendezik meg a 8. Európai Animációs Játékfilm Fesztivált, más szóval a kecskeméti mustra nemzetközi szekcióját, amelynek versenyében francia, belga, spanyol, brit, dán, lengyel, cseh alkotások szerepelnek. Közülük többet már láthattunk ugyan itthon, némelyek viszont az újdonság erejével hatnak, mint például a César-díjas, Cannes-ban is jutalmazott lenyűgöző mesekönyv-földolgozás, az Ernest és Célestine.
A program egyik fénypontjának ígérkezik a kilenc ázsiai ország filmjeiből összeállított sorozat, amelyben szerzői alkotások, diákfilmek és alkalmazott animációk egyaránt szerepelnek. A Nők az animációban sorozat Horváth Mária (a Magyar népmesék egyik rendezője) és Keresztes Dóra munkáin kívül a brit Joy Batchelor (Állatfarm) és az amerikai Tissa David filmjeiből is merít. Ezenkívül folytatódik a nagy hazai animációs életművek bemutatása, ezúttal Gémes József, Foky Ottó, Vajda Béla, Varga Csaba műveivel. A fesztivál minden alkalommal születésnapokat is köszönt, most – a többi között – a hetvenéves Ternovszky Béláét, aki a legnépszerűbb magyar animációk között számon tartott Macskafogó rendezője. Az alkalom megint csak azt a szomorú tényt idézi föl, hogy ilyen alkotások manapság nem készülhetnek nálunk.
