Jászay Tamás egyébként megnyugtatónak tartja a zsűri munkáját és a POSZT eredményét is, egy-két ponton szavazott volna legfeljebb máshogy. Elárulta: egyetlen kategóriában sem egy szavazaton múlt a díj, különösebb vita nélkül voksoltak a nyertesekre. Bár a szakmai zsűri folyamatosan értekezett, elképzelésüket átszabta az utolsó versenyelőadás, a Szégyen. Jászay harmadszor látta most, és megállapította, roppant jó formáját futotta; ugyanakkor a többiekre, akik először nézték meg, megrendítő hatást gyakorolt.

A produkció után egyértelművé vált, hogy a legjobb rendezés díját Mundruczó Kornélnak kell kapnia. Persze más is megérdemelte volna ezt a díjat, például a Peer Gyntöt az Örkény színpadára állító Ascher Tamás. Jászay ez utóbbit tartja totális színháznak: Minden úgy nézett ki, és annyi volt benne, hogy teljessé tegye. Nem véletlen, hogy négy díjat is adtak a produkciónak. Arról is beszélgettünk, tartott-e attól, hogy a nagyon más habitusú zsűritagokkal hogyan ért majd szót. Félt, de nem a többiek miatt, hanem mert paranoid légkörben mozgunk, ahol mindenki azt sakkozza, ki kire szavaz, és melyik politikai oldalhoz tartozik.

De az értékelésben ez a megosztottságból fakadó ellentét egyszer sem vált szemponttá. Persze hallott meredek mondatokat előadásokról, színészekről, rendezőkről: ki tehetségtelen és ki dilettáns. De ezekkel az érvekkel – adott esetben – lehet vitatkozni. Hogy mit hiányolt a POSZT-ról? Például a Mohácsi János rendezte Liliomfit az Örkényből, a Nemzetiből az Angyalok Amerikában-t, Kecskemétről a Zsótér Sándor rendezte II. Edwardot. És bár nem gondolja annyira sikeresnek, mint a korábbi Pintér Béla-előadásokat, a 42. hét című produkciónak is helye lett volna Pécsen.

Akadt ugyanakkor több olyan előadás is, amely teljesen érthetetlenül került ide. Ilyen volt a komáromi színház III. Richárdja. A pécsi Picasso kalandjait pedig professzionális revüműsornak tartotta, amelyet Méhes László gyakorlatilag ugyanebben a formában megrendezett körülbelül tíz éve a Pesti Színházban. És ami a legnagyobb csalódás: Vidnyánszky Attilától a Bolha a fülbe, amely egy régi Új Színház-beli előadás részben felmelegített változata. Az előadást rossznak, sok pontján ízléstelennek és közönségesnek találta.

Úgy érezte, a rendező megpróbálta a saját látásmódját ráerőszakolni egy Feydeau-vígjátékra, amely ezt mindenestül ledobja magáról. A kritikus úgy látja, míg korábban 3-4 minősíthetetlen előadás fordult elő a válogatásban, és 6-8 a „rendben”-től a zseniálisig, ez az idén fordítva alakult. Nem lát ugyanakkor abban sem kivetnivalót, hogy a legjobb előadás vagy rendezés díját nyerő produkciók is erős vitákat kavartak. Ez azt jelenti, nem hagyják hidegen az embereket. A legjobb előadásról, a Jóembert keresünkről fontosat mondott egyébként az egyik zsűri ülésen Dobák Lívia dramaturg: ez volt az egyetlen darab, amely arról szólt, amiben élünk. Erre rájátszik a rendezés a 30-as, 40-es években írt szöveg segítségével, amelyen alig változtattak, sőt nincs benne konkrét aktualizálás. Egy percig sem volt vitás, hogy főszereplőjét, Eszenyi Enikőt is díjazzák.

A kritikus nemcsak a válogatásról nem zeng ódákat, de azt sem tartja helyénvalónak, hogy mindkét idei válogató 60 feletti férfi volt, az ízlésük pedig meglehetősen konzervatív (Szigethy Gábor író-rendező, színháztörténész és Solténszky Tibor dramaturg, rendező, tanár). Jászay Tamás mindent egybevéve úgy érzi, erősen át kellene faragni a POSZT-ot. Először is mondják ki végre, hogy ez a legjobb előadások fesztiválja, és gondolkodjon el a szakma a válogatás rendszerén. Lehetetlennek tartja ugyanis, hogy a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság által felkért szakemberek adott esetben nincsenek tisztában az elmúlt húsz év színházi trendjeivel.

Nem hazabeszél, amikor azt mondja: a válogatók között legyen kritikus. A mostani válogatók egyébként 140 előadást láttak, egy évvel korábban Zappe László, lapunk kritikusa 300-at. A fesztivál alatt megjelent egy interjú a Dunántúli Naplóban, amelyben Vidnyánszky Attila, a Nemzeti leendő igazgatója, a teátrumi társaság elnöke is változtatást sürgetett, bár pontosan nem részletezte, miben. Azt azonban elmondta – és ezzel Jászay is tökéletesen egyetért –, hogy a pesti és a kaposvári színiegyetemistáknak is látniuk kellene a POSZT-ot, az elejétől a végéig. Sok tudósítás – ettől nem függetlenül – épp a fesztiválhangulatot hiányolta. Ki csinálna ilyet, ha nem a fiatalok? A kritikus szerint emellett jóval több energiát és pénzt kellene fektetni a versenyen kívüli, azaz az offprogramok fejlesztésébe.

Nonszensz, hogy a fesztivál teljes költségvetéséből, 155 millió forintból 1,5-2 millió jut a független színházi előadásokra. S bár nem szívesen bocsátkozik jóslatokba, Jászayval arról is beszélünk, mi várható a következő évadban. Nyilván átrendeződést jelent a Nemzeti Színház vezetőcseréje, hiszen a társulat fele távozik, és új színészek érkeznek. Vidnyánszky azt nyilatkozta, minden tevékenységéről lemond, csak a Nemzeti marad neki és a kaposvári tanítás. A kritikus őszintén azt kívánja neki, térjen vissza a nyugodt, alkotó munkához. Újra hozzon létre olyan alkotásokat, mint amilyenekkel tíz-egynéhány éve mindenkit levett a lábáról.

A Nemzetiből többen átszerződtek a székesfehérvári Vörösmarty Színházba, ott most talán elkezd valami pezsegni – véli. Ugyanúgy várja, Debrecenben Ráckevei Anna és Gemza Péter vajon folytatja-e a Vidnyánszky megszabta irányt, vagy másfelé fordul. Akikért a legjobban aggódik, azok a függetlenek: kiszámíthatatlan a támogatásuk, és ők maguk nehezen tudnak egységesen fellépni. Megkérdeztük azt is, mit szólna ahhoz, ha Alföldi Róbert színházat kapna Orbán Viktortól. Lehet, hogy a hatalom ajánl neki egy épületet, lelkifurdalásból, de az más kérdés, elfogadja-e – válaszolja. Mert ezzel az eljárással kínálkozna az erős párhuzam Markó Ivánnal, aki „miniszterelnöki zsebből” kapott 150 millió forintot. Sokra tartja Alföldi munkáját, de ez a megoldás nem tetszene neki.

A fesztivál elismerései

A POSZT szakmai zsűrije a legjobb előadásnak a Vígszínház Michal Docekal rendezte Jóembert keresünk című produkcióját tartotta, amelyből Eszenyi Enikőt választották a legjobb női főszereplőnek, és ő kapta meg a közönségzsűri díját is. A Proton Színház és a Trafó koprodukciójából, a Szégyenből a rendező, Mundruczó Kornél mellett Ágh Márton is elismerést kapott, a legjobb díszletért. A legtöbb díjat az Örkény Színház Peer Gyntje kapta. A négyből egy a főszereplő Polgár Csabáé, másik a jelmeztervező Nagy Fruzsináé, valamint a dramaturg Gáspár Ildikóé, akinek két munkáját is elismerték. Különdíj járt a zeneszerző Matkó Tamásnak. Mellékszereplődíjat vihet haza Nagy Dorottya és Bányai Kelemen Barna. A színészzsűri a legjobb női és férfi alakítást díjazta: az előbbit Ecsedi Erzsébetnek adta a zalaegerszegi Színésznőkért, az utóbbit Hunyadkürti Györgynek a kaposvári Vaknyugatért. A legjobb 30 év alatti művészek díjait az idén két színésznőnek adták: Lovas Rozinak a miskolci A vágy villamosából és Tenki Rékának az Amphitryonért.

Jászay Tamás