A dohányzó kukta
A rendszeresen hatalmas tömegeket vonzó Nyári Kiállítás tízfontos belépti díja nagymértékben hozzájárul az akadémia működtetéséhez. Jelentősége azonban ennél jóval nagyobb. A pálya szabad, a világ legnagyobb kortárs show-jára bárki benyújthatja művét, legyen az festmény, szobor, kisplasztika, fotó, metszet, építészeti makett, fotó vagy videó. Mint a kiállítás vezető koordinátora és bizonyos termek kialakításának felelőse, Norman Ackroyd grafikusművész a sajtóbejárás során elmondta, 12 ezer pályázat érkezett be, melyek közül ezerkétszáz művet tekinthet meg a közönség.
A tárlat egyik, ha nem a legnagyobb szenzációja mindjárt a Piccadilly sugárút egyik elegáns palotájában, a Burlington House-ban lévő akadémia főbejáratánál látható, illetve eltakarja azt. El Anatsui, ghánai születésű szobrász és egyetemi oktató TSIATSIA –searching for connection (keressük a kapcsolatot) címet viselő terjedelmes (15,6×25 méter) installációja messziről úgy néz ki, mint egy flitterekből álló függöny, közelebbről szemügyre véve viszont kiderül, hogy a fémes, csillámló alkotás alumíniumkupakokból, nyomólemezekből, tetőbádogból és más anyagokból készült. A művész elmondta: habár ezeket a kihajított alkotóelemeket akár szemétnek is lehetne tekinteni, komoly történelmi jelentőségük van, mert kifejezik az Európa és Afrika közötti kapcsolatot. Az európaiak voltak az elsők, akik gint, whiskyt és más szeszes italokat exportáltak Afrikába. Amikor El Anatsui a művészeti célokra alkalmasnak vélt hulladékot felveszi a földről, érzékeli a mögöttes emberi tartalmat, egyben a hely szociológiai és történelmi hátterét. A Royal Academy tagjaiból álló zsűri egyébként ezt a látványos szobrászati remeket tüntette ki a „legkiválóbb munkáért” járó idei Wollaston-díjjal, amely 25 ezer fontos pénzjutalommal is jár.
A tizenöt termet zsúfolásig betöltő kiállítás túlnyomó részét festmények és metszetek alkotják, a figyelmet mégis leginkább a szobrászat tágas kategóriájába sorolható darabok ragadják meg. Közéjük tartozik Ron Arad rozsdamentes acélhálóval körülvett, a hangzatos Blame the Tools (A szerszámok tehetnek róla) címet viselő FIAT 500-as autója a hozzá tartozó két, méretes metszettel. A veterán szobrász, Sir Anthony Caro monumentális Evening Shadows (Esti árnyak) című konstrukciója legalább annyira látványos, mint a világhírű Zaha Hadid építész üvegszálból készült Klorisa, amely egy kísértő, de ülésre alkalmatlan padrendszer.
Az akadémia minden évben lehetőséget ad egy-egy tagjának az exkluzívabb bemutatkozásra. Idén a sokoldalú Grayson Perry kapott bizalmat, ő rendezhette be „saját” termét hat faliszőnyegből álló sorozatával. A William Hogarth Korhely útja című karikatúrái által ihletett textileken Perry vidéki élményei, különös figurák, esetek és tárgyak elevenednek meg.
A Nyári Kiállítás további sajátossága, hogy szinte minden megjelenő darabot eladnak, a befolyó vételár mintegy harmada pedig az akadémia számlájára kerül. A kevés „nem eladó” címkét viselő mű közé tartozik a Rolling Stones veteránja, Keith Richards remek kis portréja. Az arcképek legjobbjai egyébként ugyancsak külön termet kaptak. Említést érdemel egy Frank Auerbach-rajz, Allen Jones feltűnő Kate Moss-aktja és többek között a blikkfangos címével – Betula Pendula ’Fastigiata’, Sous-chef on Smoke Break (Oszlopos koronájú ezüstnyír, avagy cigarettaszünetet tartó kukta) –kitűnő Rodney Graham-munka. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nyári Kiállítás príma alkalom becsvágyó, főleg ifjú titánok számára, hogy együtt mutatkozhassanak a szakma kiválóságaival. Igaz, a kiugrás meglehetősen nehéz, mert egyes termek igazi „gyilkosok”: a képeket akár hat egymás fölötti sorban helyezik el bennük.
