A nagyváradi Moszkva kávézóban nyolc szöveg versenyzett egymással a közönség és a zsűri kegyeiért. Úgy alakult, hogy a váradi, illetve a környékről érkező mezőny jó része a hiphop-vonal felől közelítette meg a performance-olást, ami nem mindig tűnt okvetlenül szerencsésnek – a rappes modor, a rappes gesztusok, a hanglejtés ugyanis könnyen elterelheti a néző-hallgató figyelmét a valódi lényegről: hogy miről is van szó az a capella előadott szövegben. Mindenesetre Magics Csaba „Medzsix” szellemes, önironikus előadásával elvitte az első díjat, Kiss Gyula mulatságos rímeivel és színpadi jelenlétével második lett, de Kudelász Levente is bőven megérdemelte a bronszínű kis trófeát – ötletben egyiküknél sem volt hiány. Különben, mint a verseny után Magics a Népszabadságnak elmondta, ő is a rap világából jön, és a Závada Péter és Süveg Márk alkotta Akkezdet Phiai slam- és hiphopduó adta neki az inspirációt, s ez volt élete első színpadi fellépése. A váradi slamszcéna egyébként csak a közelmúltban kezdett formálódni – de formálódni kezdett, ami mindenképpen reménykeltő.

Mindenhol, így korábban Sepsiszentgyörgyön is tárt karokkal várták a slammereket

A Marosvásárhely környéki közösség hamarabb kezdett működni, talán ezért is, hogy lényegesen rutinosabbak voltak az ottani nevezők, jobban elkapták, miről is szól a slam: bármiről és mindenről. Bárhogy és mindenhogy. Súlyos antréval ajándékozta meg a G. Cafét teljesen megtöltő közönséget Horváth Péter József Attila-díjas író: Lucifer bukásáról beszélt, meglehetősen hatásosan, így az e sorok íróját is magában foglaló zsűri már rögtön az elején igen magas pontszámokat volt kénytelen adni. De hát mi más tehetnénk, amikor Szabó Róbert Csaba prózaíró erősen önreflexív ego-slamjét halljuk? Vagy amikor Gábos Dezső Balassi-sorokkal operáló mindenéppenahelyén szövegével találkozunk? Benedek Szabolcstól (aki nem azonos a vértrilógia prózaíró szerzőjével) nemcsak azt tudtuk meg, hogy szereti a sört és Pilinszkyt, de azt is, hogy úgy szövegel, „ahogy egy kinyílt seb tud csak”, MC SlowMotiontől azt, hogy a rappelés mellett a slamben is egészen profi, Bartha Lórándtól meg azt, miben is áll az Erdély-slamizmus lényege: „itt szaba-daba-dabb a ritmus, itt magya-ragya-rabb a vers.” Felrobbant a ház. A kétfordulós, B. Szabó Zsolt és Mavrák Kata "Hugee" által hostolt versenyen végül éppen a hivatkozott Bartha győzött, holtversenyben második lett Gábos és Benedek, Slow Motion pedig harmadikként ért célba.

A Vásárhelyen rendező szakos, korábban színészként is dolgozó Bartha azt mondta lapunknak, a már hivatkozott Závada–Süveg-duó, valamint Pion István költő-slammer működését figyelve éppen az ragadta meg a műfajban, hogy „a költészet is tud színház lenni, ha akarom.” S hogy miért fontos a műfaj neki, az ő generációjának? Interaktív színpadi eszközt lát a zsánerben, aminek a segítségével elmondhatja – más formák mellett, persze –, hogy mit gondol a világról, a környezetéről. A legfontosabbnak a szöveg, a közönség és a slammer háromszögében (ideális esetben feltámadó) oda-visszaható energiát gondolja. És a saját hangot, az őszinteséget.

– Sokszor éreztem úgy, hogy a „hagyományos” irodalmi estekből hiányolok valamit – válaszolt Márkus András író, a Slam Poetry Erdély közösség egyik vezéralakja a kérdésünkre, miért kezdett versenyek szervezésébe. Kölyökkorában csöppent az irodalmárok közé, egy olyan periódusban, amikor Kolozsváron pezsgett az irodalmi élet az Előretolt helyőrség nemzedéke körül. Ők népszerűvé tették, amit csináltak, és megteremtették neki a közönséget. Viszont ebben a tizenvalahány évben gyakorlatilag senki sem újított ezen a formán. 2013-ban nem lehet ugyanazzal elnyerni a közönség tetszését, mint ezelőtt 10 évvel – állítja.

A slam műfajába azonnal beleszeretett. A sok fellépő, a zene és a pörgés mellett az is lenyűgözte, hogy „ez a műfaj teljes mértékben mentes azoktól a szépirodalmi helyezkedésektől, ahol mindenki a jövő évi ösztöndíját akarja elintézni magának az irodalmi est után.” Fontosnak gondolja még a műfajt azért is, mert úgy látja, olyan embereket is odavonz egy irodalmi rendezvényre, „akiket nem sűrűn láttam könyvvel a kezükben az elmúlt időszakban. A slam nem elvenni akarja a teret a hagyományos irodalomról, hanem igenis felhívja rá a figyelmet” – így Márkus. A szervező úgy véli, az, hogy Erdélyben a slam ilyen népszerűségnek örvend, nem csak a helyi erőknek köszönhető. „A magyarországi mozgalom mindenképpen nagy hatással volt az ittenire, főleg a legelején. Most, egy fél év után egyértelműen azt látom, hogy ez lassacskán megszűnik, kezd kialakulni egy saját hangnem.” A Félsziget mellett a helyi partnerek segítségére is szükségük volt a szervezőknek, hogy a bajnokság helyi fordulóit lebonyolítsák. De eddig bárhová szerették volna elvinni a rendezvényt, mindenhol tárt karokkal várták őket.

S hogy miféle különlegességeket rejt az erdélyi slam? Miben más, mint a magyarországi? Természetes módon mindkét vonulatra nagy hatással vannak a helyi aktuális témák, hírek. Az erdélyibe szövegileg nagyon gyakran beakad egy-két román nyelvi elem. Ahhoz, hogy a slamszöveget teljesen megértse valaki, eléggé naprakésznek kell lenni ezekből és a lokális szlengből is. Tehát nem ritka, hogy „egy magyarországi vendégfellépőnek gyakorlatilag le kell fordítanunk egy-egy itteni slampoént”, de ez fordítva is igaz: gyakran Márkus András is segítséget kér magyarországi barátaitól, hogy megértsen egy-egy fordulatot. S hogy miképpen reagál az erdélyi irodalmi élet a slamre? „Nagyon sok meghívásunk érkezett szépirodalmi körökből. Úgy érzem, hogy a fogadtatása egyelőre teljes mértékben pozitív” – mondja a Slam Poetry Erdély főszervezője.